Hogy milyen érzés egy szatyor medvehagymát szedni, azt hazavinni, megmosni, leszárítani, összedarabolni, aztán különféle pestokat, leveseket, mártásokat, vagy akár pogácsát készíteni belőle, azt csak az tudja, aki próbálta már. Az illatozó domb- vagy hegyoldal látványa, a masszív, ugyanakkor tavasziasan zsenge fokhagymaszag, a lassan gyűlő hosszúkás levelek látványa, a szorgalmas, ugyanakkor gondos gyűjtés szinte visszarepít abba a korba, amikor a gyűjtögetés volt az élet esszenciája. Ha valakinek nincs kiskertje, a szezonban simán átélheti a saját betakarítás csodás érzését. Aztán természetesen irány a konyha.

Ó, a medvehagyma. Mennyire gyűlölöm. Egy egész város ázik a szagban, minden kofa, minden pék, minden gasztroőrült tépi, szedi, macerálja és zabálja. Tavasszal Pécsen bármilyen ételben látni apró zöld cafatot, nem reménykedhetünk másban, medvehagyma lesz az.

Mint minden évben, idén sem volt könnyű meghozni a döntést és kiválasztani a receptversenyünk nyerteseit. Késtünk hát vele három napot, de a medvehagyma-szezonból talán nem futottunk ki. Olvastunk, elképzeltünk, olykor ki is próbáltunk. Sokszor örültünk, néha szomorkodtunk. De végül is meghoztuk a döntést. Idén 3 bloggert díjazunk, a kattintás után bizony kiosztunk egy első és két megosztott második helyet. Ezzel mi másra is váltjuk a medvehagymát, mint borra!