Január 13-án és 14-én rendezték meg a WineOS nyolcadik kiadását, ami a borok, finomságok és kellemes élet nemzetközi vására. Az eszéki Gradski vrt sportcsarnokban ez volt a valaha volt legnagyobb WineOS, ahol 115 kiállító mutatkozott be.

A kétnapos borfesztiválon és a hozzá csatolt három napos mesterkurzus-sorozaton csaknem 3500-an vettek részt: kiállítók, látogatók, üzleti vendégek és mindenki, aki keményen dolgozott azért, hogy ez a rendezvény látványos legyen. Pécsről a teljes létszém több mint 1 százaléka érkezett, idén negyvenen utaztunk le Eszékre, immár a magyar-horvát határon szabadon, megállás nélkül áthaladva, ami főleg a visszaúton okozott eufóriát a törzsutasok körében.

Sok kiállító, sok új név, de egyben sok hiányzó, idén elsősorban horvát és szerb borászatokat kóstoltunk, plusz Bosznia-Hercegovinából egyet-kettőt, de a korábbi évek nemzetközisége idán kicsit visszaszorult. Több volt viszont az isztriai, több a kontinentális borvidékekről érkező borász, szélesebb a szeszes italok választéka, a kézműves sörösök azonban hiányoztak, ahogy a dalmát vonal se volt most erős, és idén elmaradtak a magyar borászok is.

„A rekordszámok, a nagy részvételi érdeklődés, a kiállítók és a közönség reakciói igazolják, hogy sikerült felülmúlnunk a korábbi rendezvényeket” – mondta Boris Ocić, a fesztivál szervezőbizottságának elnöke és Dekanter egyesület elnöke.

„Nyolc évvel a fesztivál első kiadása után a WineOS valóban az lett, amit szerettünk volna – az egyik legnagyobb boresemény Horvátországban és a régióban. Eszéket egyre elismertebb borturisztikai célpontként, a hedonizmus és a jó ételek városaként tartják számon, valamint olyan helyként, ahová Horvátország más részeiről érkező vendégek egyre inkább szívesen érkeznek és maradnak. Ugyanabban az irányban haladunk tovább, minden évben kínálunk valami újat és nem fogunk ülni a babérjainkon. Még többet szeretnénk fejlődni” – mondta Vinko Ručević, a WineOS alapítója és vezérigazgatója.

A látogatók 3000 kölcsönzött pohárban több mint 500 féle bort és szeszes italt próbáltak ki, mintegy 2500 liter vizet ittak meg, egy tonna jeget fogyasztottak el, a workshop résztvevői pedig mintegy nyolcvan különböző bort kóstolhattak meg, amelyek közül sokat már nem lehet megvásárolni, még a pincészetekben is.

No de hogy mi mit kóstoltunk? Nem jegyzeteltünk, úgyhogy fejből ajánlok tíz kiemelkedő élményt:

Josipović Jazz Brut – egy sor horvát pezsgőt kóstoltunk végig, itt is nagy buborék-bummot élnek meg, de nekem az egyik legmegbízhatóbb évek óta a kutjevói Josipović családi borászat olaszrizling és rajnai rizling összetételű brut pezsgője.

Nuić Žilavka 2022 – egy szintén régi ismerős, de már pár éve kimaradt, most ismét meggyőzött, friss, gyümölcsös, a friss fehérek mezőnyében nagyon ott volt a szeren.

Deurić Sauvignon Blanc 2021 – ha lehet iskolapélda a sauvignon blanc tipizált újvilági karakterre, akkor ebben összejött, a pincészetnek volt nagyobb bora, de ennyire ütős, intenzív, meggyőző, olyan nem – de másnak sem.

Fruškogorski Vinogradi Quet Traminac 2018 – itt az ellenpélda, egy érlelt száraz fűszeres tramini, ászokhordót kapott, palackérlelést kapott, illataiban ott a rószás, virágos jelenség, de elegáns, arányos, nem üt, de a bőröd alá bújik.

Kozlović Malvazija Istarska 2021 – és akkor visszakanyarodva a frissekhez, közel két évtizede kóstolom rendszeresen és mára már szilárd meggyőződésem, hogy Gianfranco Kozlović az a legfeljebb tíz ember között van a világon, akik a legjobban értik a malvaziját, és ez ebben a friss verzióban is remekül kikóstolható.

Vina Belje Goldberg White 2021 – Marijan Knežević visszatért legnagyobb sikerei helyszínére és megújította a csúcssorozatot, a Goldberget. Chardonnay és grasevina, csak kis rész hordóban, kései szüret és normál szüret kombója, tartalmas, játékos, fiatal.

Perak Graševina Mitrovac 2021 – ha már itt vagyunk a szlavón fővárosban, egy grasevina biztos kell a sorba, ez legyen a kutjevói Szent Tamás vagy Ördögárok, azaz a Mitrovac termése, van gyümölcs, van némi virág, van leheletnyi ásvány, komolyabb test és finomra kalibrált struktúra.

Maurer Rock'n'Roll Kadarka 2020 – nem csak azért volt a mezőny legjobb kadarkája, mert nem volt nagyon másik, de tényleg nagyon izgalmas, élettel teli, gyümölcsös, kerek brutál pirosbor, a legrégebbi kadarka-ültetvény utódairól szüretelve.

Grabovac Modro Jezero Riserva 2017 – Imotski vidéke izgalmas környék, vranac is, trnjak is szüretelhető innen, de ebben a borban mellettük a cabernet sauvignon és a merlot a két főszereplő, vastag, telt, gazdag, szép hordófűszeresség, hosszú, utolsó bor az est végére.

Bijeli Gusak Sloe Gin – a tizedik nem bor, de élményeket ígértem, ez pedig az, egy kökény-ágyon érlelt gin, ami egy bioültetvényről származik, a diakovári kis műhely egyik különlegessége, egyszerre gyümölcsös, fűszeres, édeskés és kesernyés, önmagában is élmény, de bevállalható tonikkal is.

A tízes lista persze erős szűrés, voltak még borok szép számmal, volt remek pizza és egy IPA a csarnok melletti Novi Saloonban, jó kávé és cigifüst a kávézóban, sok ismerős és jó hangulat hazafelé. 2024-ben is indulunk, ki tart velünk?