Fotók: Ercsey Dániel

Szászbudak (Budacu de Jos) Beszterce melletti egykori szász település, amiről ma már csak a főtéren, a templom körül álló házak tanúskodnak. Egykoron Hunyadi János is birtokolta, mint Beszterce grófja, német lakói a reformáció idején áttértek az evangélikus vallásra. Lutheránus temploma 1567-ben épült. A szászok a második világháború idején a közelgő szovjet csapatok elől elmenekültek, akik itt maradtak, azokat kitelepítették. Ma a falu lakosságának több mint a fele roma, akik vagy az egykori Oláhbudak falurészen laknak, vagy a kiürült szász polgárházak valamelyikében. Az egykori lakók már úgysem térnek vissza…

A harinai (Herina) Árpád-kori templom esetében az egyetlen nyitott kérdés az, hogy állt-e már a tatárjárás idején. Ha igen, minden bizonnyal innen szóródtak szét, vagy itt haltak meg azok a bencés szerzetesek, akiknek a jelenlétére ma már csupán a falu német neve - Mönchsdorf - utal.

Beszterce a XV. században a humanizmus fellegvára volt, itt nyomtatták ki Bonfini több munkáját is. A főtéren álló hatalmas gótikus templom (1563) sajnos zárva van, pedig a legutóbbi felújítás alatt állítólag liftet is beépítettek a toronyba, ami egész Erdély legmagasabbja. A “Búzasor” szintén gótikus lábasházai sincsenek túl jó állapotban, ellenben a volt ferences templom, a város legidősebb temploma (1270) ragyog, hiszen az ortodoxoké. A főutcán lüktet az élet, a teraszok tele vannak fiatalokkal, úgy tűnik Besztercének nem csak múltja, hanem jövője is van.

A strada Dornei barokk házait is lassan felújítják, több helyen éppen folynak a renoválási munkák. A díszes kapukra néhol odafigyelnek, néha pedig - legnagyobb sajnálatomra - az épület felújítása az utolsó szög a koporsójukba.

A BIWC borverseny alatt a besztercei Barista kávézó csapata főzte nekünk a kávét, úgyhogy örömmel fedeztem fel őket az evangélikus katedrális szomszédságában, a cappuccino közel van a tökéleteshez, akárcsak a rálátás a templomra és még a wifi is hasít, le is ülök gyorsan megírni néhány szöveget a felvidéki 3 folyó völgyéről.

A napot a helyi múzeum udvarán megrendezett sétáló kóstolón zárom, legalább van időm végigkóstolni Darabont Betty borait, utólag tudom csak meg, hogy a BIWC versenyen a fehér URME borával nagyaranyat, vagy ahogy itt hívják, dupla aranyat (dzsídzsí, mondja Rod, a zsűrielnököm) nyert. Juhú!

Az erdélyi útinapló sorozat további részeit itt találjátok meg: 1.nap, 2.nap, 3.nap, 4.nap, 5.nap, 6.nap, 7-8.nap, 9.nap, 10. nap