Az előjáték

Az érkezést és villányi életritmus felvételét némi reggeli csipegetnivalóval és Gere&Schubert-borokkal segítették elő a szervezők. Aki korábbi nevén ismerte, ez a Csillagvölgy Pincészet, amely két éve nevet és arculatot váltott, felvállalva a két tulajdonost, Gere Attilát és Schubert Vilmost. Friss, reduktív borok készülnek itt, hordó nincs, csak inox. Szinte teljes egészében felvásárolt szőlővel dolgoznak, cserszegi fűszeres, Irsai Olivér, sauvignon banc, chardonnay és az elhagyhatatlan rozé szerepel a 2015-ös kínálatban, de készülnek könnyedebb, gyümölcsös vörösek is.

Az igazi előjátékot majdnem szemközt, a körforgalom túloldalán tartogatta a program. A leendő 2015-ös Kopar három fő összetevőjét kóstoltuk meg hordókból, még önállóan.

A cabernet franc erős kezdésnek bizonyult, bármennyire is komplex és sokrétű, mégis ez hatott a leginkább elkészült bornak. Hordófűszerek pont arányban, szép gyümölcsösség, bogyósok, feketeribizli, szeder, kökény jött elő, remek arányok, kiváló hordozója lesz a házasításnak, de talán önállóan is érdemes volna megmutatni. Kilencven fölött mindenképpen.

A merlot szintén népszerű volt a barrique érlelőtérben rögtönzött kóstolón, édesebb gyümölcsök, szeder, no meg vanília, csoki, édesfűszerek, több hordós ízjegy, viszont szintúgy bársonyos tanninok jellemezték. Vastagabb test, kicsit vaskosabb bor, de még kerek. Kilencven körül.

A cabernet sauvignon volt kicsit megosztóbb, hiszen a két kedvesebb karakterű bort egy marconább stíl követte. Több tannin, több hordóérzet, kávé, toast, borsos fűszeresség merültek fel bennünk. Talán ez a legfiatalabb, fejlődési státuszukat tekintve. A kilencvenet alulról közelíti meg egyelőre, de összességében mindhárom bor izgalmas, egyedi, fajtajelleges és nagy bor volt.

A vertikális

Minden bor magnum palackból került elő, a kóstoló előtt dekantálva. Hat évjáratot kóstoltunk meg.

1997

Az első Kopár. Még a cabernet sauvignon és a merlot határozza meg a házasítást, a franc csak 20%. Érett illatában az olívaolaj és az évekkel ezelőtt eltett szederdzsem érvényesül. Kicsit korosodó benyomást mutat, az aromatika az áfonyás, aszalt szilvás gyümölcsökön túl leginkább a dohányos, kakaós, régi bútoros irányokba mozdult el. A négy évvel ezelőtti kóstoláshoz képest picit visszafogottabb élmény volt. 88/100 pont.

2002

Nekem meglepetés volt most is, de ahogy visszaolvastam a jegyzeteimet, négy éve is.

„Az illata hihetetlenül gazdag, izgalmas. Egyszerre herbális, mentás, mediterrán zöldfűszeres, mint egy dalmát tengerparti hegyoldalról, annyi intenzív aroma jön. Szofisztikáltabb, finomabban rétegzett bor a korábbiaknál, pirított magvakkal, még frissnek ható erdei gyümölcsökkel. Szájban kerek, jó a savgerinc, a tanninon elég édesek, de nem túl krémes a korty. Jól játszik a hordófűszerekkel, pont annyi szegfűszeg, pont annyi vanília és kávé érződik, amennyi még jólesik. Nekem legalábbis. Van, aki a dübörgést, a vastagabb bort várta, itt nem az jön: ez a bor tízévesen is friss, tiszta, gyümölcsös, és éppen ettől nagyon nagy élmény. 94 pont, nálam nyert.”

A pontszám most is stimmel, annyi még, hogy a mostani jegyzeteimben szerepel még a galagonya, kökénylekvár, szivarosság. És hogy most érzem csúcson, de legalábbis csúcsközelben.

2004

Talán ez jött be a legkevésbé a hat kóstolt bor közül. Kicsit idegennek hatott a sorban, borsos, tanninos, földes, kevés gyümölcs maradt meg, ugyan lekvárosság sincs, de nekem nem volt kifejezetten elegáns vagy kimagaslóan harmonikus. Egy nehéz évjáratból jól elkészített bor, ami 88 pontig jutott nálam és nem hiszem, hogy tudna majd később többet mutatni.

2006

Innen már a cabernet franc lépett a hangsúlyos sauvignon helyébe, a merlot maradt másodhegedűsnek és a sauvignon lépett vissza fűszernek. Kedve, érett, vastag, behízelgő illat, több édes gyümölcsösség, némi fűszerpaprika. Kortyban kávé, szeder, dohány, egyszerre édes, kesernyés és krémes a korty. Elég intenzív, és még van benne lendület, de nem babonázott meg. 91 pont.

2007

Mély és komplex illatok, szinte fiatalos, fekete bogyós gyümölcsök, cédrus és feketebors jelenik meg, pisztácia és némi reszelt csoki. A korty telt, krémes, enyhe édesérzettel, de van mellé gyümölcs, van mellé savérzet is, a tanninok nem reszelnek, így kerek a történet. Másutt, mások ezt kevesebbre értékelték, talán a magnum palack tette, de nekem ez jött be leginkább a 2002-es mellett, ugyanoda teszem, 94 pontra.

2012

A legfrissebb Kopar még nagyon az elején van, bár ha piacra került, akkor véleményezhetőnek kell lennie. Elég koncentrált, vastag anyag, áfonya és szeder, feketebors és vanília található az illatban. Van benne anyag és kraft, egyelőre még kevesebb a cizelláltság és finesz, de kíváncsi lennék rá 5 és 10 év múlva is. Most bizalommal 90 pont.

A zárás

Ha összesíteni kellene az élményeket, akkor azt mondanám, hogy nem véletlenül a Gere Kopar az egyik meghatározó hazai ikonbor, amelyből induláskor 19.000, ma már 60.000 palack készül a jobb években. Az hogy mi mennyibe kerül és megéri-e az árát, mindenki maga dönti el, meg az alkalom, a pénztárca, az ízlés és az ízlelés is természetesen. Az egész nap meggyőző volt, jól kitalált, jól szervezett és köszönet érte a Gere-családnak és a Wineglass Communication csapatának. Én szeretem, ha a helyükön vannak a dolgok és jól alakított, ráadásul működőképes történetekbe pillanthatunk bele, hiszen ennek működnie kell, a bor üzlet és ha húszezer palack Kopar elmegy elvételben, akkor az jó üzlet. Van stíluscsiszolás, van formálódás, van perspektíva és ha ezt fel lehetett fedezni, akkor rendben is van.

És külön köszönet a vacsorához felszolgált 2005-ös Gere Portugieser Selection-höz, igazán remek élmény volt!