A Bátaszék–Bátai hegyközség a Szekszárdi borvidék része, ahol Szekszárdhoz hasonló méretű szőlőterület található. A nagy különbséget a feldolgozás jelenti, hiszen itt inkább eladják a szőlőt vagy folyóborként értékesítik. Kevés a palackos bor, hiányoznak a nagy húzónevek. Mi azonban mégis útnak eredtünk, hogy megnézzük Bátaszéket és Bátát, és felkutassuk azokat az értékeket, melyeket érdemes a borturistáknak is felkeresniük, ha a környéken járnak. Találtunk is jó néhányat, a táj szépségéről nem is beszélve.
Először Bátaszékre indultunk, mely Tolna megye délkeleti részén, a Sárköz és a Baranyai-dombság találkozásánál helyezkedik el. A falu határában alacsony hegyhátak, apró medencék, lankás dombok és völgyek tagolják a tájat. Erdőkkel és berkekkel szegélyezett szántóföldek, gyümölcsösökkel és szőlőlugasokkal telített dombhátak jellemzik, melyeken remek szőlő terem. A pincékben pedig szép, gyümölcsös borok érnek. Ezekből a pincészetekből néztünk meg hármat.
Mauthner Pince
Fotók: Kovács Viktor
A Szenta-völgyben található pincészetben az 1800-as évek végétől száll generációról generációra a borászkodás. Jelenlegi tulajdonosa Mauthner Vince, aki 1994-ben újította meg a gazdaságot, és 26 hektáron folytatja a termelést olaszrizling, portugieser és kékfrankos fajtákkal. Családi gazdaságként működnek, ahol mindenki kiveszi a részét a munkából, különösen a kisebbik lány, Luca, aki szőlész–borásznak tanul, így a borászat jövőbeli várományosa.
Kevésbé alkoholos, inkább gyümölcsös borokat állítunk elő, a célközönség pedig a borkedvelő középréteg. Eleinte jóval több palackos bort adtam el, de a szerényebb hírrel rendelkező borászatok palackos borai nem úgy fogynak, mint a nagyoké. Azt valljuk, hogy korrekt, tisztességes, egészséges szép borokat kell a nagyközönségnek adni, mindezt elfogadható áron, és ebbe már nem fér bele az üveg és a kiszerelés. Így maradt a petpalack zsugorban, és ezzel igen nagy forgalmunk van – mondja Mauthner Vince. Foglalkoznak vendéglátással is a 45 főre kialakított kóstolóteremben.
Werner Pincészet
A szőlősorok között találtunk egy kis ékszerdobozt, Werner Mihály borospincéjét. A 2006-ban felújított és átalakított, korszerű technológiával felszerelt pincéből évi 10 ezer palack bor kerül ki. Ennek egy része saját termés a 2 hektáros területről, a többit pedig bátaszéki gazdáktól felvásárolt szőlők adják. A borok kereskedelmi forgalomban kevés helyen találhatóak meg, hiszen nagy részük a pincénél kerül eladásra vagy a borkóstolók során fogy el. A 14 főt befogadó pincészet hideg és meleg ételekkel egyaránt várja a borturistákat, igazi családias, „borozgatós” hangulatot teremtve.
Boraink jellemzően a bátaszéki borvidék palettájához igazodnak: kékfrankos, merlot, cabernet franc, portugieser, pinot noir. Odafigyelünk arra, hogy bármilyen kicsik is vagyunk, azért legyen választék. Arra törekszem, hogy minőségi bort készítsek. A fehérborunk folyóborként kapható, de a többit általában palackozzuk. A legnépszerűbb borunk, mint másoknak is, a rozé, de a pinot noirt és a cabernet franc-t is nagyon keresik.
Szeleshát Szőlőbirtok
Komoly fejlődés történt a Szeleshát Szőlőbirtok életében. A folyamatosan gyarapodó szőlőbirtok mellett tavaly októberben megkezdték egy kétszintes, 600 négyzetméter alapterületű épület felépítését, melyben alul a feldolgozó, palackozó és készáru raktár foglal helyet, az emeleten pedig egy 24 fő befogadására alkalmas borkóstoló helyiség. A család 2006 óta foglalkozik kifejezetten borászkodással.
Jelenleg 23 hektár termőterületen dolgoznak, ami a tervek szerint 3 éven belül 40 hektárra gyarapodik, ahogy a folyamatos telepítések termőre fordulnak. A szortiment 14 tételes, nagyrészt francia fajtákból készült gyümölcsös vörösborokból áll. A család számára a szőlőa legfontosabb: A szőlő az elsődleges, hiszen abból születik a bor. Ha a növény szépen van kezelve, akkor arra lehet alapozni. A termék igazából a szőlőben dől el. Mi nagyon hiszünk a termőhelyben és a szőlőinkben, ez a mi fő fegyverünk. Az új épület átadása idén szeptemberre várható. Ezen túl a pincészet több projektben is benne van. Jelenleg egy útpályázat is folyik, aminek keretében betonút lesz végig a szőlőig. Mindezen felül vendégházakat is terveznek, hogy komplex élményt nyújthassanak az odalátogatóknak.
Következő állomásunk Báta, melyről Féja Géza így ír Sarjadás című művében: „Van itt minden: folyó, patak, sík föld, domb, hegy, sziget, erdő és vízi erdő, meleg vizű ártézi forrás, a természet nagyon kedvelhette ezt a tájat, pazarul szórta kincseit. Az erdő teli gyöngyvirággal, a hegy szőlővel, gyümölcsösökkel, védett hajlatainak a bora vetekszik a villányival, szekszárdival.”
A két megye, Tolna és Baranya határán lévő zsáktelepülés valóban rendkívüli természeti adottságokkal rendelkezik. A községet keletről közvetlenül a Duna és a Gemenci erdő határolja. Sík vidékeit ártéri erdő és szántóföldek borítják, míg a dombhátakat 300 hektárnyi szőlőterület. Borászata kialakulóban van. A gazdák legtöbbje itt is szőlőként adja el a termést vagy folyóbort készít, de találtunk két pincét, ami foglalkozik palackos borral, sőt vendégfogadással is.
Sőrés Pincészet
Sőrés András 41 éve foglalkozik szőlőtermesztéssel és borkészítéssel. A kezdeti kis birtok mára 1 hektárra gyarapodott, melynek 70%-a cabernet franc, a többi pedig kékfrankos és cserszegi fűszeres. Mint mondja, ez a terület elegendő ahhoz, hogy egyedül művelje és örömet leljen a munkában. Évente 6–7 ezer liter bort dolgoz fel hagyományos technológiával.
Ez egy nagyon kicsi válalkozás, így nehéz eladni a palackos bort. Emiatt pár éve áttértem a folyóbor forgalmazásra, amihez sikerült is megfelelő piacot találnom. Palackossal a már meglévőkkel akarok piacon maradni. Ez nagyjából 5 ezer palack a 2007–2008-as évjáratból. Ezen kívül cserszegi fűszeresből és kékfrankosból folyamatosan palackozunk, de ezek nem nagy mennyiségek, gyakorlatilag elfogynak itt a borkóstoló présházban. Igyekszem mindig jobb és jobb minőséget elérni, aminek gyakorlatilag a szőlő az alapja. A szőlőmunka nagyon fontos, mert szép, egészséges, jó minőségű szőlőből lehet csak kiváló borokat készíteni. Jelen pillanatban nagyon igéretes a termés.
Bősz Adrián Pincészete
Adrián módszeresen dolgozik, apránként építgeti borászatát. Báta és a szőlő iránti szeretete gyerekkorába nyúlik vissza, noha magát a pályát egy kis kitérővel kezdte. Hol Bátán, hol Szekszárdon találjuk meg, hiszen Szekszárdon él és főállásban is itt dolgozik, de Bátán van a saját szőlője és két kisebb pincéje, melyekhez most vásárolt egy újabbat. A kétlakiság a továbbiakban egy szekszárdi kóstoló- és látványpincével fog kiegészülni. Szőlőterülete 2 hektár körül mozog, ehhez vásárol még 3–4 hektár szőlőt. Az eredményeit inkább a lepalackozott tételek számában szereti mérni, ami jól láthatóan évről évre gyarapszik, hiszen a 2007-es 3 ezer palackos indulás mára 25–30 ezer palackra növekedett. És hogy milyenek a Bősz Adrián borok?
Az alapelv, hogy egy könnyed, gyümölcsös vörösbor készüljön. Ahogy változott a világ és az ízlés, én is eggyel tovább léptem. Már nem elég, hogy könnyed és gyümölcsös egy bor, ez csak a kiindulópont. Kell valami plusz. Úgy kell dolgozni, úgy kell használni a hordókat, művelni a szőlőt, összeválogatni a dűlőket, hogy benne legyen a saját kézjegyed. A bor ízgerince, az illatanyagai úgy legyenek felépítve, amit kvázi senki más nem tud. A lényeg, hogy elegánsnak kell lenni. Egy kicsit legyen fineszes a bor, legyen könnyed, ropogós, és mellette mindenféleképpen legyen stílusa.