- Vágjunk a közepébe, szerinted, minek köszönhető, hogy bekerültél az öt jelölt közé?

- Az talán látszik a jelöltek kapcsán, hogy az utóbbi években van egyfajta fiatalítás, vagy ha a másik oldalról nézem, akkor mi „öregedtünk” hozzá a feladathoz, de hogy engem miért jelöltek, azt én nem biztos, hogy meg fogom tudni neked mondani. Ötleteim persze vannak. A név jelenleg is szépen forog a boros világban, nem csak azért, mert van már a címnek birtokosa a családban, hanem azért is, mert az utóbbi időben elég szép számmal jöttek a jó eredmények. Nem egy, nem két éve, hanem folyamatosan vannak jó eredmények, az utóbbi pár év az meg kifejezetten jól sikerült.

Megkaptuk a „Magyarország legszebb birtoka” címet szőlő-bor kategóriában, a Legszebb szőlőbirtok versenyen másodikak lettünk, tehát volt gazdagon más elismerés is a borok díjai mellett. A borokban is olyan komoly eredmények jöttek, mint például a Decanter aranyérem, a BWT nagyaranyérem, amik azért nem minden nap csúsznak be. Ez utóbbinál egyébként nagyon kicsivel maradtunk le az egész versenysorozat legjobbjainak járó Golden League győzelemről.

Kicsit had dicsekedjek idei hazai eredményekkel is, már csak azért is mert nekem nagyon kedvesek. A legismertebb hazai borszakírók közül kettő, Dr. Mészáros Gabriella és Nagy Sebestyén is a mi borunkat, az Alpha-t nevezte meg a jelenleg legjobb magyar vörösborként, ami egyébként bekerült a Magyar Borszakírók Köre által jegyzett Super12-be is.

- Kívülről én azt látom, hogy van egyfajta átrendeződés a boraitok között, vagy mondjuk úgy, kicsit másfajta hadrendbe vannak állítva.

- Valóban újra kellett gondolni kicsit a termékpiramist. Volt nekünk egy viszonylag széles borszortimentünk, de ezen belül a prémium szegmens viszonylag alacsony számot képviselt. Nagyjából a Turul és Csaba volt kiemelve a classic borok közül. Amit viszont a területeink tudnak, amit a hordókból kóstolunk azok nem feltétlenül erre hivatottak. A területeink és az onnan elkészített borok sok esetben inkább a felső kategóriába tartoznak, és a rendelkezésünkre álló 30 hektár sem a mennyiségi termelésre van kitalálva. Minden a minőség irányába mutat. Természetesen, mint minden hasonló pincénél, nálunk is létezik a classic, „normál” sor és egy egészséges termékszerkezetnél szükség is van erre, viszont a megszokottól nagyobb arányban tudunk prémium borokat készíteni. Ennek csináltunk egy új sorozatot, ahol a merlot, a cabernet sauvignon, a cabernet franc, a shiraz és a kékfrankos fajtaként is megjelenik, de talán én fontosabbnak tartom a házasításokat.

Nekünk a cuvée az egy régi becsípődés, szerintem Szekszárd mindig ebben volt a legjobb, erről volt híres. A szekszárdi bor ritkán volt fajtabor, sokkal inkább egy házasított bor, „A szekszárdi” készült a pincékben.

A borversenyeken ezek mellett a fajtaborok is remekül szerepeltek, szerepelnek, tehát ismét oda jutunk, hogy kimondhatjuk, Szekszárd egy rendkívül sokszínű, sokoldalú borvidék, ahol szintem majdnem mindegy milyen fajtához nyúlunk, lehet belőle hazai és nemzetközi szinten is kiemelkedő, elismert bort készíteni.

Az elért eredmények önmagukban is szépek, de nekem az a nagy dolog ebben, hogy ezt nem egy vagy két „versenyborral” értük, érjük el, hanem szinte az egész paletta hozza haza az eredményeket. Kisebb mértékben a kadarka, kékfrankos, tehát a  tradicionális fajták is, de a bikavér mint hagyományos házasítás nagyon szépen szerepelt sok helyen.  A shiraz, a merlot, a két cabernet és az ezekből készült házasítások viszont viszik a prímet, hozzák az aranyakat, de alapvetően szép, kiegyenlített a kép.

Fotó: Tóbiás Adrienn

- Mi a célod mindezzel, merre szeretnéd eljuttatni a borászatot? Hazai vagy külföldi piac, mennyire mentek el inkább akkor a csúcsok irányába?

- Nekünk nagyon fontos a magyar piac. Szerintem annak kéne lenni mindenkinek, viszont nagyon küzdelmes is. Éppen ezért a külföld felé is meg kell próbálunk egyre jobban nyitni. Ennek a sikeressége erősen változó és sajnos az aktuális világpolitikának erősen kitett kérdés. Mi mindig úgy gondoltunk, gondolunk a borra mint egy politikától független dologra, (a szekszárdi bor mindenkinek finom) de a világ ezt nem mindig kezeli így.

Nem tudom, hogy mikor lesz ismét megfelelő pozíciónk külföldön bor tekintetében, de azt látni kell, hogy jelenleg nem vagyunk abban. Vannak akik úgy gondolják, hogy a magyar bor világhírű, de sajnos azt kell mondani erre, hogy a világ erről nem tud. Sok esetben az országot sem ismerik, nem hogy a borvidékeinket. Hosszú, kitartó és szisztematikus munka kell ennek a megváltoztatására. Fontos, hogy ebbe a munkába a magyar borvilág lehető legtöbb szereplője tudjon részt vállalni, hogy minél pontosabb választ tudjunk adni a kihívásokra.

Mindemellett azt mondhatom, hogy talán az átlag feletti arányban találnak gazdára külföldön a boraink.

- Ha most azt mondanák neked, hogy itt van még tíz hektár egy nagyon jó dűlőben, a pénz nem számít, mit telepítenél?

- Alapvetően most nem telepítenék semmit. (mosolyog.) Ezt elsősorban azért mondom, mert ezt a plusz tíz hektárt is meg kellene művelni és a jelenlegit sem egyszerű. Az eladás még csak-csak menne, de azért annak is vannak határai. Megművelni viszont egyre nehezebb. A szőlő egy erősen kézimunka igényes ágazat és ez sok esetben minőségi, nagy szakértelmet és gondosságot követelő feladat. Ehhez a megfelelő munkaerőt megtalálni egyre nehezebb lesz.  A legutóbbi nagy gépkiállításon, itt Magyarországon már ki volt állítva egy szőlőművelő robot. Valószínűleg a jövő majd valami ilyesmi lesz, bár ennek én személy szerint nem biztos, hogy örülni fogok.

Egyébként meg persze, játszunk el a gondolattal. Van egy kialakult ültetvény szerkezetünk és ebből kiindulva nekem jelenleg nem kell több kékfrankos, sem kadarka mert az van elég. Valószínűleg telepítenénk fehér szőlőt, és olyat, amilyen nekem tetszik de nem feltétlenül divatos. Chardonnay-t főleg, kevés semillon esetleg.

Régóta kacérkodunk a fekete leányka gondolatával, szóval lenne az is benne.

Ha még maradna hely akkor valami vörös házasításnak valót telepítenék, cabernet, merlot, shiraz és talán malbec. Apropó… Ez utóbbira lehet, hogy nagyobb figyelmet kell majd fordítanunk. Jelenleg csak játék, de ki tudja. A világ változik.

Fotó: Kiss 'Gadget Zoltán

- Voltak visszajelzéseid az év bortermelője jelölés kapcsán?

- Vegyes reakciók voltak, de hála Istennek leginkább a pozitív oldalról. Nagyon kellemes meglepetések is értek, olyan helyekről gratuláltak, ahonnan nem is vártam, és tényleg nagyon jó visszajelzések jöttek. Az érdeklődés is megnőtt pince iránt. Nyilván volt a negatív oldalról is, de ezek csak erősebbé tesznek és segítenek tisztábban látnia pályán.

Mindenképpen nagy eredménynek és megtiszteltetésnek gondolom a jelölést, mind szakmai, mind emberi oldalról. Ezután is szeretném úgy végezni a munkám, hogy ennek megfeleljek, de nem alárendelve ennek. Óriási dolog lenne legközelebb is bekerülni a jelöltek közé, arról nem is beszélve, hogy esetleg édesapám után a családban másodszor megnyerni azt. Ha ez nem sikerül, akkor sem csüggedek, hiszen így is hatalmas élmény volt átélni a tavalyi év történéseit remek emberek, borászok társaságában és csak megköszönni tudom azoknak, akik méltónak találtak erre.