Kérem Várjon!
Cikkek
A nyerő 13-as
Chateauneuf-de-Pape
Jakab Tamás
2021 November 17.
Az első francia AOC 1936-ból, igaz, az elsőbbség csak heteket, hónapokat jelent a többi híres francia borvidékkel szemben, ebben az évben vezették egyáltalán be a nemzeti AOC-k rendszerét… De természetesen nagyon büszkék arra, hogy a nagy 1936-os nemzeti AOC felsorolásban mégiscsak ők voltak az első helyen. 

A pápák bora. A 14. század jó részében a közeli Avignon püspökségében székelő pápák már a század közepétől ültetnek itt szőlőt, a környék szőlőiből válogatva. Az addig jobbára a beaune-i (azaz, bizony, burgundi) fehérborokat fogyasztó pápák megteremtik a saját maguk borforrását is, amelyről tudjuk, hogy ekkor még nagyobb valószínűséggel fehér. Legalábbis egy bő évszázaddal (1519) később keletkezett dokumentum a híres cheteauneuf-i fehér borokat említi meg.

A régészeti leletek bizonyossága szerint az ókori Phókaia-ból (a mai Izmir és környéke Törökországban) érkező görögök több város, így Massilia megalapítása (időszámításunk előtt 626 vagy 622, de mindenképpen 600 előtt) mellett a saját szőlőtőkéiket is magukkal hozták, megalapítva ezzel a térség borkultúráját. Amit a rómaiak csak tovább erősítettek. Újabb századokat ugorva, a hatodik század utolsó negyedében, Tours-i (Szent) Gergely által írt tízkötetes, a „Frankok története” című könyvében is megemlékezik az itteni kiváló bortermelésről. A bortermelésről, annak jó minőségéről aztán a 10. századból is fennmaradtak adatok, még a pápák megjelenése előtt. Legalább két és fél ezer éve folyamatos tehát a szőlőtermelés és a borkészítés a környéken. Európa és ezzel a világ egyik legrégibb, leletekkel és dokumentumokkal bizonyítottan folyamatosan művelt borvidékén járunk.

Augusztus végén Chateuaneuf-de-Pape álmos kisváros hangulatát idézi fel, kétségtelen, az összes vinotéka, borászati kóstoltató vendéglő, vagy éppen kereskedő által fenntartott boros hely nyitva napközben, de a csak bort kóstoltató, árusító egységek kora este, úgy hat körül bezárnak, hogy helyet adjanak az ekkor nyíló éttermeknek. A munkamegosztás a mediterránumban általunk már rég megszokott, mivel mi a borokra voltunk kíváncsiak, ezért így hat óra felé vége is a fél napos turistáskodásnak.

Ami a városka feletti dombtetőn kezdődött, ahol maga az egykori Chateau, a helyi vár(kastély) romja is van. Szelíden őrködik a kisváros és a szőlők felett, habár a szél a megmaradt köveket azért ki-kikezdi. A látvány azonban pazar, a helyenként 80-90-nel süvítő szél miatt párásságról nemigen kell beszélni, az egyébként nem olyan messzi Mont Ventoux látványa és hirtelen előbukkanó sziklái még 30-35 km-es légvonalból is lenyűgözőek. Másfél hónapot késtünk, itt július közepén őrület volt, kétszer is felmentek a porfelhőlovagok az egyik legnagyobb kihívást jelentő hegyre – de ez egy másik történet, most „csak” a bor volt a téma.

Itt a dombtetőn hirtelen könnyű helyzetbe kerül az emberfia, ha gyorsan tanulni akar. A Chateau Maucoil birtokon (a névvel még találkozunk) ugyanis van egy alig félhektáros terület, amelyen 2-3 soronként megtalálható az összes engedélyezett fajta, szám szerint tizenhárom.

Nézzük is őket, meg azt, mit mond az itteni jellemzésük.

Muscardin. Vörös fajta, virágos illat, frissesség jellemzi.

Terret Noir. Ez is vörös, szintén aromatikus, könnyed fajta.

Vaccarese. Szintén vörös fajta, szintén virágos és elegáns. A Muscardinnal és Terret Noir-ral együtt eredeti szerepe a Grenache és a Mourvédre erős karaktereinek a finomítása volt, szerepük, területük drasztikusan lecsökkent.

Counoise. Egyedi fűszerességű vörös fajta, a borokban a dió, a szerecsendió és a zöld bors aromajegyeit adja.

Cinsault. Jelentős vörös fajta, Mára az első számú aromás fajta, a mogyorós, mandulás és rózsás (!) jegyek „szállításáért” felelős.

Rousanne. Az első fehér fajta, és mindjárt a legjelentősebb. Aromatikus fajta, szerteágazó aromajegyekkel, úgy, mint a szulák, zöld kávé, íriszgyökér és apró nárcisz. Az eleganciát viszi bele, főleg a fehér küvékbe, de a komplex küvékbe is.

Picardan. Fehér fajta, finomságot hoz a borba, és pézsmaillatot.

Bourboulenc. Későn érő, intenzív és friss jegyeket hozó fehér fajta, a melegebb régiókban szokatlan savtartalommal. Fehér küvék népszerű kiegészítő anyaga, intenzitása és savtartalma miatt.

Picpoul. Fehér. Erőteljes virágcsokor és gyümölcsillatok jellemzik, elegáns és finom bort ad.

Clairette. Szintén fehér fajta, friss, virágillatú, intenzív ború.

Mourvédre. A struktúrát és a komplexitást biztosító, tanningazdag vörös fajta. A friss gomba, a gyanta és az erdei talaj szétáradó földes jegyeit hordozza magában, herbás alapillata mellett. Ahogy érik, őzhúsos és bőrös jegyeket lehet benne felfedezni. Mivel nagyon ellenálló az oxidációnak, a vörös borokban a minőség fokmérőjeként is számon tartják.

Grenache. Chateauneuf-de-Pape királya, vörös fajta. Édes, érett gyümölcsös jegyei, mint a fekete ribizli, szeder és medvecukor, édes gazdagságot adnak, ami az alacsony savtartalommal a vörös bornak kiegyensúlyozottságot biztosít, sima kortyot az intenzív tanninok ellenére is.

Syrah. A szín és az aroma felelőse. Ebben a régióban málnás, ribizlis és áfonyás alapjegyei idővel szép erdei bogyós jegyeket kapnak, némi szarvasgombás és köves jegyekkel kiegészítve. Természetesen a fekete bors nem hiányozhat egyetlen állapotában sem. Az aromák, a szín és a virtuozitás felelőse a küvékben.

A klasszikus küvének egyébként mind a tizenhárom fajta az alapanyaga, igen, az öt fehér is. Nem kell megijedni, részarányuk a termőterületből ma már összesen mintegy 7%-ra csökkent, és ebből még fut a csak fehér küvékre is, sőt, fehér fajtaborokra is, bár ez utóbbiak már tényleg az érdekesség kategóriába tartoznak.

A dombtetői bemutató szőlőskert fejművelésű, 1,8*1,5-ös térállású, és gyors rápillantás után először megdöbbentőnek tűnő, legalább húsz vesszőre vannak metszve a tőkék. Az első látásra rengeteg vessző és levél magyarázatát azonban könnyen megtaláljuk a klímában. A Mistral minket is megtámadott, az egyes adatok szerint évi 130, mások szerint akár 180 nap is fújó szél orkán erejű. Az átlagosan 60-70 km-es szelet gyakori 90-100 km-es lökések kísérik. Miközben egyensúlyozni próbálunk, hamar rájövünk, hogy a szőlő is ezt teszi a külső 6-8-10 vesszője segítségével. Éppen ezért, ezeken a vesszőkön nem is hagynak fürtöket, azok a belső körön vannak, ahol ugyan szélcsend nincs, de védettek a fürtök. A vessző és levéltömeg a védekezést nem zavarja, azt megoldja a szél: a gyakran a széllel együtt érkező esőnek esélye sincs a leveleken, pár perc alatt leszárítja a szél azokat. Gombatámadástól nem kell tartani.

Még ezzel a kialakított védelmi mechanizmussal sem egyszerű a tőkék élete, a maximum 8-10 fürt tőkénként helyenként látványosan kisebb, mint amiket a képeken mutatnak. Nem csodálkozunk, a másik nehezítő tényező a talaj, illetve, inkább azt mondanám, a kőzet. Normál földrajzi értelemben vett, jól felismerhető talajról ugyanis itt nem beszélhetünk. A kisebb-nagyobb mész- és homokkő darabok (amelyeket a szél látványosan simára erodál) között itt-ott felismerhetők lösznek a nyomai, de ebbe csak úgy traktor egyébként nem menne bele. A szőlő gyökere viszont utat talál a földalatti vizekhez, biztosítva ezzel a saját túlélését. Lássuk be, egy alapvetően terméketlen területen találjuk a világ egyik leghíresebb borvidékét…

Utunk visszavezet a faluba, jönnek a gyors kóstolók, hogy azután a tételek némelyikéből vásárolni is tudjunk.

Juliette Avril

Az első vinotéka a Juliette Avril borászat saját vinotékája. A mostani tulajdonos-főborász mamájáról elnevezett borászat valójában évszázadok óta itt van. Az Avril család a városka jelentős borász családja századok óta, Juliette apja volt azon helyi borászok egyike, akik a 20-as években konkrétan megalkották azt az eredetvédelmi szabályzatot, ami aztán az első AOC szabályozás is lett. Ma 30 hektáron, több AOC-ban működnek, organikus gazdálkodást folytatva. A vinotékában nemcsak a saját borokat árusítják, mint látni fogjuk.

Juliette Avril 2019: fele-fele részben Grenache és Syrah: nagyon aromatikus, gyümölcsös, szilvás, szedres vonal. Mivel az ára 22 euró, veszünk belőle. Az otthoni bővebb, és újra kóstoláskor az alap illatok és ízek megegyeznek, előjön a Syrah itt jellegzetes borsos vonala, csoki, (szintén Syrah), és némi medvecukor. A 15% alkohol abszolút nem érződik, a tanninok szép, lekerekedőben, bársonyosan kísérik a kortyot. Kiváló ital, és még a fejlődése elején, kétségtelen, ez a palack már nem tud tovább fejlődni… Ha fontos lenne, adnék neki 92 pontot.

Chateau Macouil 2018: a dombtetőn, a bemutató birtokkal szemközti, már kordonos (akit érdekel, 2*1,2-es térállás) területről érkezett, 95% Grenache, 5% Syrah tartalmú küvé, ez gyakorlatilag egy Grenache fajtabornak számít, az 5% Syrah nem érződik ki. Ez egy (szilva)lekváros, tömény gyümölcsös ízvilágú bor, egysíkúbb, kevésbé jön be, az ára viszont 28,5 euró.

Chateau Mongin 2018: Ugyanaz az összetétel egy másik birtokról, és vagy a terület, vagy a borász működik itt jobban, de ez az aranyérmes bor sokkal szebb, a tanninok szépek, selymesek, kerek, hosszú a korty. Szintén 28.5 eurórért sokkal jobb választás, bár a Juliette Avril még mindig viszi a prímet.

Le petite Serre selection (a bolt válogatása) 2016: 1/3-1/3 részben Grenache, Syrah és Mourvédre. 2016 az utolsó kiválónak minősített évjárat évjárat. Meg is látszik, komplex, hordós fűszerekkel és sötétpiros gyümölcsökkel teli bor, a tipikus Ch-d-p ízvilág, ára 27.5 euró, teljesen rendben.

Alazay vinotéka

Az Alazay család a Domaine de La Souco Papale birtok tulajdonosa, az itt kóstolt borok mind onnan jöttek.

Alazay 2020: ez egy fehér küvé, Clairette, Rousanne és Bourboulenc házasításából, egyenlő arányban. Ízre érdekes módon egy hagyományos ízvilágú, keserű mandulás vég ízű Olasz rizling ugrik be, csak vékonyabb kiadásban. Lássuk be, ez a fehér küvé feledhető volt.

Chateauneuf du Pape 2018: egy teljes küvé mind a 13 fajtából. Nagyon kerek, szép gyümölcsös bor, kicsit még szárító tanninokkal. Ezt megjegyeztem, 18 eurós az ára, megéri.

Chateauneuf du Pape 2016: ugyanez a tétel, sokkal impulzívabban, még kerekebben, a tanninok már nem porosak. Nagy bor, 20 eurórét szinte best buy.

Père Caboche vinotéka

A Domaine du Père Caboche Jean-Pierre Boisson tulajdona, ebben a kis vinotékában is csak a birtok termését lehet kóstolni, valamint Boisson úr más érdekeltségeit, de mást nem árul. A borászat eredetileg a Chambellan családé volt, de 1777-ben Jean-Louis Boisson összeházasodott Elisabeth Chambellan-nal, az akkori egyetlen örökössel, így innentől már ők viszik a birtokot tovább. Nem elírás, nem 50, hanem lassan 250 éve volt ez az esemény is. Elisabeth emlékét egy bor is viseli, látni fogjuk.

Chateauneuf du Pape Blanc 2020: 40% Clairette, 30% Bourboulenc és 15-15% Rousanne és Grenache Blanc összetétele ez a fehér küvé. Az illatos, aromás fajtáktól tényleg egy kellemesen intenzív aromájú, elég összetett bort lehet kóstolni, de az is igaz, ez sem a mi közép-európai illat- és ízvilágunk része. 22 euróért nem is lesz az…

Père Chaboche Côte du Rhône 2020: hat fajta küvéje, amelyből a Grenache azért egyedül több, mint 50%-os elvisz. „Játszottak” még: Syrah (20%), Carignan (15%), Marselan, Mourvédre, Cinasault (a három együtt éppen több, mint 10%). Még nyers ez a tavalyi bor, de nem bántó: sok-sok erdei gyümölcs adja az alapízt, amely, amennyiben lesimulnak a tanninok, kifejezetten szép bort fog felmutatni. Már nem Ch-d-p vidék, hanem a körül ölelő területeké, ennek megfelelően mindössze 8 euró. Azért viszont best buy.

Chateau lá Côte 2020: Ez is egy Côte du Rhône tétel, ennek megfelelően 7 euró volt, vettünk is belőle. Sok szilva (60% Grenache), pici fekete bors (25% Syrah), medvecukor, még picit húzós, de már nem zavaró tanninok. Egymásra rétegződve, elképesztő ízkavalkád (15% Carignan) ennyi pénzért. Simán 90 pont, nagyon nagy best buy alig 2500 forintért.

Chateauneuf du Pape Père Caboche 2020: 80% Grenache, 15% Syrah és még 5% Mourvédre is. Egy testes, de gyümölcsös vörössel van dolgunk, amelyben a Syrah jegyei nagyon jól érződnek, főként a bors. A mindössze 15% ellenére is. 19 euróért lényegesen jobb választás, mint fehér társa, fentebb, ugyanúgy 2020-ból.

Chateauneuf du Pape Père Caboche 2019: az egy évvel korábbi kiadás ugyanolyan összetételű. Szép, még sok gyümölcs, de már ott a testesség, némi hordó fűszerrel. Az egész egy érettebb, komplexebb történet már. Vettünk is ebből a 15,5% alkohol tartalmú borból, az otthoni visszakóstolás meggyőzött, hogy érdemes volt. A tipikus mediterrán vörös vonal, akinek ez bejön, annak ez a bor nagyon be tud jönni: Már-már édeskés a magas alkohol miatt, de egyébként csontszáraz, sok medvecukorral, szegfűszeggel, némi lekvárosággal (ami szintén a sok alkoholból jön, nem palackbuké ez, nagyon vibrál a bor). Főleg szilva és szilvalekvár, elsődleges aromaként. A tanninja még picit húz, de a magas alkoholt remekül megtartja. Remek bor, bőven fejlődőképes, de már most 92 pont. És továbbra is 19 euró.

Ez és a másik pontozott bor is aranyérmes volt a párizsi Féminalise „borvilágbajnokság” idei, 2021-es kiadásában. A verseny minősített világverseny 2015-től, manapság már jellemzően 5 ezer körüli tétellel, közel 600 bírálóval.

Elisabeth Chambellan 2019: a borászat „13-as” küvéje, de elég érdekes trükkel: 95%-ban Grenache, a többi 5%on osztozik a másik 12 fajta… 18 hónapot töltött nagy fahordóban, gyakorlatilag szinte friss palackozás. Ennek megfelelően a tipikusnak mondható érett erdei gyümölcsös jegyek és medvecukor mellett már némi hordó aromák is megjelennek, ezek a bor komplexitását is fokozzák. Már jól iható, de még bőven fog érni is. 23 euróért nagyjából ugyanazt tudja, mint ugyanennyiért az ugyanennyi idős társai.

Trintignant et Fils vinotéka

Ők kereskedők, termeltetnek, illetve, szőlőt és bort felvásárolva hoznak létre borokat. Ennek megfelelően nem korlátozódik a Ch-d-P területre a tevékenységük, sőt, látni fogjuk, még a körül ölelő Côte du Rhône-ra sem.

Côte du Rhône Blanc 2019: fehér, Rousanne, Grenache Blanc, Bourboulenc és Viognier: házasítása. Utóbbi, mint láttuk a Ch-d-p területen nem engedélyezett, de itt igen. Egy szép, aromás illatú és ízű bort kóstolhatunk, az egyes fajták nem hazudnak a képességeiket illetően. A Bourboulenc és a Viognier révén kiváló savakkal rendelkezik, ha nincs rajta az évszám, egy friss évjárat frissen palackozott borának gondolnánk. Mondjuk, 24 euró.

Côte du Rhône Rosé Cuvée Benoit 2018: igen, visszalépünk egy évvel, közel három éves rozét fogunk kóstolni. Sok Grenache egy kicsi Cinsault az alapanyag. Füstös, füstölt lazacos, húsos, de könnyen iható, jól érthető, mindazonáltal teljesen más rozé, mint amiket itthon megszoktunk. Veszünk is belőle. A lazac szín mellé párosuló füstölt lazacos élmény otthon is elkápráztat, picit szellőztetve még némi kovás jelleget, narancshéjat és a végén olajos magvakat is fel lehet fedezni. Egészen elképesztő, osztályozhatatlan tétel, annyira nem szoktunk hozzá az ilyen típusú rozékhoz. A szőlő maga a szomszédos Courthézon városkában termett. Amúgy15 euró.

Vacqueyras AOC. A másik, amiből veszünk 2018-as tétel, 60% Syrah, 20-20% Grenache és Mourvédre a tartalom. A Syrah túlsúly érződik is, lakritz, csoki az illatban, majd erőteljes kávé, fehér bors az ízben. Mintha a másik kettő (a medvecukor kivételével) nem is lenne ott. Hosszú korty, selymes tanninok. Szép sötét rubin szín. Kellemes 14% alkohol, a tanninokkal teljes összhangban. Ezt sem fogjuk megtudni, hová fejlődhetne, most 91 pontot feltételen megér. 29 euróért azért ez el is várható.

Chateauneuf du Pape 2015: a kóstoló végére egy igazi prémium küvé, immár Chateauneuf-ból. 60% Grenache, 20% Syrah, 10-10% Mourvédre és Cinsault. Óriási bor. Most látjuk azt, hogy egyfelől a fajták gyümölcsös jellege miatt szuper, közepesnél ugyan mindenképp testesebb, de gyümölcsbomba fiatalokat hoznak össze, amikről eddig nem tudtuk, hová is fejlődhetnének. Másfelől meg most megtudtuk. Valóban, a Syrah és Mourvédre megteszi a hatását, nem beszélve a Grenache-ról. Komplex bor, gyönyörűen együttműködnek a hordós jegyek és a hat év után is előre tolódó gyümölcsök, a szeder, fekete erdei gyümölcsök, majd jön a kávé, csoki is. Hosszú a korty, remek tanninok. A korty végén még a nagyon érett cseresznye és meggy is megjelenik. Íz- és aromakavalkád, szín, tannin, alkohol és savak összhangja. Az ár? Az viszont bizony 69 euró, a minőséget meg kell fizetni, ha ilyet vásárol valaki.

Fél napos belekapás, megérintés, amit el tudtunk érni Chateauneuf du Pape-ban. Megérte, nagyon. A Mistrallal, a kóstolókkal, a szőlők és a vidék látványával, mindennel együtt. Egy kiforrott, időről, időre megújuló, a divatból igazán soha ki nem menő terület, nagyszerű kulturális hagyományokkal, a környéken többnapnyi látnivalóval.

Egyszer az életben mindenképp megéri személyesen is.


Fotók: Jakab Ildi