Újságíró, kommunikációs szakember vagy, ami nehezen párosítható össze a zöldségtermesztéssel. Honnan jött mégis az ötlet, láttál esetleg piaci rést?

Amikor tavaly egy húsleveshez többe került a zöldség, mint a hús, akkor erősen elgondolkodtam, hogy itt az ideje megmutatni, hogy az én kertemben is megterem olyan minőség, amire minden háziasszony, családanya, gyerek vágyik. Lassan már 20 éve kertészkedem itthon, ez nem újdonság. Csak a piacra lépés az. Gyerekkoromban a nagyszüleimnél rengeteg időt töltöttem a kertbe, a szőlőben, a gyümölcsösben. Sokat tanultam tőlük, azóta pedig könyvekből, videókból, saját tapasztalatból. Már évek óta azon törtem a fejem, hogy érdemes-e ezzel piacra lépni, van-e benne potenciál? Most érkezett el az idő. A Győr-Szombathely-Pozsony-Bécs-Graz ötszöget néztem ki magamnak, ezen a környéken van egy olyan vásárlói réteg, akik sok tekintetben, így a táplálkozásban is, már nagyon tudatosan élnek. Keresik és képesek is megfizetni a kistermelői minőséget. Szóval, ezzel a vízióval indultam, de végül úgy döntöttem, hogy az első évben nem akarom túllogisztikázni és túlvállalni magam – a fő tevékenységem továbbra is a marketing-kommunikáció -, ezért Szombathelyre szűkítettem a piacom.

Az osztrák piac nagyon erős, de tény, több a konkurencia is. Megérte, hogy változtattál az első elképzeléseden?

A határzár időpontjának bizonytalansága miatt külföldi új piacra lépést nem lehetett tervezni. Úgyhogy a belföld maradt az egyetlen reális opció. Ráadásul a kistermelők mellett a karantén időszakban egyre több érv kezdett el szólni itthon is. Olyanok, mint a biztonság, a higiénia, a kényelem. A vásárlóknak a hazai ízek mellett az is egyre fontosabb, hogy a zöldség, gyümölcs ne legyen agyon fogdosva, tapogatva, és például tömegbe, boltba se kelljen menni érte. Nálunk a zöldségekhez, mielőtt a fogyasztóhoz kerülne, maximum a termelő, és aki a ládákba adagolja, nyúl hozzá. Arról nem beszélve, hogy a zöldséges ládákat a bejárati ajtóig visszük. Az érintésmentesség egy új kihívás a vállalkozások életében, mi pedig garantálni tudjuk, hogy 1-2 embernél többnek az ujjlenyomata nincs a zöldségeinken. Az import gyönyörűen mutat az üzletek polcain, de íz világában meg sem közelíti a magyart, és az érintésmentességi akadályon is elbukik. Gondoljunk bele, hány kézen-közön megy keresztül egy spanyol eper, míg odakerül a hazai polcokra? És akkor még a kényelemről nem is beszéltünk. Az online rendelések világában szeretjük, ha mindent a küszöbünkig szállítanak. A karanténnak vége, de a kényelmi faktor maradt.

Hány növényről beszélünk most összesen?

Amennyi szezonálisan megterem, kb. 15-20 fajtáról. Ezek vannak nálam, de a beszállító őstermelő partnereimre is számíthatok. Ami nálam kifutott később érik, vagy nincs, azt az ő készleteikből egészítem ki. Nemrég például saláta, újhagyma, sóska, spenót és petrezselyemzöld volt egy hétvégi nagy csomagban, és meglepetésnek eper.

Eljött a hazai kistermelők ideje?

Bízom benne, hogy egyre kevesebb import zöldség-gyümölcsre lesz szükségünk. Félreértés ne essék, egyértelmű, hogy külföldi árunak is megvan a helye, szerepe a hazai élelmiszer ellátásban. A kérdés ennek a mértéke. Hiszek benne, hogy a hazai termelők nagyobb lehetőségekhez jutnak a jövőben.

Mit jelent számodra a prémium minőségű termény?

Én nem állíthatom, hogy biotermelő vagyok, mert nincs ilyen minősítésem, de ettől még a növényeim bio termékek, hiszen semmilyen plusz vegyszerrel nem kezelem őket. Nálunk a kertben minden olyan, mint a nagymamámék zöldségesében, gyümölcsösében volt. Szoktam is mondani, hogy akinek van lehetősége szüleitől, nagyszüleitől beszerezni a friss kosárba valókat, az ne habozzon, azt egye. Akinek ez a lehetőség már nem adott, ott jön képbe a vállalkozásom. A nagymama kertje minőség azt jelenti, hogy legközelebb is csak ilyet akarok enni.

Említetted, hogy kb. csak a te ujjlenyomatod található meg a zöldségeken. Ez azt jelenti, hogy egyedül viszed ezt a vállalkozást?

A családommal. Az egyik vevőm mesélte, irigykedve nézte, hogy Budapesten egy fél doboz gyufát is házhoz lehet rendelni. Azt mondta, alig várta, hogy legyen egy ilyen zöldségrendelős projekt Szombathelyen. Lett. A zöldségrendelős közösségek koncepcióját egyébként nem nekem kellett kitalálnom. Amerikában, Nyugat-Európában rég óta léteznek hasonló modellek, sőt itthon is, ám főleg a fővárosi vásárlók kiszolgálására fókuszálnak. Nem véletlenül, hiszen egy közel 2 milliós piacról beszélünk.  A Falussy Zöldségtermelő kínálatában heti, kétheti és havi csomagokból lehet választani. Minden ládában szezonális zöldségek vannak, mellé pedig meglepetés szezonális gyümölcs. A szezon június elején indul és október végéig tart. Ez idő alatt látjuk el a megrendelő családokat, mert a vásárlóink többsége közülük kerül ki. 2020-ban Szombathelyre koncentrálunk, de jövőre Budapest, vagy más környékbeli nagyváros is abszolút pálya lehet, és nem csak a magánszemélyek, de akár cégek is. Egyre több vállalkozás ismerte fel, hogy nem rossz üzlet dolgozóik immunrendszerét vitaminokkal megtámogatni.

Akkor lesz dolguk a termelőknek, ha ez beigazolódik, főleg annak fényében, hogy mostanában leginkább azt lehet hallani, vidéken már nem termesztenek növényt és nem tartanak állatot.

Ez pontosan így van. Épp nemrég beszélgettem egy barátommal arról, hogy a középkorúak nem foglalkoznak a kerttel, az öregek pedig már nem bírják. És mindez nagyrészt a globalizációnak köszönhető, ami mindent készen elénk rakott. Most, hogy a világjárvány következtében megrogytak a globális ellátási láncok, tapasztalni fogunk egy visszarendeződést. Eddig sem lett volna kötelező ölbe tett kézzel várni, hogy ideérkezzen az áru, hiszen ha akarjuk, meg tudjuk termelni magunknak is.

Mit látsz a gyerekeiden, a fiatalok mennyire vonhatók be egy ilyen jellegű fizikai munkába?

Azt tapasztalom, hogy azért nem könnyen. Nyilván a karantén idején, amikor össze voltunk zárva, változott az ő szemléletük is, előnyükre. Amikor korábban arról próbáltam a kamasz, fiatal felnőtt gyerekeimet meggyőzni, hogy a föld, a természeti kincsek mekkora értéket jelentenek, elsőre nem igazán ment át az üzenet. De amikor mindannyian heteket töltöttünk itthon összezárva, kijöttek velem a földekre. Segítettek, csinálták a napi feladatokat, mert megértették, hogy a járványhelyzet után nem ugyanoda fogunk visszatérni, ahol abbahagytuk.  Januárban még elég volt beírnia egyetemista fiamnak a Google keresőjébe, hogy ’legjobban fizető munkák egyetemistáknak’, és másnap mehetett is dolgozni. Azóta lett pár százezer munkanélküli az országban, és egy állásra 50-100 jelentkező is akad. Tény, ettől még a fizikai munka nem lesz csábítóbb, de talán az összkép tud annyira vonzó lenni, hogy fiatalok elgondolkodjanak egy ilyen projekt értelméről.

Jónak látod, hogy például a gyerekednek egy világjárvány kapcsán kellett megtanulnia ezeket a munkákat is értékelni?

Én inkább azt látom ’jónak’ ebben az időszakban, hogy egy kicsit lelassult a világ, tudatosabbak lettünk, átértékeltük a fontossági sorrendeket. Legalábbis bízom benne. Hogy őszinte legyek, nekem jólesett a karantén időszak belassulása. Fontos, hogy kicsit hátra tudjunk lépni, átgondoljuk, mi vár ránk, és hogyan tudnánk a környezetünkkel harmóniában élve alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Ugyanoda nem térhetünk vissza, ahol abbahagytuk.

Mi a távlati cél?

A vállalkozásom életében ezt egy próbaévnek szánom. Felmérem a továbblépéshez szükséges vásárlói igényeket, megvizsgálom a saját lehetőségeinket, az erőforrásainkat. Egy cégvezető ismerősöm ars poeticája, hogy mindig több kutad legyen, hogyha egyikből kifogyna a víz, a másikból még mindig bugyogjon. Van egy marketing-kommunikációs vállalkozásom, ami üzemel, és mellette növesztek egy másik lábat, ami szintén reménykeltően perspektíva. Hiszem, hogy eljön a kistermelők ideje.