Amikor palackot bontottam, még nem gondoltam rá, milyen magas is a léc, hiszen a 2011-es CS kilencven pontot kapott egy Pannon Borboltos vakkóstolónkon, erre most ez a bor némi bőrösséggel az illatában érkezik a poharamba.

Hirtelen ötlettől vezérelve dekanterbe öntöttem át, hadd kapjon levegőt, hadd nyíljon meg hamarább. Nem volt ez rossz gondolat, főleg, hogy egy másfél órára belefeledkeztem egy munkába, csak a vége felé jutott eszembe, a bor vár rám.

Az illata sokkal tisztább, a bőrösség halvány nyomokban még felfedezhet, de a gyümölcs vette át a hatalmat. Fekete bogyósok, áfonya, szivar és új lakkcipő illata terjeng.

Kortyban az első érzés a tannin. Van sok, no meg hordófűszerből is, plusz némi fűszerpaprikába forgatott aszalt szilva. A közepe ennek ellenére valahogy gyorsan eltűnik, pedig szép az eleje, tartalmas, gazdag, a korty lezárása is hosszú.

Ha első napon pontoztam volna, rosszabb érdemjegyet írtam volna be az ellenőrzőjébe, de későre járt, fáradt is voltam, így a másnapi visszakóstolásra hagytam a döntést.

Huszonnégy órával később (a dekanterből visszatöltöttem a palackba és hűtőbe tettem) valahogy kisimultabb lett, ahogy melegedett, egyre szebb lett a gyümölcsösség, az alkoholérzet sem volt más olyan erőteljes, édesebbek a tanninok, a korty szárító hatása is visszafogottabb lett. Szedres, gyógynövényes zamatosság viszi a prímet, két pohárral csúszott le mindjárt.

Fejlődőképes, érlelésre vár bor, de akár bonthatjuk is, csak türelemmel kortyolgassuk el. 86 pont, ****

^{A címlap fotóját a winefolly.com oldalról kölcsönöztem.}