Sok minden van, ami decemberben a hideg ellenére kellemessé tudja tenni a napokat, ha már az embernek mindenképp ki kell mozdulnia otthonról. Ilyenek a karácsonyi vásárok, a fenyő- és fahéjillat, a hóesés, a sült gesztenye, a karácsonyi dalok, és mit számít a hideg, ha egyujjas kesztyű és forralt bor melegíti a kezünket.
Az elmúlt egy évben számos alkalommal jártunk Pakson, kellemes emlékeket őrzünk. Fesztiváloztunk sillerrel a poharainkban, Szent Iván-éji tüzet ugrottunk át, ősszel “teleraktuk a puttonyunkat”, ettünk tócsnit mindenféle variációban, aztán libaságokat Márton-nap alkalmából, utoljára pedig megkóstoltuk az újborokat. A Sárgödör tér egész évben kínált nekünk programot, jellemzően a Fabro Pincészet jóvoltából. Ebből a tél sem maradt ki. Adventi Forralt bor Fesztivállal készültek Fabroék, hogy a karácsonyi hajrában és készülődésben egy kicsit megálljunk, és néhány kellemes órát töltsünk a téren a színes fények alatt, karácsonyi dallamok mellett.
Fotók: Kovács Viktor
A téli szívderítő forralt boron túl az évszak nagy kedvenceit is felvonultatták a palettán, így volt forró csokoládé, puncs és tea is. Fabroék a bor mellett a gasztrokultúrát is igyekeznek erősíteni Pakson. Ha már tél, akkor sokunknak ugranak be a “disznóságok”, hiszen mi másnak lenne szezonja ilyenkor, mint a disznóvágásnak.
A fesztivál idejére kialakított kis borutca rögtönzött “konyhájában” üstben készült a forralt bor, a sparhelten pedig szünet nélkül sült a kolbász és hurka, hogy a szinte állandó sort alkotó közönség ellátása folyamatos legyen. Persze itt rendezkedtünk be mi is, mert ugyan romantikus a téli forraltborozás, de gyarló az ember, mégiscsak jól esik a “potyameleg”. Mindezt a cikkírásra hivatkozva tettük, így Meczker Tamást, a rendezvény főszakácsát tartottuk szóval ezidő alatt. Érdeklődésünk középpontjában természetesen az általunk csak magyaros hot-dognak titulált “krampi” fantázianévre hallgató étel volt, mely tulajdonképpen kis kolbászkával és dinsztelt káposztával töltött kiflit takar. Tamás elmondta, a koncepció ötletét abszolút a téli időszak és a disznóvágás aktualitása adta.
Szóval ittunk forralt bort, gazdái lettünk pár zacskó sült gesztenyének, melegedtünk a sparheltnél, mint gyerekkorunkban falun a nagyszülőknél, kuktálkodtunk a kolbászok-hurkák fölött, örültünk a fényeknek, a közelgő ünnepnek, az “együtt”-nek. Bevallom, a végére még pár karácsonyi dalt is eldudorásztam csak úgy halkan, módjával persze. A tökéletes boldogsághoz már csak egy kis hósesés hiányzott volna...