A napokban Walter Gyulánál jártam, gohérért mentem, de végül egy palack juhfark is került a csomagtartóba, nem kis kedvencem ez a fajta, örültem a pécsváradi meglepetésnek. Aztán itthon előkerült még egy juhfark, ez a borhűtőben pihent már egy ideje, Pálffy Gyula 2009-es bora a Káli-medencéből. Nem egymás ellen, de párban kóstoltam meg a két Gyula-bort.
Pálffy Gyula Köveskáli Juhfark 2009
Bár nem vagyok a táj gyakori látogatója, de jártam már a Pálffy-birtokon, voltam szőlőben, pincében, kóstoltam gyakran a borokat. Mindazonáltal a Pálffy-borokhoz hangulat kell. Ezek nem az előveszek egy fehéret a borhűtőből az ebédhez típusú borok, ezekre figyelni kell, és csak akkor tudjuk meg, mi is rejtezik bennük. A juhfark amúgy sem egy egyszerű eset, ebben a borban meg abszolút a terroir jegyei kerekedtek felül.
Az illata ásványos, hűvös, egyszerre mutat sós jegyeket, de mögötte enyhe mézes-propoliszos érzetet is ad. Szájban határozott savak feszítik a kortyot, elég telt, testes, sűrű bor, itt is inkább a mineralitás érződik, de megjelenik a szőlő és az őszibarack is. Hosszú, tartalmas, a farkinca végén kis édeskeserű ízzel.
A borhűtő 12 fokos hűvösét szerette jobban, az ötfokos normál hűtőből kivéve sok idő kellett neki, hogy kinyíljon. Erre mondanák sokan, hogy férfias bor, annyi biztos, hogy olyan bor, amiből valahogy nem jutna eszembe fröccsöt kérni, elkortyolgatjuk módjával, több részletben. Ez az érzés nekem olyan 86/88 pont.
Walter Gyula Pécsváradi Juhfark 2011
A pécsváradi Szártetőn termő juhfark felszabadul az ásványosság béklyója alól, mondja Walter Gyula és miért ne hinnék neki. Furmintjával megmutatta, milyen is, friss volt, lendületes, érett gyümölcsökkel, de nem volt sok palack, az is elfogyott már.
A juhafark ránézésre is könnyedebb, világosabb, mint köveskáli rokona. Zöldessárga és halvány sárga árnyalatok játszanak benne. Orrban elsőre bor. Olyan fehérboros illat. Egy kis szalonna, nyers birs, és bármilyen furcsa (kétszer is ellenőriztem), de a parafa, (a nem átázott, nem beteg) dugó szaga is bejátszik. A korty egy fokkal súlyosabb, mint várnánk, van beltartalma, olajossága. Őszibarackos, édes almás ízvilág, épp csak hogy diszkrét citrusosság is felbukkan. Az utóízében érdekes vegetális jegyeket is felfedezek, ezek azonban csak árnyalatok, a bor tüzes, korrekt savakkal, és inkább a gyümölcsös-boros jelleg dominál.
Az alkoholos kesernye ellenére is kipróbálnám fröccsben, de elfogyott a szóda, így ennek tesztje egy legközelebbi palackra tevődik át. Nekem ez a bor 82/84 pont.