Az első momentum, ami azért velem gyakran megesik, hogy beleszerettem egy házba. Egy öreg, kúria szerű házba Tarcalon. Az utcai homlokzaton 5 ablak van, három osztatú középrilazitos megoldással, a túloldalon kőoszlopos tornác sejlik fel, de ez nem látszik tisztán az utcáról. Saroktelken áll, a melléképületek utcafronti fala a szinteltolódás miatt néhol 5 méter magas kőfallá emelkedik. Közvetlenül mellette áll a hajdani zsinagóga, de húsz lépésnyire van a Tarcali Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet, az Andrássy hotel és a Királyudvar birtok is. A kúria romos, legalább 5 éve nézegetem, mindig arra kanyarodok ha a Tokaji borvidéken járok, akkor is ha nincsen semmi dolgom Tarcalon. Itt még nem érnek össze a szálak, de türelem!

A második momentum úgy három éve történt. Egy barátomnál kóstoltunk borokat és a sor végén elővarázsolt egy aszút. Címke nélkül. Mondjuk borszakíróknál ez mindennapos… Szóval ott volt nála egy aszú, nem árulta el, hogy kié, csak arra kért, hogy mondjak véleményt. Izgalmas bor volt, a szerkezete miatt arra tippeltem, hogy löszről származik, vagyis a Tokaji-hegy valamelyik termőterületéről. Hiába tetszett azonban a bor, a barátom nem árulta el, hogy ki készítette.

A harmadik momentumot Drotár Péter barátom szolgáltatta, aki bár Szlovákiában él és neki köszönhetően ismertem meg számtalan szlovák tokaji termelőt, tudott nekem újat mondani a hazai termelőkkel kapcsolatban is. Megbeszéltük, hogy eltöltünk egy hétvégét Tarcalon, mire ő jelezte, hogy ‘rendben, de akkor eljössz velem Pataky Dezsőhöz’! Nem ellenkeztem. Főleg úgy nem, hogy megpróbáltam rákeresni a névre a google-ben de szinte semmilyen eredményt nem adott. Van Tarcalon egy reklámtábla, a főutcán többször is láttam, ami a Pataky Borportát hirdeti, de mint kiderült, még ez sem Pataky Dezső. Szóval egyszercsak ott álltam egy szépen felújított ház udvarán egy szlovákiai barátommal aki bemutatott Pataky Dezsőnek.

A beszélgetés gyorsan indult, főleg miután kiderült, hogy a vendéglátónk a Royal Tokaji szőlésze! Vicces, hogy milyen keveset tudok a nagy birtokok háttérszerkezetéről. Ismerem a birtokigazgatót, a főborászt és azt gondolom, hogy mindenkit ismerek. Ott ültem tehát a Royal Tokaji szőlészével a tarcali vendégházában és az is kiderült, hogy Hugh Johnson rendszeresen nála tölti az idejét ha Tokajba látogat. Erről több kedves fotó is készült, de még aznap elküldtem az egyik ilyen képet privátban a Twitteren Hugh Johnsonnak, aki vissza is válaszolt, hogy ha érdekel a téma, szívesen elküldi nekem Dezső címét…

Adott tehát egy szőlész aki titkolja, hogy borász, ráadásul olyan borász akit Hugh Johnson is kedvel. Szépen lassan az is kiderült, hogy a Royal Tokaji kezdeti területvásárlásaiban is szerepet játszott, ő javasolta a Mézes-mály megvételét anno, alátámasztva a dolgot a saját akkori boraival.

“Ezek a borok a mai szemmel nyilván borzalmasak voltak. De legalább voltak! Dűlőszelektáltan, fajtákra lebontva, száraz és félédes kivitelezésben. Akkoriban ez egyáltalán nem volt általános.”

Mára a saját területe 7 hektár olyan legendás területeken mint a Mézes-mály vagy a Lónyai, de van szőlője a Záporos dűlőben és bérel területeket a mádi Betsek és Király dűlőben is. A saját telepítések 1997-98-asok, már akkor a pécsi kutatóintézet P27-es furmint klónját favorizálta. A kis családi vállalkozás leginkább szőlőt értékesít, néha (kivételes esetekben) kész bort is. A vevőkör a Royal Tokaji, Tokajicum, Grand Tokaj hármasból kerül ki. Ami pedig a láthatatlanságot illeti, Pataky Dezső nem hozza kereskedelmi forgalomba a borait. Van egy vendégháza Tarcalon és egy őstermelői igazolványa, amivel a vendégeinek eladhatja helyben a borokat. Kóstoltam őket és az árakat is tudom. Ha 2017-ben csak egy tanácsot fogadnak meg, akkor ez legyen az: látogassanak el Pataky Dezsőhöz!

Ami pedig a történet elejét illeti, nyilván már ki is találták. Az a bizonyos címke nélküli bor Pataky Dezsőé volt. Ráadásul a kedvenc kúriám is az övé, remélem egyszer méltó birtokközpont születik belőle.