Talán meglepő lehet, hogy a keleti irányú kereskedelem, aminek a végpontja Lemberg volt, nem Sátoraljaújhely felé vezetett és onnan tovább, hanem vagy északnak, vagy délnek nagyot kerülve fordult csak keleti irányba. Ennek több oka is volt. Egyrészt a kötelező vámhelyek, másfelől a köztes települések szerepe az útvonalban. A zsidó kereskedők nyilván szívesebben járták azokat az utakat, ahol hittársaik között tölthették az éjszakákat, illetve azokat az útvonalakat, ahol a földbirtokosokkal további üzleteket köthettek. Figyelniük kellett a folyókon a révek elhelyezkedésére is, illetve a hegyekben a hágókra, ahol biztonságosan átjuthattak Galícia keleti vagy nyugati részére.

Egy bártfai zsinagógában... (fotó: Ercsey Dániel)

A jól ismert északi útvonal Kassa érintésével Bártfa, Lőcse vagy Eperjes érintésével jutott Lengyelországba, ahol Újszandec, Jasło, Krosno, Sanok, majd Tarnów és Krakkó, Rzeszów és Jaroslaw és Przemysl voltak a legfőbb lerakatok és piacok. A Duklai-hágón átérve, vagy attól nyugatra, Bártfa fölött, vagyis a Makovicza uradalom (Zboró) érintésével lengyel földre jutó kereskedők így is eljuthattak Lembergbe (Lviv, Lvov), ha keletre fordulva követték a Krosno-Sanok-Lesko-Szambor-Lvov, vagy a Sanok-Przemysl-Lvov útvonalat.

Zsinagóga Kassán (fotó: Ercsey Dániel)

A másik lehetőség, amit a bolechówi Ber Dov is választott, hogy Tiszalöknél (ő következetesen Luk-nak írta) átkelt a Tiszán (érdekes lenne kideríteni, hogy miért nem Tokajnál), majd déli irányban haladva igyekezett kikerülni a korban még létező hatalmas kiterjedésű tiszai mocsarakat. Így az útvonala minden bizonnyal a Kótaj-Kemecse-Székely vonalat követte, utána északra kanyarodva Tass-Várda-Záhony (átkelés a Tiszán)-Ungvár következett, innen el lehetett kanyarodni Munkácsnak.

A tiszalöki rév (Első Katonai Felmérés 1782-85)

A másik lehetőség, hogy Székely után északnak fordult, aztán Mogyorós érintésével (ahol átkelt a Tiszán), a Lónya-Eszeny-Nagydobra-Nagylucska-Munkács útvonalat követte. Ha Ugocsában vagy Máramarosban volt dolga, akkor Székely után Karajz(Nyírkarász)-Kismáda(Nyírmada)-(Tiszai átkelés)-Jánd-Gulács-Tarpa-Beregszász úton haladt. Az út Beregszásznál újra elágazott, innen lehetett eltérni Nagyszőlős felé fordulva Husztot, Técsőt és Máramarosszigetet, ahol a vizsnici (ma Vyzhnytsya, Ukrajna) haszid udvar befolyása érvényesült egészen a Teitelbaumok megerősödéséig.

Jól látszik az átkelési lehetőség a Tiszán Mogyorós és Lónya között (Habsburg Első Katonai Felmérés, 1782-85)

Ennek a déli útnak a fontosságát jelzi, hogy a kótaji Sichermann család (akik zsidó kereskedőcsaládként a báró Vay családtól vásárolták meg kótaji kúriájukat!) nem csak szállást biztosíthatott üzleti partnereinek, de maguk is birtokossá váltak Hegyalján, egészen pontosan Mádon! Az Ófehértón született Sichermann Emmánuel (az édesapja vette meg a kótaji kúriát az 1700-as évek végén) mintagazdasággá fejlesztette a birtokot, amit még a New York állambeli Mezőgazdasági Társaság is oklevéllel ismert el! Ugyanerre lehetett eljutni Tokajból Debrecenbe is, útba ejtve a kor leghíresebb rabbiját, a kállói caddikot, akit mint tudjuk, Ber Dov személyesen is ismert.

Jeruzsálem ábrázolása a bobowai zsinagóga falán (fotó: Ercsey Dániel)

Ber Dov halála (1805) nagyjából egybeesik a tokaji bor kereskedelmi lehetőségeinek teljes beszűkülésével. Az ezt követő időszakban a haszidok egyre kevesebbet foglalkoztak borkereskedelemmel, viszont az 1830-as évektől megerősödő emancipációs mozgalomnak köszönhetően (élharcosa Kölcsey Ferenc az 1832/36. évi országgyűlésben egészen az 1835-ös lemondásáig, valamint Eötvös József aki 1840-ben megjelentette A zsidók emancipációja c. dolgozatát), az 1848-49-es szabadságharc után a már polgárosodó, ezzel együtt pedig általában a neológia felé hajló zsidóság vette fel az elejtett fonalat. (Lásd a már emlegetett Sichermann családot Mádon.)

A zsinagóga hűlt helye Tarnówban (fotó: Ercsey Dániel)

Ezzel egyidejűleg, a XIX. században a haszid közösségek fennmaradtak Hegyalján, köszönhetően a sátoraljaújhelyi Moise Teitelbaum tanítványának, Friedmann Hersele olaszliszkai rabbinak, aki Sátoraljaújhelyen született, ott is nevelkedett egy rövid vizsnici kitérőt kivéve. A Teitelbaum család eközben Drohobicshoz, Bruno Schulz későbbi városához kötődött, majd Szigethez és Szatmárhoz, napjainkban pedig Williamsburghoz, a Szatmár dinasztia székhelyéhez.

Tarnów (fotó: Ercsey Dániel)

“Ó, azok az éjjeli szöktetések és versenyfutások, árulások és suttogások, szerecsenek és kormányosok, erkélyrácsok és éjjeli zsalugáterek, muszlinruhák és lihegő menekülés közben úszó fátyolok! Míg végül egy hirtelen elhomályosulás, süket és fekete szünet után elkövetkezik a pillanat: az összes marionett a dobozában fekszik, az összes függöny összehúzva, s minden régóta készülődő lélegzet nyugodtan jár ki és be a színpad egész szélességében, miközben a lecsendesült, tágas égen hangtalan építi rózsaszín és fehér messzi városait, fényes és dagadó pagodáit és minaretjeit a hajnal.” (Bruno Schulz: Fahajas boltok)

Az olaszliszkai zsinagóga 1978-ban

Friedmann Hersele rebbe halálát követően legkedvesebb tanítványa, a Zborón született (!) Steiner Sájele lett volna a rabbi, amit viszont nem mindenki nézett szívesen. Ezért a békés természetű rabbi tanácsot kért a szanzi és a nadvornei rabbiktól, majd Bodrogkeresztúrra költözött. A kinevezett liszkai rabbi, Friedlander Hajim a világtól elzárkózva élt, így a haszidok elkezdtek a keresztúri csodarabbihoz járni és ez így is maradt egészen 1925-ben bekövetkezett haláláig. (Éppen Szandecről tért haza, amikor egy rozsdás szögbe lépve megbetegedett.) Temetésére tízezrek zarándokoltak el. Miután a rabbiszéket megöröklő vejének a fia, Rubin Jiszáchár Beris (1925-2001) túlélte a Soát, megalapította amerikában a “Kerestir” irányzatot, de köszönhetően Reb Sájele univerzális tanításainak, sírját ma már a vizsnici, belzi, szatmári és lubavicsi haszidok mellett más ortodox iskolák hívei is felkeresik. Legyen lelke bekötve az élet kötelékébe!

A bodrogkeresztúri csodarabbi sírja (fotó: Ercsey Dániel)

A “Haszid történetek” cikksorozat további részeit itt lehet elolvasni: 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész, 8. rész

Felhasznált irodalom:

• A Habsburg Birodalom első katonai felmérése, Magyarország (1782-85), Mapire
• Komoróczy Géza: Zsidók az Északkeleti-Kárpátokban, Aposztróf kiadó, Budapest 2013
• Bruno Schulz: Fahajas Boltok, Jelenkor 2016
• Szakály Orsolya: Borkiviteli kísérletek a Tokaj-Hegyaljáról a XVIII. század utolsó harmadában
• Halmos Sándor: Szatmár vármegye zsidósága, Nyíregyháza 2008
• Orosz István - Papp Klára (szerk): Szőlőtermelés és borkereskedelem, Debrecen 2009
• Komoróczy Géza: A zsidók története Magyarországon I., Kalligram, Pozsony 2012
• Bányai Viktória - Fedinec Csilla - Komoróczy Szonja Ráhel (szerk.): Zsidók Kárpátalján, Aposztróf Kiadó 2013
• Wirth Péter: Itt van elrejtve, Európa Kiadó 1985
• Marcin Wodzinski: Historical Atlas of Hasidism, Princeton University Press 2018