A HMJ-vel bevallom őszintén, csak pár éve találkoztam először, a virágosi Hotel Vitisben voltak a Ház Bora, kaptam is egy pakkot egyszer, meg terveztünk is egy pincelátogatást, de valahogy mindeddig nem akart összejönni. Úgyhogy elkezdtem kóstolgatni a borokat, volt, amit már korábban, a könnyedebbeket, a végére hagytam például a [szabinát].
Amit a szépnek és elegánsnak talán kevésbé, de informatívnak viszont épp eléggé mondható címkéről megtudunk: a bor kékfrankos, cabernet sauvignon és cabernet franc házasítása. Ez Villányban jó kiindulási alap, bordói fajták, plusz egy kevés kékfrankos. A magyar bordói receptúra.
Illata eléggé hordófűszeres, kakaós kalács, szegfűszeggel. Némi aszalt szilva. Nem mondanám száz százalékos, vagy labortisztaságúnak az illatot, de mégis kedves, kortyra ösztönző. Szabina elég tűzrőlpattant menyecske, mert ez bizony elég karakán bor, a szegfűszeges-fahéjas vonulat még intenzívebben jön, az édesfűszerek garmadája ömlik belőle, viszont a háttérben jó savak tartják a korty lendületét, a tannin sem kevés, de nem zavaró.
A kékfrankos tüzes és meggyes karaktere egyből kivehető, a két cabernet mélységet és vastagságot visz a borba. Van benne érzelem és mégis feszes, jól strukturált. Úgy villányi, hogy nem túl testes, nem túl tömény. A hordó egyébként nem rossz zamatokat visz a borba, de az egyetlen túlzó elem a sztoriban.
Most már biztosan alaposabban is utána kell járnom a HMJ-történetnek, a nyomtatott tavaszi számban ott lesz minden, ennél sokkal részletesebben! Most maradjunk annyiban, a [szabina] 86/100 pontot érdemelt ki.