Aztán egy vasárnap nálunk ebédelt a plébánosunk. Fiatal emberről van szó, a szabadidejében hegyeket mászik és mountain bikekal száguldozik és most az is kiderült róla, hogy a misén kívül is örömmel kortyol bort. Örömmel bontottam sorra a palackokat, míg végül - desszert helyett - elérkeztünk az édes borokhoz.

Akkor jutott az eszembe, hogy egy éve egy budapesti Lidlben (bizony!) belebotlottam egy palack Sauternes borba, így hát gyorsan előkerestem és kibontottam.

Chateau d’Arche, Sauternes Grand Cru Classé 2004

Franciásan diszkrét illat mézzel, méhviasszal, őszibarackkal és ananásszal, hordófűszerekkel. Kóstolva közepes test, az alkohol érezhetően magasabb mint a Tokaji borokban szokott lenni, ezáltal sokkal “borszerűbb” az egész. A savak kissé lágyak, ezzel együtt az arányok jók, érdekes módon a cukrot ezúttal nem a sav, hanem az elkohol egyensúlyozza ki. Közepes lecsengés amiben egy kis keserű íz is felbukkan. 87/100 pont

Miközben ezt a bort kortyolgattuk, nem bírtam ki, hogy ne bonyolódjak bele egy hosszadalmas - és talán kissé unalmas - összefoglalásba Sauternes és Tokaj kapcsán. István atya csak bólogatott, hümmögött, kortyolgatta a borát. Aztán egyszer csak megvilágosodtam - hiszen ezzel kellett volna kezdeni ! - és előhalásztam a pincéből egy palack Tokajit. Minek magyarázzam, ha meg is kóstolhatjuk?

Samuel Tinon, Tokaji Aszú 5p 2006 

Rendkívül intenzív illat amiben még jelen vannak a citrusok, de már nem vezető szerepben. Van még itt némi propolisz, kevéske dió, licsi és mangó, rengeteg kajszibarack, kevés csipkebogyó, csipetnyi dohány. Kóstolva közepesnél nagyobb test, rendkívül intenzív savak. Van a borban valami vibráló feszesség, hihetetlenül intenzív az egész élmény. Az ízképben az illatból megismert jegyek jelennek meg újra, nagyon jó az egyensúly és szinte végtelen a lecsengés. Harmonikus, nagy bor, távol a Tokaji aszú fő irányvonalától. 95/100 pont

Az igazi újságírói fogás az lenne, ha elmesélném, hogy a pap innentől csak az aszúból kért újra. Igaz is lenne, mert így volt. Nekem azonban más jutott az eszembe. Egyrészt a két borvidéket csak az egyszerűsítés miatt tesszük/teszik egymás mellé, valójában teljesen más stílust képviselnek. Innen nézve nem fair, hogy együtt kóstolom őket, hiszen egy ilyen aszú jó eséllyel a Sauternes borok jelentős százalékát hazaküldené. Az viszont már érdekesebb, hogy a Tinon családnak épp Sauternes mellett van birtoka, ahol természetes édes bort is készítenek. Samuel mégis Olaszliszkán él a Tokaji borvidéken. Ha máson nem, ezen érdemes elgondolkodni…