Az új év kezdetén gyorsan bepótolni szeretném az elmaradásaimat. A lista nem rövid. Például van az úgy, hogy füzetekbe jegyzetelek. Általában. Kis füzetecskékbe, noteszekbe, nagyobb mappákba, aztán gépbe kerül, ami arra érdemes. A füzetek be dobozokba. És gyűlnek. Vagy elvesznek. Nem annyira gyakran hagyok el dolgokat, de akkor nagyon. Két kóstoló jegyzetei kerültek bele abba a füzetecskébe, aminek hetek óta nyomát se találom. És mostanra feladtam. Fotók készültek a kóstolókon, így fotóból emlékezek meg róluk.

Weingut Salzl Seewinkelhof – a borászat nevében is szerepel a Seewinkel kifejezés: a mosoni sík, amelyet a Hansági-főcsatorna és a belefolyó sok-sok kis vízelvezető árok révén megtisztított a felszíni vizek nagy részétől, és ezt az alacsony fekvésű, mocsaras területet az egykori Magyarország, majd Ausztria egyértelmű élés-, azon belül gyümölcs- és szőlőkamrájává tette. 

Weingut MAD – Haus Marienberg. Ebben a nagyobbnak számító oggaui borászatban, amely a MAD nevet viseli, nem is véletlenül sejlik fel a Tokaji Borvidék vezető településének a neve. Az elődök, tizenkét generációval ezelőtt, 1632-ben ugyanis épp Mádról érkeztek a vidékre. Előbb Schützen és Donnerskirchen (Fertőfehéregyháza) volt a lakhely, aztán 1768-ban Oggau lett a lakhely – mind a mai napig. Sebastian Siess, a Siess testvérek (ejtsd „zísz”, mielőtt még kombinálni kezdenénk…) egyik „fele” meséli ezt büszkén. Arról van dokumentum, hogy az ős ide költözött, érdekes lenne megkutatni, hogy van-e Mádon arról információ, hogy elköltözött. (Kis)nemesek voltak, elvileg tehát, akár…