Végül Pécsre is megérkeztek a romkocsmák, mondja kollégánk a Ti-ti-tában, és igazat kell adnunk neki, mert az ingerküszöböt elérő vállalkozások az utóbbi időben szaporodtak csak meg. Persze ki mondhatja meg, hogy mi romkocsma, és mi nem, mikor a fogalom és jelentése mindenhol és mindenkor változik. Ezt nem is határoznánk meg, hanem sokkal inkább két szélső értéket, amikor nekünk már nem romkocsma a romkocsma. Az egyik véglet a putri, a másik pedig az elitizált, a sznob. Előbbi az igénytelenségét takargatja a kategóriával, utóbbi így akar eladni nagyobb szorzóval a tehetősebbnek. Viszont az egykori Stuncorgóval viszont a legjobb történt, ami csak történhetett.

Éttermekbe azért nem járunk gyakrabban fröccstesztelni, mert úgy általában (legyen szó folyó, vagy palackos borról) nagyobb haszonszorzóval dolgoznak, mint a kiskocsmák. Ami önmagában nem lenne probléma, ha az ésszerűség határán belül maradnának, s mellé még választékban, minőségben és felszolgálásban is hoznák az arányt. Ez van, a lehúzás faktor (a kávé után) a szesznél érvényesül leginkább. Nincsen ház bora, az olcsó, minden étkezés mellé bátran odatehető, belép kategóriás bor. Ezért annál nagyobb öröm, ha valahol hozzák az elvártat. Nem is az elvártat, annál jóval többet.

Kezd normalizálódni az időjárás, egyre több helyen építik fel az idei kerthelyiséget, és egyre csökken az elfogyasztott vörösborok aránya. Egyszóval itt a tavasz, (és idén korábban ébredtünk) indul a Pécsi Borozó Fröccs-kalauza. A megszokott őszinteséggel, hetente egy fröccsöző-hellyel. Viszont lehet újrázni a tavalyi helyeket, várjuk a javaslatokat. Rögtön egy erős választással nyitunk, meglepetés a panel alatt, ott, a Nagy Jenő utcában.