Nemrég a fagyos Észtországban jártam, kitűnő alkalom volt ez itthon nem kapható borok beszerzésére. Mivel az észtek nem borkultúrájukról ismertek Európában, ezért a nekik legközelebbi boros nemzetre, a grúzokra esett a választásom. Ők annál nagyobb borosok, és erre büszkék is nagyon, szinte minden címkén hirdetik a 8000 ezer évre visszanyúló borkészítési hagyományaikat. Előzetes ismereteim a grúz borokról a nullával voltak egyenlőek, így az ár alapján választottam, meg persze a minden palackon feltűnő angol nyelvű leírások alapján. Fontos volt, hogy fehéret is vásároljak - még akkor is, ha a grúzok elsősorban vörösboraikról híresek.

Márciusban külföldre látogatott kenszei csepregi borklubja. Vicces fiú, már megörültünk, hogy hoz nekünk is, de kiderült: a bőröndjeiket nem kellett telepakolnuk az utazáshoz... Kilenc külföldi tétel várt ránk, és bíztunk benne, hogy a borokon keresztül sikerül egy kicsit közelebb kerülnünk az adott termőterülethez, ha csak az érzékszerveink segítségével is. Bíztunk abban is, hogy eddig általunk még nem kóstolt fajták szolgálnak majd jócskán meglepetésekkel, izgalmas percekkel.