Nem biztos, hogy ezzel ők is tisztában vannak-e vagy hogy így látják-e ők is. Én nem pécsiként, de évente összesen egy jó hónapot a városban és környékén eltöltve, bizony úgy látom, hogy a pécsiek a legszerencsésebbek Magyarországon, emiatt büszkén lobogtatom az ide szóló lakcímkártyámat és nagyon sajnálom, hogy nincs – mint Ausztriában vagy Szlovákiában – Magyarországon területi alapú rendszámtábla. Ha lenne, azonnal lecserélném pécsire a csehet.
A graševina, azaz olaszrizling igazi közép-európai világfi, mindenütt otthon van ezeken a tájakon. Így van Horvátországban is, ahol a Graševina Croatica borászegyesület gyűjti egybe Északkelet-Horvátország, azaz Szlavónia és a Horvát Dunamente területéről a borászokat. Ebben a régióban szinte minden az olaszrizlingről szól, annyira domináns borfajta a graševina, hogy több mint 4300 hektáron termesztik, az éves mennyiség több mint 200 ezer hektoliter. Ez több, mint 20 millió liter bor. Ez 25 millió palackot jelentene, ha abban mérnénk meg. A Graševina Croatica szervezett egy kétnapos túrát elsősorban kereskedőknek és néhány újságírónak, ennek első napján részt vettem én is.
Amíg Ercsey kolléga útinaplójában lassan már ott tart hogyan mártózott meg május végén a Jón- és Tirrén tengerekben, én az olaszrizlingekben fürdőztem hosszabban. Van ez a rákattanás, több hetes olaszozás, majd szünet, jó pár napja semmi, száraz június, na jól van, csak viccelek. De mértékkel, persze egy olaszrizling rá tud venni a hétfő esti kóstolásra is, hozzá női vízilabda, épp Kolumbia ellen dobjuk a tizediket.