Elsőnek Lenkey Géza standjához vitt bennünket a sors, no meg Szabózé. Rendkívül szimpatikus és még hozzám mérten is magas fiatalember fogadott bennünket, abszolút őszinte mosollyal. Szárazakkal kezdtünk itt, az édesekhez csak másnap este tértünk vissza. Azzal nyitottunk, amivel ilyenkor kell: Az Élet Szép. Az évjárat 2007. Nagyon elegáns, nem túlburjánzó illat, viszont benne van a hárs (20%) és benne van a furmint (80%) is. Kortyban remek az arány, hozza a talajt, hozza a fajtát, hozza a jó tartós zamatokat. Van teste, nem a légies, de mégis ivóbor. Az ivóbort itt (és általában) dicséretként értem. A 2005-ös hárslevelű nekem most valahogy még kócos volt, nem állt össze, külön mozgott illat és íz. Van benne hárs és körte, másészről meg bazaltosság is rendesen, de nincs meg köztük a kapcsolat. Hosszú és jó lehet, majd. Most jó viszont a furmint 2005-ből, ahogy a 2004-es is nagyon szép volt. Ez a mostani intenzíven kezd, mély, ásványos illattal, amibe beleférnek az érett gyümölcsök, némileg még a töppedtek vagy szárítottak is. Jó savgerinc, én szeretem ezeket a markáns savháttérrel bíró borokat. Nagyon hosszú a korty, nagyon gazdag és percekig kitart. Akárcsak a 2005-ös 9hl. Kilenc hektó ez, harmadolva furmint, hárslevelű és sárgamuskotály. Illatában burjánzó menta és dinnye. Izgalmas, sokrétegű bor, ami mellett nem kicsit kell üldögélni. Olyan ráérősen kell kóstolgatni. A száraz szekciót a 2004-es hárslevelű (nov. 26-27., ez volt a szüret ideje) zárta. Ha az öcsi most nem is nyert, a bátyja igen. Csak lestünk, hogy itt mi feszül a pohár oldalának, hihetetlen energiával és intenzitással, illatban, kortyban egyaránt. Tömény hárs, tea, méz, körte és barack, még némi kis medvecukor is felbukkan benne. Szép sav, pici cukor, és még mindig fejlődik és még mindig nem érte el azt az eleganciát, ami egyébként benne rejlik. Tölgyfahordóban erjedt és érlelődött, a kortyban kijön az az ásványosság, ami olyannyira egyedivé teszi Tokajt. Ebben az esetben Mádot, ahol a Lenkey Pincészet szőlőinek, tíz hektárjának java található. No meg maga a pincészet is.

A száraz katarzis után folytassuk az édesebb verziókkal. Az első tétel neve November 2004, aszúsodó furmint és hárslevelű fürtökből készült, kereken száz gramm cukor van benne (literenként, ugye). Szép sav, amiből a végére is marad, a korty utánra, ez segít abban, hogy ne csak az édesérzet maradjon. Itt nem is, hiszen aszalt gyümölcsök sora fedezhető fel benne. Komoly kezdés. Fordítás 2004 következik. Cukorban talán kevesebb, viszont egy picit komolyabb tónus. Az aszalványok mellett kenyeres, diós ízek. Magas extrakt, sűrű anyag. Két aszúval zárjuk a sort, az első ötputtonyos 2001-ből való. Egy nehéz évbora, mostanra azonban nagyon szép formáját mutatja. Kis mézes-citrusos felhang, minerális édesség, a négyes fölé egy kis csillagot is biggyesztek, majd nem tudok mit tenni, amikor a pohárba érkezik a 2002-es. Majd húsz gramm cukorral több, több hárslevelű jön belőle, több a mézes, hársas, teás árnyalat, arányokat tudó és tartó bor. Hosszú, még egy pohár víz után is visszajön és marad…

Még a száraz fehérek Tokajból tematikus nap során álltunk le a Balassa Pince standjánál. Balassa István töltött, majd beszélgettünk, majd töltött és ez azért ment hosszasan, mivelhogy folyamatosan érkeztek más érdeklődők is a standhoz. Na, menjünk sorban. Furmint 2008 (Mézes-Mály). Behízelgő, szokatlanul szegfűszeges illat. Van benne némi méz, némi virágosság, és a korty meglehetősen krémes. A Furmint 2006 (Mézes-Mály) nagyon hasonló, ámde érettebb, nekem valahogy a két évvel fiatalabb furmint mellett kell most voksolnom, annyira intenzív és csábos bor volt. Aztán majd hosszabb távon kiderül. Hárslevelű 2008 (Betsek). Ha a furmintokat krémesnek mondtam volna, visszavonom: ez a tokaji krém. Abszolút mézes-teás illatok, minerális jegyekkel. Tartós, friss zamatok, a korty tartalmas, a lecsengés hosszú. Nagyon szép bor már így, palackozás után pár héttel, bízunk benne nagyon. Ahogy a tokaji pincészetben is, amely alig pár hektáron, Mádon és Tarcalon gazdálkodik, ha még nem lenne elcsépelve, azt mondhatnánk, valódi kézművesek.

Az édesek sorát egy Zétával nyitjuk meg 2006-ból. Nagyon szép gyümölcsök, frissen, harmatosan még mindig, a majd 140 grammcukor mellett is. Nem túl magas, de kellő savak. A 2007-es Zéta nekem még nem kész, valahogy nincs olyan jól összerakva, nem simultak még egymáshoz az alkotórészek, nem állt össze egyetlen, komplex élményt adó egésszé. Viszonyt szóhoz sem jutunk a 2005-ös, 6 puttonyos aszúnál. Tartalmas, krémes, gyümölcsös és semmi gejlség, ne gondoljunk azokra az a szúkra, amelyeket hiperekben árulnak, ez nem az a bor, nem olyan, nem az a kategória. Ez egy másik műfaj, másik liga. Ötöst írunk be, naná!

Nem megyünk messze, a stand másik fele a Gizella Pince, azaz Szilágyi László. Ők gyakran járnak Balassa Istvánnal együtt kóstoltatni, borvacsorákat tartani, a borsor végén meg is értjük, miért. Furmint battonage 2008 az induló bor. Alma, citrus, ásvány. Krémes textúra. Barátságos bor, ahogy Albert gazda írja róla. Az, nekem valahogy kedvesebb, mint a nagyobb tesó, a 2007-es Futurmint. Ami egy barrique furmint, közepesen égetett hordókban erjedt és érlelődött. Ásvány, körte, alma, fa. Hirtelen ennyi. Aztán amikor picit nyílni hagyjuk, máris tisztul, és a fa megy hátra, jön előre a gyümölcs és a minerál. A végére kezdem megszeretni.

A pincészet hat hektáron gazdálkodik, Bodrogkeresztúron, Tarcalon és Mádon, a pince és feldolgozó Tokajban van. Gizelláéknál három édes fér bele: az első egy Látomás. Mégpedig 2007-ből. Ananász és őszibarack, sok gyümölcs, nem túl nagy test, könnyedség van benne. Nagyon kellemes kortyú, laza édes, boldog pillanatokhoz. A 2007-es Sárgamuskotály (késői szüret) egy izgalmasabb, sokrétűbb tétel. Intenzíven muskotály, sok töppedtséggel már illatban, hangsúlyosan ízben is. Jó savak, nem túl sok cukor, szép krémesség és visszafogott virágosság. Hosszú korty, tartós ízek. A 2007-es Hárs L (töppedt) esetében ugrunk még egyet felfelé, még van hova, de már nem sokáig. Hársmézbe mártogatjuk itt a trópusi gyümölcsöket, licsit és ananászt, érezzük az érett mangót és őszibarackbefőttet kanalazunk a nagymama által otthonról küldöttből. Nem alacsony a sav (8,7 gramm), viszont magas a cukor (147 gramm). Ez a két szám csak matematika, mégis hihetetlen komplexitást adnak a bornak, hogy a végén a sav adta frissesség maradjon meg, a gyümölcs érződjék és az édesség csak a hordozó legyen. Gizelláéknál meg lehet szállni, oda tartunk nemsokára mi is.