Visszanézve, volt némi merész balkáni lazaság abban, hogy egy hosszú munkanap után felvettem Filákovity Dusánt barátomat, a Pannon Borbolt ügyvezetőjét a pécsi irodájánál, majd délután fél hétre már Balatonlellén, a kikötőben vártunk a borászokra, sőt, vitorlázás után toltunk egy burgert és hazavezettem Pécsre az éjszakában, a zselici vadak széles spektrumát közelről is megismerve. Sofőrként persze nem nyeltem semmit, hagytam időt is magamnak bőven, de azért már nem olyan friss az ember ilyenkor másnap, négy óra alvás után, be kell valljam.

Viszont minden fáradtságot megért az élmény. Valóban nem hasonlítható össze az online kóstolóink, egyébként a maga nemében egészen élvezhető hangulatával, de azért a vitorlás, a társaság, a poharak csilingelése, a halk hullámzás a háttérben, pont annyi szél, amit még élveztünk és a vitorlás is jól haladt, az északi hegyek mögött lebukó nap, a sötétedő égbolton feltűnő üstökös, a balatoni partvidék fényei. No meg 15 sauvignon blanc a poharakban.

Mivel annyira belelkesedtünk, hogy máris szerveztünk egy olaszrizlinges folytatást, ahol már nem én vezetek, így ott bővebbek lesznek a leírások, most csak egy gyors summázás fér bele, jegyzetelés nélkül, emlékezetből. Mindegyik bor 2019-es volt, ahol nem, ott jelzem.

Nálam két bor volt az élen, mindkettőről szilárd meggyőződésem volt, hogy új-zélandi. Ez ötven százalékban be is jött, mivelhogy a Tohu 93 pontot kapott tőlem, nagyon. de nagyon rendben volt illatban, zamatban, intenzitásban, tartósságban, szélességben és rétegzettségben is. Viszont a 92 pontos bor bizony európai volt. Sőt magyar. Sőt móri. A Paulus Molnár Borház iszonyatosan jól eltalált bora., könnyedebb, de rendkívül újvilági stílus, nm annyira zöld talán, de nagyon a csalános, bodzás, licsis vonalon pörög.

A harmadik helyen két bor osztozott. A Yealands 90 pontot kapott, nekem nagyon bejött, lendületes volt, nagyon karakteres, szépen nyílt a pohárban, a balatoni szél sem vitte messzire az illatokat. A másik bort meg azért szerettem, mert nagyon kerek volt dinnye, bodza, egres, citromfű jött belőle – ez a kutjevói, azaz horvát Galić sauvignon volt.

Az új-zélandiak közül a Matua szépen nyitott, de fokozatosan egyre kevesebbet mutatott, így is megkapta a 88 pontot, ahogy a szlovén Jeruzalem Ormož jellegzetes, sárga címkés bora is, plusz ide érkezett meg a házigazdák külföldön is aranyérmekkel díjazott bora. Az aranyérembe még belefért a pécsi Belward sauvignonja, 87 pontot érdemelt ki, de nehezített pályán volt, azzal a borral nyitottuk a sort.

Ezüstös kört futott a pannonhalmi Tar pincészet (kicsit visszafogottabb), a Pannonhalmi Apátsági Pincészet (kissé virágosabb) és a Villa Maria sauvignonja.

És voltak nehezen értelmezhető, kísérleti verziók is, a Jeruzalem Ormož szelekciója 2017-ből már mintha megfáradt volna, a Gilvesy badacsonyija akár egy jó, érettebb kéknyelűként is eladhatta volna magát, míg a Sauska nagyon szikár, nagyon visszafogott arcát mutatta. Egyetlen bort zártunk ki, kétszer is kóstolva, a chilei Errazuriz illatban már nagyon tisztátalan volt és ez később sem változott előnyére.

Ez utóbbi kivételével mindegyik bort adott élményt a vakkóstoló során, hol többet, hol kevesebbet, összességében az új-zélandiak dominálták a mezőnyt, de Európa sem maradt el nagyon. A stílusbeli, technológiabeli különbségek erősen kivehetők voltak, ahogy a borászok elképzelése is talán jól körvonalazódott sok bor esetében. 

Köszönet a remek társaságot a dél-balatoni borászoknak, a meghívást a Bujdosó-családnak, a kormányzást és a vitorlást Hirsch Tamásnak! Augusztus elején jön a folytatás, akkor majd olaszrizlingeket bontunk a balatoni szélben.