Randevú a séffel

A kékfrankos-házasítások esetén azonnal a bikavér és az óvörös ugrik be az embernek, ám ezek korábban már főszereplői voltak egy-egy tematikus kóstolónak, így most kizárólag a különféle fantázianevekkel bíró, és az egyes pincészetek brandjévé vált cuvée borok kerültek terítékre. Az est folyamán nyolc borral ismerkedtünk meg, a már megszokott módon a könnyedebb tételektől haladva a testesebb borok felé.

Vesztergombi József 2009-es Remete Vöröse indította a sort, mely kékfrankos, cabernet franc és merlot fajták házasításából született. Mély színű, érett vörösbor, alacsony alkoholtartalommal, ízében kissé fanyar gyümölcsösség figyelhető meg.

A Tűzkő Birtok 2009-es Talentum Cuvée-je hozta a rájuk jellemző könnyedséget. Alacsony sav- és alkoholtartalmú bor, mely magán viseli a barrique és palackos érlelés ízeit. Bár nem aratott közönségsikert az est folyamán, én személy szerint kedvelem a lágy és könnyed boraikat.

                                                                                                                 ^{Fotók: Kovács Viktor}

A Neiner Pince 2009-es Holnemvolt bora szintén megosztotta az egybegyűltek véleményét. A kadarka fűszeressége abszolút dominál, a kékfrankos csersavassága viszont túl erőteljes, a zweigelt éretlensége pedig kiérződik. Maga a bor talán túlságosan  is csersavas, ami a végén nem lágyul le, hanem felfelé tart, azt az érzést keltve az emberben, mintha a bornak egy kis farkincája lenne. Igazi kézműves bor, talán ezért is tetszett annyira. Bár esetében lehet, hogy inkább érzelmi alapon ítéltem, a maga tökéletlenségével egy szerethető tétel volt.

A második szakasz borait a Fekete Pince 2006-os Patikárius Cuvée-je kezdte meg. A hatféle vörösborból házasított telt, erőteljes és harmonikus bort már volt szerencsém kóstolni a januári Félmaratonon. A kékoportó és zweigelt kellemes édeskés íze után megjelenik a kékfrankos meggyes karaktere, melybe szinte belesimul a kadarka  fűszeressége, az egészre pedig a cabernet erősít rá. Kifinomult, szép bor.

A Feiszt Pince 2008-as Quartetje a kékfrankoson túl merlot-ot, zweigeltet és syraht tartalmaz. Mint megtudtuk, 2008-ban Nagy Ferenc volt az, aki úttörőként syraht telepített az akkori erőteljes tiltakozások ellenére. Mára többen követték ezen az úton. A négyesből egy kerek, egységes bor született. Az alkohol kissé domináns, emiatt markánsabb, férfiasabb jellegű.

A Pastor Pince 2011-es Medito Cuvéeje egy kékfrankos-cabernet franc-cabernet sauvignon házasítás. Szintén 14%-os alkohollal bír, mint az előzőleg kóstolt Quartet, ám esetében az alkohol nem érződik ki annyira erőteljesen. Van benne erő, nem egy könnyed bor, de harmonikus és bársonyos.

Dániel Zsolt 2006-os VinAgora győztes Chefje egy kékfrankos-cabernet sauvignon házasítás. Gyümölcsös és likőrös ízű, érett, telt vörösbor. Sokkal keményebb műfajt képvisel, mint a sorban elötte levő borok. Egy határozott, markáns, nagyon férfias tétel. És bár két hónapja még lelkes rosé és fehérbor párti voltam, csak a könnyed gyümölcsösség és frissesség ejtett lázba borok terén, azt hiszem lassan, de biztosan megérek a vörösborokra is. Szerelembe estem a Cheffel, teljesen elvarázsolt keménysége és kissé barbár stílusa. Megjegyzem, hozzá kell szokni, akár többszöri kóstolással nekifutni. Talán  ebből adódóan lett a leginkább megosztó borként számon tartva az este során. Személy szerint nekem tetszik, ahogy a Dániel Pince szembe megy a megszokottal, a várttal és lehengerel boraival. Abszolút az este győztese volt számomra.

A Tringa Pince 2008-as Diablojával zártuk a kóstolt borok sorát. Sötétrubin színű, elegáns, érett, robosztus bor, dús tanninokkal. Minden szépsége ellenére engem mégis a Chef győzött le. Menthetetlenül a hatása alá kerültem, így mégsem az ördöggel táncoltam át az éjszakát, hanem a szakáccsal folytattam randevúmat.