Tülekedés, teltház és öröm

A közönségnek szóló borkóstoló rendezvények sorában az egyik legsikeresebb, a hibákat rendre orvosolni tudó, még mindig javulni képes rendezvény a Borjour Magnum, amely idénre már olyan végigjárhatatlan Godzillává vált, amelyet a legszomjasabbak sem tudtak darabjaira szedni. Mindig találni naiv borkedvelőket, akik tekintélyes részt akarnak végigpróbálni 150 borászat 500 kóstolható borából, de a küzdelem eleve kudarcra van ítélve.

                                                                                                             ^{Fotók: Wéber Tamás}

A kínálat (ami korántsem teljes, de jó keresztmetszetét adja a magyar bortermelés egyes vidékein fellelhető borválasztéknak) gigantikus, ezért a Borjour már önálló stratégiát kíván. Van, aki régi kedvenceit keresi fel, van aki éppen hogy a számára ismeretleneket, néhány pedig mások ajánlásaira hagyatkozva próbálnak tájékozódni.

A tömegjelenetek orvoslására a szervezők idén bevezették a korán, már délután kettőtől induló, korlátozott nyilvánosságú szakmai programot, és tágas, kiváló helyszínt találtak a Millenáris csarnokaiban. Aztán az emberek sokasodtak, a létszám betelt, először ételért kellett hosszú sorba beállni, aztán estére szinte mindenért. Külön örömmel láttuk idén is, hogy sok borász igyekszik maga is helytállni a rendezvényen, a vidékünkről ismét személyesen kínálta borait például Bodri István, Merfelsz Gábor, Evelyne Heumann, Németh János és Polgár Zoltán is. És még sokan mások, akikkel ezúttal talán nem találkoztunk.

Találkoztunk olvasókkal Budapestről és Zalából, régi és új olvasókat, ismerősöket fedeztünk fel. A kedvencünk talán a somlói Fekete Béla pincészete volt, de annyi helyre nem jutottunk el, hogy rangsorolni nem is mernénk. Ha jövőre jönnének, egy tippet azért adunk: azzal az ausztrál Viognier-Shiraz házasítással csak óvatosan!