Kérem Várjon!
Cikkek
R5, R6
Bibich, Skradin, Horvátország
zoranka
2009 September 23.

Alen Bibićről korábban inkább csak hallottam, a boraihoz nem jutottam el. A nyáron azonban a zadari óvárosban sétálgatva felfigyeltem a Bibich márkanevet viselő vinotékára. Természetesen eltöltöttem ott néhány percet – valóban csak annyit, éhes család várt rám a hűvösben pihegve, odakinn negyvenkét fok volt – és találomra, valamint a boltos ajánlásával vásároltam néhány bort. Kettőt együtt bontottunk.

Egy testvérpárt is vásároltam ugyanis. No nem a fajták, sokkal inkább a felismerhető stílus okán testvérek. Riserva 5 és Riserva 6. A palackon csak annyi: R5 és R6. Fehér és vörös. Három-három fajtából álló házasítások, 2007-ből. A fehérről ez nem derül ki, merthogy az asztali bor.

 

Bibich R5

A három fajta ugyanis: debit, maraština (azaz rukatac, ahogy délebbre hívják) és pinot sivi (azaz szürkebarát). Ez utóbbi játékos miatt fokozták le asztali borrá, de ez a délszláv államokban semmit sem jelent. Egy asztali bor, egy jobb termelőtől fényévekre lehet minőségben egy különleges minőségű jelzésű bortól, amit egy nagy kombinát, vagy utódja hozott ki… A szürkebarátot ugye ismerjük, a másik kettő meg őshonos Skradin környékén (Krka-vízesések, ha így könnyebb földrajzilag elhelyezni), azaz Észak-Dalmáciában. A debit (Az önálló debitből kapott bor általában száraz, friss bor, amelynek világosabb sárga a színe, érzékelhetően, de nem túltengő módon rendelkezik savakkal. Ha jól kezelik, megfelelő hozamkorlátozással és technológiával, akkor ízvilágában egészen közelít a sauvignon blanc-hoz – és ennek megfelelően izgalmas barrikolva is.) jön ki ebből a házasításból elsőre, no meg a szürke. Alma és birsalma, gyengéd fűszernövényes illatok, vaníliával. Ez utóbbi a 12 hónapos barrique-nak köszönhető leginkább. Ami itt nem nyomja el a gyümölcsösséget, frissességet. Tartalmas, vastag, de mégis könnyeden elegáns bor. Az alkohol alig megy 12% fölé, ilyen legyen egy jó mediterrán fehérbor, bármikor szívesen kortyolnék el újra (jó társasággal) egy palackot. 74 kuna, kb. 2750 Ft.

 

Bibich R6

A vörös testvérben csak helyi erők dübörögnek, minőségiként lép piacra, gyönyörű vörös színnel a pohárba. Babić, plavina és lasina a három fajta. Közülük a babić a legismertebb, önállóan is palackozzák, nagyobb üzemek is, de korábban olyannyira nem nyerte még el a tetszésemet… A másik két fajta meg csak elvétve jelenik meg önállóan, házasításokba kerül, sokszor a plavac mali mellé. A plavina másik, szintén gyakran használt neve egyébként brajda. A lasina a vörös desszertbor, a prošek alapanyaga volt a régebbi időkben, hiszen nagy mennyiségben képes cukrot gyűjteni. Alen Bibić elsősorban házasításokban használja fel ezeket a fajtákat, úgy tűnik, nem véletlenül. Amerikai tölgyből készült új barrique hordókban érlelték, de itt sem nyomja el a bort, csak hozzátesz. Illatában csupa meggy és rozmaring és babér, némi dohány, no meg levendula, amit csokoládé egészít ki a zamatában, pici vanília, fehérbors, szegfűszeg és sok zamatos gyümölcs. Déli bor létére egész korrekt a savérzet. Jó kortyú, kedves bor, könnyen lecsúszik belőle a második pohár is. 74 kuna, kb. 2750 Ft.

 

Két bort kóstoltunk és határozottan új tapasztalatokat szereztünk. A vörös után például bontottunk egy magyar vöröset, jó nevű házasítást és valahogy nem ízlett. Nem volt olyan könnyed, olyan elegáns, olyan arányos, jobban elnyomta a hordó, kevesebb volt a gyümölcs, nem csúszott annyira a korty. Árban a horvát szinte feleannyit kóstál. Pedig már-már azt hittük, csak drágán lehet jó horvát bort inni, főleg vöröset. Ez is megdőlt. Ha valaki hozzájut, kóstolja meg bármelyiket, érdemes.