Seifried Zweigelt Sylvia 2013
(Nelson)

Az átvezető bor. Egy zweigelt. Kissé szokatlan távoli vidékektől visszakóstolni ezt a tipikusan káeurópai fajtát, de a német telepesek a rajnai rizling vagy a fűszeres tramini mellett hoztak mást is. A bor illata elsőre visszafogott. Van benne pici virágosság, némi cseresznye, de sokkal intenzívebben jön a málna és a szeder. A korty kicsit vékonynak tűnik, vagy a tizennégyes alkohol tűnik soknak. Érezhető hordófűszeresség. Kis fanyarság, enyhe tanninkesernye, erdei bogyósok fűszeressége a zárásban, a háttérben avarosság. És mindennek a hátterében valami herbás mellékíz. A pincészetnél 17 NZD, ami olyan 3500 forintot tesz ki. Nálam most 84-85 pont, ***+

Central Otago egy 1900 hektáros terület, Új-Zéland legdélebbi borvidéke. A fő fajta a pinot noir, 1350 hektáron termesztik. Három bort kóstoltunk meg innen.

Domaine Rewa Pinot Noir 2012
(Central Otago)

Egy viszonylag új és kicsinek számító pincészet, 5 és fél hektáron gazdálkodnak 1997 óta, az utóbbi években biodinamikus szemlélettel, az első szüretük az átállás óta 2011-ben volt. A bor illata intenzív, gyümölcsös, bogyósokkal, gombával. Enyhe ibolya mindez felett. Fergeteges. A korty erőteljes, masszív, mégis a lendületesség marad meg inkább, érett bogyósok, meggy és szilva, enyhe cserzett bőrös hatás, arányos fűszerezettség. Jó arányok, mindenképpen, van súlya és lendülete, eleganciája, ugyanakkor egy kis nyers erő is szorult belé. Izgalmas, remek bor. A pincészetnél 35 NZD, ez nagyjából 7000 forint. És felettébb biztos 91 pont, *****.

Charcoal Gully Sallys Pinch Pinot Noir 2012
(Central Otago)

A kilencvenes évek végén indult, ma 28 hektáros birtok pinot noir és tramini specialista. Illatában pici fülledtséggel kezd, ami szerencsére gyorsan kiszellőzik és inkább grapefruitos, fűszeres illatok jelentkeznek, kicsi ibolya és hordófűszeresség kíséretében. Kortyban a fűszeresség erősödik fel, erdei gombák, citrusok, bogyósok. Jó savgerinc, koncentrált, erőteljes anyag, a kesernye a végén ront az összhatásból. Egész vibráló, a zöldfűszerességtől a citrusokig, a bőrös-gombás illatoktól az áfonyás, áfonyalekváros zamatokig egész széles spektrumot mutat fel. A pincészetnél 30 NZD, ami átszámítva olyan 6000 forint. Volt benne rétegzettség, izgalom, érdekesség, de összhatásában mégis kevesebb volt mint az első, 89 pont, ****.

Tarras Pinot Noir 2007
(Central Otago)

A 2007 óta működő butikborászat alap pinot noirja jutott el hozzánk, a korábbi évjáratokat szinte lehetetlen beszerezni, ez volt az egyetlen „évjáratos” bor a kóstolón. Illatban visszafogott, van, aki redukciót emleget, én hagyom szellőzni. Közben bele-beleszagolgatom, érett eper, eperlekvár. No és volt egyszer egy cseresznyelekvárom pinot noirral főzve, az mutatott ilyen illatokat még. Kortyban jönnek még bogyósok, fűszeresség erősödik fel, az alkoholérzet is ott van. és van egy kis sós, ásványos háttere a kortynak, egész jól beépített bőrösséggel. A pincészetnél 36 NZD, nagyjából kicsivel több, mint 7000 forint. Nekem a sorban most ez volt a legkevésbé meggyőző, bár kétségtelen kevesebb időt kapott a kelleténél és visszakóstolásra meg már nem maradt. Így 88 pont, ****.

Jó sor volt, nekem kicsit hiányzott a háttér, de azt bepótolom egy beígért pinot gris mellett kenszei kollégával, ha visszatér a Balatonról. Sokan voltunk, sok volt a vélemény is, meg a mellékszál is, de összességében valóban jó borokat sikerült átmenteni a vámon a poharainkba.