Nyitókép: bor.hu

A szőlő- és így a bortermelést eléggé érzékenyen érinti a téma. Miközben a szőlőtermelés északi határai (különösen az északi földtekén) kitolódnak (túlhaladottá téve az 50. fokon túl nem lehet szőlőt termeszteni és minőségi bort készíteni kitételt), addig a déli, klasszikus vagy történelmi területek újabb és újabb problémákkal szembesülnek. A sherry szőlőtermő területein a téli meleg miatt lassan megszűnik a szőlő nyugalmi periódusa, egyben a túl meleg az eddig alkalmazott bortárolási eljárást is megkérdőjelezi. A kontinentális éghajlaton egyre koraibb a rügyfakadás – az áprilisi fagy így aztán maradandó károkat is tud már okozni. A déli féltekén ugyanakkor a szubtropikus környezetben már nemcsak az évi kétszeri (vagy éppen két év alatt ötszöri) termésbeérést használják ki, hogy csemegeszőlővel elárasszák a piacokat, hanem a minőségi bortermelésre is (helyenként igen jónak mondható) kísérletet tesznek. Igaz ez a folyamatos permetezési kényszer miatt mindennek mondható, csak fenntarthatónak nem… A déli féltekén ugyanakkor a klasszikus vidékeken a meleg elől felfelé menekülhetnek azok, ahol tehetik: az argentin Salta régió legmagasabb ültetényei már elhaladták a 3100 métert, miközben az 1150 méteren lévő Salta városa körül már legfeljebb tömegbor termelésére alkalmas az időjárás… 

Ebbe a számtalan nehézséget, ki tudja, hová vezető fejleményt tartalmazó folyamatba jól illeszkedik a Pécsi Tudományegyetem Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetének kékfrankos klónszelekciója, amelynek egyik deklarált kimenete, hogy az egyre melegebb időjárást, az egyre több nyári hőségnapot mely klón(ok) viselik a legjobban. A kutatásnak azért is lehet komoly relevanciája, mert egybehangzó kutatói/tudományos és borász vélekedések szerint ez a fajta a klímaváltozás egyik potenciális nyertese (vagy, már épp az is), ami elsősorban a szőlőfajta kiváló tűrőképességével hozható összefüggésbe. 

Mivel az egyetemi szak csoportja már kóstolt klónszelektált tételeket tavaly Pécsett, kínálkozott az alkalom, hogy a 23-as termésből is mutassunk pár szép bort. Az esemény szerencsésen azután lett megrendezve, miután az intézetben megtörtént az egyes klónszelektált tételek újabb (és végső) összekóstolása, így egy egybehangzó értékítélet szerinti legszebb tételeket volt alkalmam az érintetteknek bemutatni Eisenstadtban, mintegy 150 érdeklődő előtt.

Nézzük az kóstoltatott klónokat!

P192: nagyon feltűnő illat érett édes megggyel, ízben ehhez némi kakaó és nugát is társul, jóllehet, semmilyen fás/hordós érlelést a tétel még nem kapott. Picit érdes tanninok, zamatos, hosszabb korty. 

P112: közepes intenzitású illat megggyel és szilvával vegyesen. A szájban erőteljes, fűszeres érzet, az előzőnél hosszabb lecsengéssel.

P135: az eddigi „legmeggyesebb” szelekció. Gyönyörűen kiegyenlített fűszeres és gyümölcsös aromák és ízek, rendkívül zamatos, még picit éretlen tanninokkal. 

P163: „meleg”, szilvás illat és ízérzet, sok édességérzettel együtt. Mélyen, hosszan érezhető cseresznyelekváros és szilvalekváros jegyek. 

P101: szintén egy szilvás aromájú klón. A talán legerőteljesebb, legmarkánsabb bor a kóstolt öt szelekcióból. Sok gyógynövényes, fűszeres, lakritzos ízzel. 

Összefoglalóan:

P192-P112-P135: inkább az édes meggy az irányadó illat- és ízanyag. 

P163 und P101: zömmel a szilva a domináns. Erre épülnek fel aztán a további aromák.

Ezúttal nincs pontozás: ezek kutatási tételek, és bár, van rá elképzelés (a minőség mellett a rendelkezésre álló mennyiség miatt is), hogy először ezeket a legjobbnak minősített szelekciókat önállóan is lepalackozzák, jórészt hasonló kóstoltatási céllal, az biztos, hogy így sosem lesz belőlük piacos tétel. Igaz, ha lenne, mindegyik bőven 85 pont felett helyezkedne el. Éppen ezért is jó lenne, ha ezeket a klónokat így, önmagában is megismerhetné egy szélesebb közönség, különféle rendezvényeken bemutatva azokat.