Egyik nap csöngetett a postás és hozott két palack bort. Egyet Ercsey Daninak (átadtam, nem ittam meg), egyet nekem (megittam). Az Etyeki Kúria (hú de személytelen ez így), vagyis inkább az ott dolgozó kedves ismerőseink, barátaink és egyelőre még ismeretlen munkatársak közös ajándékának fogjuk fel.

Merthogy nyertek vele egy bronzérmet (és itt idézem Vesztergombi Csabát, aki nemrég nyilatkozta nekem azt, hogy néha egy-egy bronz bizony szebben csillog, mint akár másutt egy arany) a Decanter világversenyén, és örülnének, ha megkóstolhatnánk mi is.

És bizony a hűtőmben pihen már hetek óta, mert vártam az alkalomra. De eljött.

Illatában cseresznye, szilva és számomra is megdöbbentő módon mangó, meg némi hordófűszer, olyan szerecsendiós-fahéjas süti, szilvalekvárral töltve. Meggy jön kortyban, gomba és menta, cseresznyelekvár és szilvalé, szegfűszeg, de nagyon enyhén, plusz menta is talán. Jólesik inni. Ez már egy nagy plusz pont. Tannin épp csak, ami nélkülözhetetlen, savak meg teljesen rendben. Nincs túltengés, belesimul minden a nagy, közös képbe, a végén csepp cukker, édes gyümölcs, jöhet a harmadik pohár.

Nem gondolnám, hogy túlgondolták. Nem A NAGY BOR. Kell az a francnak szerda este, ne vicceljetek. Tizenkét óra meló után csak egy jó bor kell és ez egy jó bor. Gondoltam, megmutatom holnap a szomszédoknak, hogy ez a grillhez is megy bizony, de  nincs már belőle. Két embernek pont egy estére elég. Ha úgy igazán csak egyikük iszik, ugye. 89/100 pont. A webshopban 4000 forint. Végül is ez csak 11 euró és azért meg biztos nem is kapunk semmi szebbet Bécsen túl sehol...