Pont csak egy plakáttal ugrottam be a József Attila és Tompa Mihály sarkán található műintézménybe, ahol Dani barátommal beszélgetésbe elegyedve az idő relativitása bizonyítást nyer.

A szem persze folyvást pásztázza a polcokat, nem tehet róla, éveken, évtizedeken át dresszírozták az izgalmas borok felkutatására. Így került a látóterembe az alcímben pontosan, névvel, címmel feltüntetett kövidinka. És hát Pécsett kövidinkát nem hagy polcon a borissza nép, ritkén jut ehhez hozzá - kivéve ha nagyon veresboros, mert akkor bizony nem az esete. Nekem viszonyt az, egyszerűen nem tudtam ott hagyni, plusz azért viszonylag kedvező áron kínálták, megszabadultam a parkolópénzem jelentős részétől, szerencsére ebben a körzetben még ingyenes az autó pihentetése.

Nincs semmi túljátszva ebben a borban. A címke nekem azt mutatja, amit már illatban is kapok: könnyed, gyümölcsös, jóivású bor került a poharamba. Birs és virágok. Körte és kumquat. Icipici virágpor. Kortyban azért nem olyan libbenő könnyedség van, bizony azért van itt zamatosság, harmóniában az illatokkal, szinte ugyanazt kapjuk. Plusz jó savakat, lendületes bort, kis szegfűszeges körtét, vidámságot, gyorsan kiürül a pohár.

A soltvadkerti Lantos borászat egy nagyjából húszhektáros birtok, sok jó fajtával, akad itt ezerjó, cserszegi, kadarka, kékfrankos, sőt portugieser is, a kövidinka meg a Kunságban alap lenne, náluk az is. Én a portugieserük kapcsán kedveltem meg a pincét, azóta bizalommal vagyok más boraik iránt is és legritkább esetben csalódok.

Csalódás most sincs. Sőt, kicsit még többet is kaptam egy alap kövidinkánál, szó sincs vizességről, egyszerűségről, sík zamatokról. Szép gyümölcs van, kerek korty, tiszta illatok, biztos fröccsben is működne, a kövidinkának jól áll a szóda, de nincs is itthon, meg elfogy ez anélkül is rövid határidővel.

A Gergen Birtok vinotékájában 1210 forintért mérik palackját, 85/100 pontot adunk a könnyed élvezetekért.