SzZ: Ennek egy kocsmabeszélgetésnek kell lennie, ahol nem derül ki, hogy sört iszunk. Te mondasz valami okosat, utána én, az egészet felvesszük diktafonra és holnap leírjuk.

BM: Jó. Akkor igyekszem hivatalos lenni a kezdésnél, mint a partizános podcastokban. Köszöntöm az olvasókat, ez a formátum a magyar borsajtó reformjára törekszik, hogy ne unalmas sajtóközlemények, MTI-kopipésztek és édeskuszkuszos borleírások legyenek benne, hanem a valóság. Ahogy újságírók írni szokták, de mondani hálistennek sosem: a rögvalóság.

– De mi is az, amit te mutattál, amiben benne voltál? Ilyen borszakírók micsodája, klubja? Aminek az Ercsey Dani lett most az elnöke. Akik elefántcsonttoronyban írogatnak, és annyi közük van a borhoz meg a vidékhez, mint a Mi kis falunk alkotóinak, és az utóbbit legalább nézik. Szerinted egy Jancis Robinson volt valaha kocsmázni?

– Nem ez a kérdés, hanem hogy te elmennél-e egyáltalán vele kocsmázni.

– Nem. Akik elé odatolnak ezer 100 euró fölötti bort, és még fittiznek is azzal, hogy megkóstolnak évente 6000 bort, azoknak olyan viszonyulása lehet a borhoz, mint Maya Goldnak és kollégáinak a szexhez. Hol van itt a szerelem? Amit ezek csinálnak, az érzéketlen baszás. Na, ilyenek a borszakírók is. Holott mi a jó formátuma a borleírásnak? Az, ahogy este megbeszéli a férj és a feleség vagy a család vagy a kocsmában a filozófusok. Álmodjunk nagyot, a világ borszakírását reformáljuk meg!

– Ezt most nagyon gyurcsányos hanglejtéssel mondtad, a kérdés már csak az, hogy a magyar borszakírás Orbánjai vagy Gyurcsányjai legyünk-e.

– Csináljuk meg! Reformáljuk meg! 

– Szakítsunk a győrffyzoltáni hagyományokkal, vagy emeljük őket négyzetre?

– A győrffyzoltáni hagyományban benne van az, hogy próbálunk nem elrugaszkodni a plebstől.

– De már az elitizmus buborékjába ragadva.

– Félve mondom ki, de igen. És mi is beleragadtunk.

– Bortermelőként is túlságosan elitista voltál?

– Szerintem igen. A klasszik bullshitet írtam én is a hátcímkéimre. A Győrffy legalább próbálkozott azzal, hogy már-már versszerűen élményeket adjon át, szakítva a kutyát nem érdeklő leírással. A borászat a képzelt elitizmusával távoltartja az emberek tömegét magától, mindenki, aki ebbe belement, piedesztálról akart monologizálni. Ez látványosan megbukott, mindezt a csökkenő boreladások bizonyítják. 

– Akkor most utólag meggyónod a boroscímkéidet?

– A zöldveltelinim mondjuk pont nem ilyen volt. Arra azt írtam, hogy „ezt a bort az Isten fröccsnek teremtette, meg én is”. Ez szerintem olyan duma, ami inkább szól arról, hogy mondok valamit – a füvet, a zöld leveleket meg bogarakat képként rajzoltattam rá a címkére.

– Mit rontott el a magyar borszakma?

– Hogy nem tudták elengedni a sznobkodást. Azt hittük, ez az egyetlen üdvözítő út.

– Hogy mindenki a Művelt Alkoholistán keresztül akarja eladni a borát, vagy mire gondolsz?

– Ácsi, a 2006-os rajnai rizlingemen nagyot lendített egyetlen cikkük. De akkoriban még volt egy cikkük alatt száz komment, ma már marginalizálódott nem csak az a blog, hanem az egész.

– Az emberek mára kiismerték az internetet, sokan szégyenlősebben kommentelnek ma már.

– Azért a celebhírek alatt ötszáz komment van.

– Oda sem a Művelt Alkoholista korábbi közönsége jár hozzászólni. De mit ismert fel a Fidesz?

– Hogy ha valami csak kevés hozzászólást generál, akkor az nem egy jó irány.

– Nem, a Fideszt azt ismerte fel, hogy ugyanannyit ér az összes kommentelő szavazata.

– Ezt kéne felismernie az összes okos boros megmondónak is.

– Hogy aztán Irsai Olivért telepítsen a végén mindenki? Inkább elemezzük ki a pécsi Vasutas borkert-fröccsölde balkáni kóstolósorát.

– Az első kifogás: ez a sor nem balkáni, hanem műbalkáni, mert főleg szlovén és dalmát borokból áll, a végén pedig ott van dísznek egy macedón. Hiszen mi is a Balkán?

– Szerbia nélkül nincs Balkán.

– Egész Szerbia a Balkán része volna?

– Jó, a Vajdaságot lekaphatjuk róla, de még az onnan jövő borok is inkább passzolnának egy ilyen balkáni sorba a szerb borízlés kiszolgálása miatt, mint a szlovénok, akiktől sajnos eleve sauvignon blanc került a sorba, nem egy šipon, ami ugye a furmint ottani neve.

– Valószínűleg bevitte az erdőbe a kereskedő. 

– Együtt kiüresítették a Balkán brandet. Olyan ez a sor, mintha a Nutella képviselné az olasz mogyorókrémkultúrát: persze azt is meg lehet enni, de tíz perc beleásás után tíz jobbat találsz.

– Pernigotti Gianduia fondente. Kóstoltad már?

– Nem annyira jó, van nála jobb, a Novi, annak 45%-os ugyanis a mogyorótartalma, Szicíliában és Firenzében is volt a szupermarketekben, nem is drága, ilyen 4-5 euró között van.

– Baszott jó a Pernigotti pedig. Na mindegy. Visszatérve a sorra: nem kell a világfajta. Nem kell a sauvignon blanc. Látszik, hogy nincsenek képben.

– Belgrádba is kéne járni, nemcsak Horvátországba. De Pécsről a WineOS-ra járogatnak főleg. Eszék már a Balkán?

– Azért izgalmas ez a kitekintés egy átlag pécsinek így is.

– Jó, de akkor hívják szomszédolásnak, ne Balkán-sornak. Oda szerb, boszniai, hercegovinai, macedón, görög, albán, bolgár, montenegrói borok kellenek. Vagy hívják a nyaralás ízeinek felőlem.

– De egy átlag szekszárdi vagy villányi pince aktuális tételeinél izgalmasabb ez a sor.

– Azt se mondanám. Átmész a pélmonostori Konzumba és különb sort raksz ott össze.

– Hát nem tudom…

– Akkor a Plodinében, ott biztosan. De akkor is ciki pont Pécsen kiüresíteni a Balkánt.

– Épp ez az! Itt, a Balkán kapujában hívebben kellene interpretálnunk a Balkánt. De így is mondom, hogy a Pannon Borbolton kívül Magyarországon sehol máshol nem kapsz balkáni bort. Ez pedig gáz, mert azt a véleményt tükrözi, hogy a Balkán vérciki volna. Húsz éve még senki nem járt a Balkánon, ma viszont aki arra megy, azt látja, hogy az utak és egy sor más dolog miatt nincsenek már lemaradásban Magyarországhoz képest, sőt…

– Na de nézzük a konkrét sort. A legelső bor a szlovén Jeruzalemben lévő Puklavec gigapince egyliteres alapházasítása volt.

– Mindent bele cuvée, tökéletesen semmilyen, felejtős.

– A második bor ugyanezen pince sauvignon blanc-ja.

– Új-zélandi stílus, élesztős, tiolos jegyekkel, maracuja, mangó. Piacos, eladható, az, hogy egy nagykereskedő 2-3 euróért megkap egy ilyet, igenis truváj, mert ilyen jót tudnak a szomszédban, a kereskedő pedig szarrá kaszálhatja magát rajta.

– Igen, de egy Balkán-sor nem arról hivatott szólni, hogy min keresi magát szarrá a kereskedő.

– Márpedig ez arról szól. Meg hogy mi ragadt be nála. Üdv Pécsen, a Balkán kapujában.

– Szerinted ilyen beszólásokkal engedné a Győrffy Zoli, hogy lejöjjön a cikk?

– Hahahahahaha, már nem ő a főnök a Pécsi Borozónál. Az Ercseynek meg muszáj engednie, mert biztos nincs elég cikk. Ha meg nem fogja, majd kipöcköljük. 

– Meg minket is kipöckölnek, ha köldöknézegetünk. A Fakin pince isztriai malvazijája volt a következő, szerintem messze a legszebb bora a sornak.

– Nagy divat világszerte erjedés közben chipset hozzáadni a borhoz, szerintem ez történt itt is. Ez nem a pörkölési aromákat erősíti fel, hanem a test és gazdagság illúzióját úgy, hogy a fajtajelleget sem pusztítja el. Nemzetközi szinten is értelmezhető, eladható bor. Kis kesernyésség, némi virágosság, tényleg fakin good wine. Kövi?

– Egy kutjevói. A Galić pince 2022-es G-Točka nevű alapgraševinája. Rendben volt.

– A korábbi irányokhoz képest magyarosabb volt. Korábban amiatt kritizálták ezt a bort, hogy alig-alig olaszrizlinges, már-már sauvignon blanc-ba hajlik.

– Kik?

– Mindenki. Nem a magyarok, hanem a balkáni sajtó.

– Igor Lukovič Szerbiából hadat üzent a horvát olaszrizlingeknek, mint amikor Vučič szerb elnök pár éve kinyilvánította, hogy az isztriai malvazijánál nincs undorítóbb bor a világon?

– Nem tudom, hogy pont ő írt-e erről. De van ilyen, hogy Facebook, nem tudom, hallottál-e róla, ott láttam, és millió komment volt alatta, hogy van-e benne sauvignon blanc vagy nincs.

– A Balkánon a Facebookot a borról való beszélgetésre használják?

– Jobban, mint Magyarországon. De ez a mostani bor szakított ezzel a sauvignon blanc-os örökséggel és meglepő módon egy testes, sűrű, már-már mandulás olaszrizling lett belőle. Magyarországon már egy dűlőválogatás szintje hozná ezt.

– Ezt nem tudom, mert ezer éve nem ittam magyar olaszrizlingeket, a tiedet szoktam legfeljebb.

– Horvát graševinákat sem szoktál?

– Dehogynem. De kóstoltam múltkor a Zelnát is Füredről, az tetszett.

– Skip a kövire, az mi volt?

– Puklavec prémium sauvignon blanc válogatás. 

– Ahhoz képest, hogy előzetesen azt mondtad, meneküljünk, nem cseszték agyon hordóval. Nem volt rossz bor, nem feltétlenül volt sauvignon blanc, ahogy balkáni sem – két sauvignon blanc egy balkáni sorban eleve felejtős.

– A következő Matošević Grimaldája, egy cuvée, ami chardonnay-ra épül a malvazija mellett. Ez viszont tényleg a balkáni csúcsbor archetípusa, pont a chardonnay miatt, ugyanis tavaly a belgrádi nagy boros Vučić-féle bulin a legtöbb fehér szerb csúcsbor erre a fajtára épült.

– Én azt hittem, a szerbek a saját fajtáikra álltak rá, a smederevkára, a tamjanikára… Nagyon finom könnyű fröccsbort ad a smederevka.

– Vörösben megy is a prokupac, de ennyi, ott is szeretik beletenni mellé a merlot-t és a cabernet-ket. A következő egy dalmát bor, a pelješaci Skaramuča pincészet plavac malija.

– Itt volt a nagy egyetnemértés. Borzalmas illata volt.

– Nem csodálom, hogy ezt mondod, eleve horvátellenes vagy, valamilyen fura szélsőséges muzulmán bosnyák nacionalista alapállásból, mintha megszállt volna Alija Izetbegović szelleme, de szerencsére mélyen alszik és csak horvát borok meg Miroslav Škoro említése tudják aktiválni.

– Te nézed ostobán politikai szemüvegen keresztül a borminőséget. Ha iderakna egy horvát a pofám elé egy jó bort, onnantól kezdve boldog lennék. De nem raknak! Ehelyett jönnek ezekkel a dalmát égett bakelites szagú boraikkal.

– Terroirjelleg, jónapot kívánok.

– Mint a Jammertalban a fingszag? „Jammertal-büdös” – így szokták mondani a svábok.

– Téged nem tölt el boldogsággal, hogy fingszagú borokért fizetnek pestiek húszezreket? Engem igen.

– Én szívesebben csinálnék rózsaillatú traminiket. De rendben, hívjuk akkor a fingszagot égett bakelitnek. Azt adom viszont, hogy ízben nem olyan volt, roppanós, aszaltszilvás, jó kajabor volt.

– Jó, az utolsó jön. Tikveš vranac, olcsó tömegbor, több szót felesleges vesztegetni rá.

– Ha nekem horvátellenességem van, neked stílellenességed van, nem szereted a főttes déli borokat, a primitivót is gyűlölöd, holott a fajtának legalább három arca van, a Gioia del Colle zseniális például. A vranac ráadásul féltestvére a primitivónak, amit a Balkánon ugye kratošijának hívnak, Jancis Robinson által ráadásul kanonizálták is balkániként ezen a néven a fajtát – holott milyen balkániak szállták mégis meg Dél-Olaszországot és vitték oda ezt a fajtát..?

– Az arberesek?

– Ha ők, akkor azért a szlávok kézzel-lábbal tiltakoznának, hogy nem, nem ők voltak. De elárulom neked, hogy az arberesek mind a hegyekbe mentek, nem telepítettek szőlőt.

– Akkor a molisei krabótok?

– Dehogyis. A XI. század környékén arról szólt a Mediterráneum, hogy Velence és Puglia – ami Bizánc utolsó dél-olaszországi rúgkapálása volt – meccselt a tengeri uralomért, amit aztán 800 évre Velence meg is nyert. Ha végignézel az Isztrián át mondjuk Dél-Montenegróig, azt látod, hogy egészen véletlenül mindegyik ottani szőlőfajtában benne van egy közép- vagy délolasz fajta ősként. Ott van például a pagadebit…

– Ne, tényleg ez a neve a szőlőfajtának?!

– Persze, mert annyit terem, hogy kifizeted belőle az összes adósságodat. Dalmáciában pagadebit néven ismerik, Olaszországban délen bombino bianco, északabbra pagadebito a neve. Van egy olyan fajta, hogy plavina, amiről kiderült, hogy a primitivo és a verdeca – ami szintén egy pugliai szőlőfajta – hibridje. Mi ebben a poén? Hogy a verdecának semmilyen más genetikai nyoma nincs ezen kívül Dalmáciában. Innentől kezdve tehát egyértelmű, honnan került oda ez a sok szőlőfajta – Jancis Robinson azért persze lefeküdt a horvát borlobbinak…

– De nem az van, hogy mint a legtöbb ilyen szőlőfajta, ez is alapvetően az ókori Görögországból eredeztethető, onnan került a Magna Graeciába, majd tovább Dalmáciába?

– A verdecának mondjuk van is görög megfelelője, a lagorthi, ebben az esetben ez tehát tényleg áll. De vissza a vranacra. A vranacban nagyon sok a főttes, lekváros jegy, ami a dél rottyanóssága, amikor ki nem mennél a 40 fokba a napra, mert tudod, hogy megfősz – csakhogy ennek a szőlőnek nincs más választása, ez már kint van, a nap érleli ilyenre. Néhány pugliai termelő azért még az ilyesmiből is tud gyümölcsvezérelt borokat csinálni – igaz, nem Manduriában, hanem Gioia del Colléban –, a vranacból is lehetne tehát, de a Balkán is meg akarja magát mutatni, hogy neki aztán mindene van, így kapsz egy 14%-os alkoholú lekvárt, ami legalább nem tépi szét a szádat a tanninjaival, mert azok beértek rendesen.

– A legjobb vranac Trebinje körül terem.

– Nem is akarom mentegetni ezt a macedónt. De akkor eszerint nem a déllel és a vranaccal van bajod.

– Nem, csak ezzel a borral. Pedig a pécsiek megérdemelnék a trebinjei vranacot.

– A Tikveš meg akar felelni a piacnak a szottyos, rottyos lekvárjával. Egyébként az megvan, hogy az északi népek, a németek és az osztrákok a primitivók legnagyobb vásárlói? És miért? Mert egy szörpike. Ők ilyen vörösbort még nem láttak.

– Ja, de általában laikusoknak megy, pizza meg kocsmakaja mellé, legolcsóbb decizett borként.

– Azt hiszik, hogy szörpike, aztán miután megittak egy palackkal, beüt nekik a 16-os alkohol. 

– Rájuk is fér. Na de mi a konklúzió? A sor béna, az általa szült beszélgetés viszont jó?

– A Balkán megítélése összetett és ellentmondásos. Legközelebb kérjenek meg minket bármelyik pécsi boros helyen, így ahelyett, hogy a lepattanót sóznák rájuk, rendes balkáni soruk lesz.

Ez itt a vége, de nem biztos, hogy végleg: ha te is megreformálnád a borszakírást és olvasnál még ebben a formátumban tőlünk, jelezd kommentben, megosztással, bárhogy. хвала лепо и довиђења. Btw a Vasutasban most épp Planina-sor van Mohácsról, abban nincs hiba.