Az aktuális évjárat friss fogyasztásra szánt rozéit már gyakran Márton-nap tájékán megkóstolhatjuk, ezek a borok frissek, üdék és még a tél beköszönte előtt nyári hangulatot csempésznek a hűvös hétköznapokba. A rozék többsége reduktív technológiával készül, hogy a gyümölcsben lévő aromákat megőrizzék. A rozékészítés e módja a vörösborkészítéshez hasonlatos, azokkal a különbségekkel, hogy a rozénak szánt vörös szőlőt általában korábban szüretelik, hogy magas maradjon a must savtartalma, rövidebb ideig történik a héjon áztatás, gyengédebb a préselés és az erjesztés hűtött tartályban, fajélesztő segítségével megy végbe. A eredmény akkor tekinthető jónak (szerintem), ha a bor ízében nem a tutti-fruttis fajélesztő, hanem a gyümölcs dominál, nem túl magas az alkoholtartalom, könnyű vagy közepes a test és lendületesek a savak. Érdekesebb, komplexebb rozék születnek spontán erjesztéssel, seprőn tartással vagy hordós érleléssel, melyek akár évekig is eltarthatók.

Nagygombos régen és most

Bár a nagygombosi 90 hektáros birtok csak tíz éve van a Barta család tulajdonában, története 1744-ig nyúlik vissza, amikor Grassalkovich Antal megépíttette a Hatvanban az akkori birtok központjául szolgáló Barokk stílusú kastélyt. 25 évvel a Grassalkovich család kihalása után a Deutsch család vásárolta meg a birtokot egy brüsszeli banktól és 1872-ben megkezdték a szőlők telepítését. Az 1880-as években megépül nagygomboson a ma műemléknek számító birtokközpont. 1957-ben a birtok állami tulajdonba kerül, amit 1999-ben Gál Tibor és Szeremley Huba vásárolnak meg. A Gál család adja ki az első palackozott borokat a birtokról a ma már jól ismert nagy gombbal a címkén, melyekkel a cél a birtok adottságaihoz illeszkedő, könnyen elérhető, jó ár-érték arányú borok készítése volt.

A borkóstolóval egybekötött sajtótájékoztatón Anna mesélt nekünk a megújult portfólióról, amely két termékcsaládra osztható. Az alap borcsaládba tartozó Nagygombos Játékos Rosé a merlot és a zweigelt szőlőfajta erényeit egyesíti, a bor kiegyensúlyozottságában és aromáinak összetettségében szerepet játszik, hogy tudatos házasítási folyamat révén születik meg, készítéséhez csak a színlevet használják fel.

A Nagygombos Kékfrankos Rosé a fajta elegáns jegyeit hozza, és igazán széles körből lehet hozzá ételt ajánlani. Az Illatos Fehér és a Könnyed Vörös házasítások, amelyek a Mátrai borvidék gyümölcsös, könnyed arcát mutatják be a stílus kedvelőinek. A borkészítés során Annáék igyekeznek a természetességre törekedni, neutrális fajélesztő és kevés kén használatával, valamit a tételeiket nem Márton-nap környékén, hanem a szüretet követő tavasszal hozzák csak forgalomba.

„Az alap címkecsaládnál a célom a könnyen felismerhető, tiszta, minimalista stílus kialakítása volt. A színek ismétlődve visszaköszönnek az egyes palackokon, a két címkén található fél gombot szimbolizáló motívum pedig – ami a Nagygombos Birtok nevére utal – kiad egy közös egész gombot, ha egymás mellé rakjuk az üvegeket” – foglalta össze a koncepciót Laki Eszter grafikus.

Barta Anna és az erdei pinty

A prémium borcsaládba, amely Barta Anna nevét viseli, a rozék közül a legkifinomultabb tétel, a Gamay Noir Rosé tartozik, amelynek a gyümölcsaromák mellett megjelenő finom, hordós érlelés ad újabb réteget. A gamay egy Burgundiában gyakori francia szőlőfajta, amit Gál Tibor telepített a birtokra 2000-ben. A 2018-as évjáratot kóstoltuk, melynek 50%-a finomseprőn volt tartva, 20%-a fél évre hordóba került. Illatában málna és meggy, ízében kellemes fanyarság, lendületes savak, enyhe fűszeresség.

„A prémium címkecsaládhoz az erdei pintyet Annával közösen választottuk vezető motívumként, azt a madarat, ami az apjától tanul énekelni, ahogy Anna is sokat köszönhet az édesapjának, hiszen tőle kapta az inspirációt a borászkodáshoz.” – mondta el Laki Eszter.

A Magna Mátra Történelmi Egyesület egyik alapító tagjaként a borászat kiemelten kezeli a Kárpát-medencei fajtákat, és Magna borukat a szabályozásának megfelelően hárslevelű, kékfrankos vagy kadarka fajtákból képzelik el, amely mindig a prémium portfólió részét képezi majd.

Emellett a Barta Anna által készített egy-egy kísérleti bor visz izgalmas színt ebbe a borcsaládba. Ilyen például a szénsavas macerációval készült Bogyókák 2018 cabernet franc is. Az eljárás lényege, hogy az ép szőlőszemen belül kezdődik el az erjedés, így a borba nem kerül sok a sértetlen héjban lévő tanninokból. A végeredmény egy könnyed, kifejezetten gyümölcsös vörösbor, ami a francia „Beaujolais nouveau”-ra hajaz. A Bogyókék két verzióban készült, 25 és 30 jelzéssel, ami arra utal, hogy az első esetben 25°C-ig, a második esetben 30°C-ig melegítették az egész szőlőfürtöket széndioxid felhő alatt a tartályban, hogy beinduljon a „bogyókon” belül az erjedés. A 25-ös verziót kóstoltuk, amely intenzív szeder és feketeribizli illatot árasztott, üde frissességével, alacsony tannintartalmával és könnyű testével igazi gyümölcsbomba.  

Változások a birtokon

A borászat a jövőben is kiemelten kezeli a rozékat, egy-egy évjáratban 3 különböző tétellel is megjelennek a piacon. Az elmúlt években egyre nagyobb hangsúlyt fektettek az ültetvények modernizálására, megújítására, új szőlők telepítésére, valamint az 1880-as években épült műemléki birtokközpont felújítása is hamarosan megkezdődik; ezzel a cél az, hogy a borászat összes funkciója egy épületbe kerüljön. Ennek részeként a földszinten kerül kialakításra az erjesztőtér, mögötte egy feldolgozóval, a főépülettől elkülönítve pedig egy új, palackos érlelést szolgáló raktárt építenek.