Hajnali vonatozás után, kilenc előtt már a rendezvénynek helyt adó Corinthia Grand Hotelben vettük fel a karszalagjainkat. Visszafogtuk magunkat, a vaskos tájékoztató kiadvány és térkép alapján próbáltunk összeállítani valamilyen sorrendet, tematikát (mi? mikor? hol?), ami persze hamar fel is borult.

Pezsgőt keresgélve, pohárral a kézben szúrtuk ki Szepsy István „Tokaj kincsei” című mesterkurzusát, hagyva tehát a haditervet, még kezdés előtt sikerült beülni a terembe.Tokaj talán legismertebb borásza mindenre kitért, amit Tokajjal kapcsolatban bele lehet zsúfolni másfél órába, geológiától egészen az egyes borstílusokig. Előadását nyolc kitűnő bora kísérte, négy száraz furmint után egy késői szüretelésű édes cuvée, egy 2003-as édes szamorodni valamint két hatputtonyos aszú, egy 2005-ös és egy 1999-es következett. (Többek között ezekről a borokról is bővebben egy későbbi posztban.) A furmintokat kóstoltatva érzékeltette az egyes dűlők, talajok sajátságait, a másik négy tétellel pedig az édes tokaji különböző változatain vezette végig a hallgatóságot.

A rendezvényen számottevő külföldi látogató is megjelent, akik tolmácsgépen keresztül hallgathatták a magyar előadókat. (Mögöttünk éppen Jancis Robinson gépelte gondolatait.) Bár elsősorban a borokra fókuszáltunk, az előadások sem kerülték el a figyelmünket. Nagy sikert aratott Jancis Robinson világhírű dűlők top brandjeiről, Angela Muir Magyarországról és Közép-Európáról, Romsics Lászlónak a furmintról vagy éppen Marchese Piero Antinorinak a szupertoszkán mozgalomról tartott előadása, mesterkurzusa is. De adott elő még egy sor Master of Wine, a szervező Decanter magazin angol főszerkesztője, Guy Woodward, vagy éppen hazánk egyik legelismertebb borszakírója, Mészáros Gabriella is. Nyitott előadások várták az érdeklődőket, workshopok és mesterkurzusuk pedig elsősorban a szakmabelieket.

A borászatok standjai két nagy teremben helyezkedtek el. Mindenki komoly rangot tulajdonított az eseménynek, a legtöbb stand mögött maga a névadó borász, vagy a borászat vezetője kínálta a borokat. Úgy tűnt, (majdnem) mindenki ott volt, aki számít a boros világban, borásztól a sommellieren, kereskedőn és borszakírón át egészen a borokat kedvelő hírességekig. Aki külföldi borokat akart kóstolni, az sem járt rosszul, találkozhatott például francia grand cru borokkal, híres brandekkel Chilétől Dél-Afrikán át egészen Ausztráliáig.

Itthonról alig akadt olyan borvidék, amely ne képviseltette volna magát, a legtöbb kiállító a Pannon Borrégióból és Tokajból érkezett. Az ebéd utáni időszakban csordultig telt mindkét helyiség, talán néha már ki is nőtte a tömeg a kiállítótermeket, tömeg gyűlt össze egy-egy borász körül. Kikapcsolódásként félre lehetett vonulni szivarozni, sajttálból falatozni, kávézni, vagy felfrissülni egy pohár sörrel. A kalandvágyók fekete poharakból kortyolva tesztelhették kóstolási tudásukat, a szemfülesek pedig sokszor akadhattak a hivatalosan kiadott listában nem szereplő, nem forgalmi tételre, különlegességre, ősi vagy éppen teljesen új, premier előtti fajtákra.

A rendezvény profi módon és gördülékenyen zajlott, nem volt más dolgunk, mint azon töprengeni, hogy melyik bor vagy előadás az, amit semmiképpen sem akarunk kihagyni. A legkitűnőbb hazai borok egy helyen, a személyes találkozás, diskurzus lehetősége szinte mindenkivel, aki számít a boros társadalomban. Ezt kínálta a VinCE 2010. március 20-án és 21-én.

A borok

A fehérek közül sokáig emlegettük Szászi Endre szentgyörgy hegyi, badacsonyi és szigligeti (Kabócás) olaszrizlingjeit, valamint egészen friss rózsakőjét. A Szeremley Birtok a listában szereplő tételek mellett megörvendeztetett minket 1998-as rajnai rizlinggel, fehér bakatorral 2006-ból, valamint két egészen különleges tétellel, egy 2000-es késői szüretelésű olaszrizlinggel és egy 2005-ös késői zenittel. Bott Frigyesnél a két nap alatt minden tétel górcső alá került, most leginkább a 2008-as olaszrizling és a hasonló évjáratú juhfark aszú maradt meg emlékezetünkben.

Vasárnap felfrissülésképpen a Nyakas Pince friss fehérborait kortyoltuk (a Müller Thurgau egészen kiemelkedő volt, és nem voltunk egyedül ezzel a véleménnyel), nehéz rajtuk fogást találni. A szintén reduktív technológiával operáló – a mátrai borvidéket egyedül képviselő – Borpalota fehérborai nagy meglepetést okoztak. A legszebbek talán a 2008-as rajnai rizling és hárslevelű voltak, de érdekes volt az új-zélandi „csoda” sauvignon blanc és a Borpalota hasonló tétele (mindkettő 2008-ból) is egymás után, a mátrainak egyáltalán nem kellett szégyenkeznie, sőt talán még több izgalmat is kínált. Tokaj is sok kellemes élményt tartogatott (a Disznókőnél például az egész sor magas színvonalat képviselt), a nagy és ismert borászatok mellett azonban mégis egy kis pince, a Breitenbach Kézműves Pince két 2008-as száraz furmintja (Halas és Lapis dűlő) okozta a legnagyobb meglepetést.

Szívesen jártunk vissza a Lenkey Pincéhez, itt kaphattunk igazi ivóbort, barátoknak beszélgetéshez (Az Élet Szép 2007), de kiemelkedő volt a 2004-es hárslevelűjük is. Igazán érdekes volt Gál Lajos 2009-es mézes fehére. A Somlóról végigkortyoltuk a Tornai Pincészet Top Selection sorát, a Kreinbacher Birtoktól most egy 2008-as juhfarkot és egy hasonló évjáratú syrah-t kóstoltunk, az utóbbi egészen egyedi, máshol biztosan nem tapasztalható ízvilággal rendelkezett. A vörösekhez Dúzsi rozéval kanyarodtunk át, és ha már ott voltunk megkóstoltuk a 2006-os pinot noir-t és Görögszót, mindkettő kitűnő vörösbor, a pinot különösen jól csúszott. Németh Jánosnál terítékre került minden tétel, most leginkább a 2007-es zweigelt és a 2007-es Porkoláb tetszett. Csak úgy, mint a St. Andrea 2007-es Merengője, a Matias kadarkája és cabernet franc-ja. A Vylyan standjához többször is visszatértünk a 2007-es cabernet franc-ért, de így járt például a Szeremley Birtok 2006-os és a Heimann 2007-es Baranya-völgyi kékfrankosa is. Abszolút újdonság volt ízeiben is Gere Tamás és Zsolt 2008-as Páratlan cuvéje. A külföldiek közül szívesen emlékszünk még a Domaine Laroche 2004-es Les Blanchots Grand Cru Chablis-jára vagy éppen a szlovén Santomas nyolcas Malvazija-ra.