Gyanítom, a fiatalabb generációk tagjai számára nem nyilvánvaló, honnan parafrazeáltam (kevésbé előkelő szóval: loptam) a címet. Érdemes rászánni bő kilenc percet erre a kis kabaréjelenetre annak, aki még nem látta. De ha valakinek mégsem lenne ennyi ideje, egy mondatban összefoglalom a lényeget. Főhősünk szörnyülködik azon, hogy 7200 forintért vett fotelt, és addig nem nyugszik, amíg ízekre nem bontja a szóban forgó bútordarabot, minden alkotóelemét tételes kalkulációt készítve.

Én is valahogy hasonlóképpen méregettem az egri Nyolcas és Fia pince 2016-os évjáratú pinot noir borkülönlegességét, amikor először találtam szemben magamat a palackkal. A bor szubjektív és bizalmi termék, és az kétségtelen, hogy a pincészet iránti bizalom már rég kialakult bennem. Legyen az a leányka hordóválogatás, a csontszáraz muscat ottonel, bármelyik vörös fajtabor vagy a Szülőföldem házasítás, számomra mind azt sugallja, hogy a szőlészet-borászat jó kezekben van Nyolcaséknál.

De ez mégiscsak egy másik liga. Lehet, hogy a világ szerencsésebb fertályán a szem sem rebben egy ilyen árkategóriájú bor láttán, de mi azért jellemzően összehúzzuk a szemöldökünket egy ötszámjegyű összeg felbukkanásakor. Ha pedig megengedhetjük magunknak, hogy valamilyen különleges alkalomra beszerezzünk egy-egy efféle palackot, akkor joggal várjuk el, hogy felemelő, katartikus élményt nyújtson. Ezt kerestem az első pillanattól kezdve, de előbb még megkérdeztem Nyolcas Ádámot, mit mondana erről a borról. A következőket írta:

„Ennek a bornak az elkészítését a 2002-es Simon József által jegyzett Don Simon pinot noir ihlette. Aki emlékszik rá, tudja, hogy egy nem mindennapi borról beszélek. Először 2012-ben készítettünk Mámort az évjáratnak köszönhetően. Úgy érzem, a 2016-os évjárattal ezt túlszárnyalva folytathatjuk a sorozatot. Néhány szösszenet a borról: szűretlen, extrakt 38 g/l, alkohol 16%. Ajánlom azoknak, akik kedvelik az amarone stílust.”

Egy ilyen kóstolást valóban ki kell élvezni, nem szabad elkapkodni, ezért a palackkal kezdtem. Széles, burgundi jellegű – hiszen pinot noirról beszélünk. Ám az elegáns, dombornyomott címke nem csupán a szuperprémium kategória kiváltsága. A pincészet többi bora is hasonlóan szép és ízléses csomagolást kap. Ezek után már valóban nem maradt más hátra, mint a bontás és a kóstolás.

A bor színben némileg sötétebb a fajtára jellemző átlagos árnyalatnál, de nem túlzottan nagy az eltérés. Ahogy már említettem, egy ilyen kaliberű bornál magától értetődően magasak az elvárások, de az illat még így is letaglózott – a szó legjobb értelmében. Nem könnyű eltalálni azt a pontot, ahol egy bor egyszerre elegáns és markáns, nem hivalkodó, ugyanakkor különleges. Úgy érzem, itt sikerült elérni ezt az összhatást. Elképesztően összetett játékot űz az orrunkkal, az összes piros bogyós gyümölcs mellett a moha és az avar is megjelenik. Ízben sem okoz csalódást, a gyümölcsök mellett az erdőt felvillantja a földes-gombás-avaros jegyekkel.

Amikor a címkén megláttam a 16-os alkoholt, azt gondoltam magamban, megvan az Achilles-sarok. Legyen bármilyen fantasztikus is a bor, ez biztosan ki fog lógni. Tévedtem. Nem zavaró, sőt, igazából nem is feltűnő ez a magas érték, bár természetesen a melegítő hatása érzékelhető. A levegőztetés hatására pedig még jobban összesimul a bor, hangsúlyosabbá válik a bogyós gyümölcsök lekváros vonulata. A nevében mámort ígér, és ezt meg is adja a fogyasztónak.

A 2016-os évjáratból összesen 1300 palack készült. Ha valaki az Egri borvidék ritkán látható, de annál emlékezetesebb arcára kíváncsi, egyszer mindenképpen érdemes esélyt adni ennek a pinot noirnak, hogy kiderüljön, mégis mi az ördög kerül ennyibe egy üveg borban?