Kérem Várjon!
Cikkek
Megerősítés, visszatérés, felpörgés
Egy bor: Sziegl Pince Kékfrankos Hársfás út 2017 (Hajós-Baja)
Győrffy Zoltán
2022 March 15.

Nincs bor, nincs írás. Valahogy így telnek mostanság a napjaim. Annyi minden történt, hogy közben nehéz volt az apró örömökre koncentrálni. Aztán szembejön egy bor és megmutatja, hogy az apró örömök nélkül nem tudunk nagyobb célokat sem elérni, magasztosabb eszményeket üldözni, vagy megküzdeni a lényegesebb gondokkal.

Nem nagyon volt hangulatom mostanában borokról írni. Igazándiból írni sem volt kedvem. A napi kötelező penzumokon túl már szenvedés volt minden nap, minden este, ülni a gép előtt és bámulni, ahogy az ujjaim mozdulatlanok maradnak. Nem mintha szépen gépelnék, sem tíz ujjal nem tudok, sem hibátlanul, sőt rengeteg elütéssel, visszajavítgatással gépelek amúgy is, így ha nem gépelek, végül is kevesebbet hibázok.

Először arra gondoltam, hogy csak beleuntam, a borokba, az írásba, csak a kedvem ment el, az érdeklődésem halványodott, ha megszűnni nem is szűnt meg talán, de kétségtelen nem vonzott a gondolat, hogy kibontsak egy palack bort.

De aztán rájöttem, hogy nem csak ezzel van így, van rajtam egy vékony réteg feszültség, ami afféle fordított naptejként működik, csak a káros energiák törnek át rajta. A hírek. A háború. Amit a világ egyik felén kimondani sem szabad, de persze tudjuk hogy az.

A háború, amit kisgyerekként a nagyapám mellett fekve esti meseként hallgattam ezerszer, de az még a második világháború volt, egy távoli történet, igaz se volt talán, csak a nagyapám meséje lehetett, béke van, az emberek ma már nem öldöklik egymást, gondoltam, iskolás se voltam még, a hetvenes évek a végén jártunk.

Aztán jöttek a kilencvenes évek, nagyapám meséje valósággá vált, pusztítás, gyűlölet, eszetlenség, félelem töltötte be napjainkat, az életet hirtelen nem megélni, hanem túlélni szerettük volna és sokaknak nem sikerült. Ki támadott, ki provokált, ki hazudott, ki tagadott, ki festette meg több vérrel a sztoriját, a lövészárokban nem volt lényeges. Diktátorok ellen bombázások, a szülőföldemet úgy megszórták, mint köménnyel a pekeskiflit szokás.

Gyűlöltem a diktátort (és valamennyi társát), akik szétszaggatták azt az országot, amelyben felnőttem és ahol gyerekként szabadnak érezhettem magam. És mégis büszke voltam, amikor lelőtték a bombázók csodagépét, és rettegtem a Taszárról délre induló gépek hallatán.

A háború nem fekete-fehér. Sosem az. Mi mindannyian a szürkében élünk, abban szenvedünk, a feketét és fehéret csak a virtuális valóságban alkotják meg, azzal etetnének mindenkit, akik nem jártak még a mély szürkeségben. A háború szürke és gonosz, kegyetlen, igazságtalan, féktelen étvágyú fenevad. Amit ha elszabadítanak, nehéz visszaparancsolni a ketrecébe. Túl sok félelem és gyűlölet terem utána.

Ebben a vékony réteg feszültségben benne vannak a hetvenes évek, a kilencvenes évek és sok más mellett napjaink is, amikor megint a mindennapjaink része a háború híre, képei, szenvedése. Ez a vékony réteg lebénít és tehetetlenné tesz. teszed a dolgod persze, sőt segítesz, adománygyűjtést szervezel, kiemelt kommunikáció, adományozol te magad is, de belül egyre tompább és bénább vagy.

Beszivárog a pórusaidba a szürkeség, miközben minden napfény kinn reked.

Belesüppedsz az emlékek okozta tehetetlenségbe.

Aztán egy este mégis előveszel a láda mélyéről egy bort, kibontod és ahogy beleszagolsz már érzed, hogy sikerülni fog. Az első korty után érzed a hajszálvékony repedéseket. Ahogy visszatér a remény és írni szeretnél a borról.

A Sziegl Pincében szüret idején jártam, a Magyar Konyhának készült egy interjú, autózgattam, sétálgattam Hajóson, a pincefaluban, a szőlőhegyen. A bort ajándékba kaptam és eltettem egy jó alkalomra. Mi lenne jobb ennél?

Az illat rendkívül igéző és komplex. Tiszta, gazdag, gyümölcsös, tele kosár friss szeder, kékáfonya, cigánymeggy, sőt felbukkan az érett, szottyos szedermálna is, amihez ízében csatlakozik az aszalt szilva, aszalt vörösáfonya, étcsokoládé, szegfűbors, és némi szerecsendió, de csak diszkréten.

Nagyon szép savak viszik a lendületet, a tartalmas korty mögött van vibrálás, frissesség. A fűszeresség erőteljesebb a lecsengésben.

Derítetlenül, szüretlenül lett palackozva mintegy 2500 palack ebből a kékfrankosból. A fentebb idézett interjú sok mindent elmond róluk, nem duplikálnám a szöveget, de azt mindenképp ki kell emelnem, minden egyes szőlőtőkét saját kézzel, organikus gazdálkodásban művelnek. Minden emberi szimpátiát (is) félretéve ez a bor meggyőzött. A hajósi területről, a kékfrankosról, az életről.

Több nem is kell. A bor 91/100 pont. A beszerzési ára olyan 6500 forint környékén van. Ezen az estén persze sokkal több pontot ért, csak az érzelmeket nehéz pontokra fordítani…