A szekszárdi Helyi Termék Bolt borkóstolóiról már többször tudósítottunk, viszont a “Kedd esti borozgatás” elnevezésű programjaikon eddig még nem vettünk részt. Ezen események célja nem más, mint hogy a vendégek közelebbről is megismerkedjenek a helyi borászokkal, képet kapjanak a bor mögött megbúvó emberről, életszemléletéről, motívációjáról, terveiről. A kiválasztott este vendége Halmosi József volt, aki rendkívüli természetességével és őszinteségével lehengerelte a közönséget, és jó borok mellett igen kellemes estét köszönhettünk neki.
A borász titulust nem véletlenül nem használtam az imént a neve mögött, ugyanis nem kedveli ezt a megnevezést: “Nem szeretem ezt a titulust magamra nézve, inkább szőlő- és borosgazdának nevezném magam, és így is jelenítem meg a nevem mindenhol. Nekem a gazda kifejezés sokkal több tartalommal bír. Másfelől a borász mesterség alatt, hogy úgy mondjam, manapság a sztár és sztárolt borászok tevékenységét értik, akik minden tudományt bevetnek azért, hogy jó bort készthessenek. Én ezeket jórészt mellőzöm. Inkább rábízom a természetre mindazokat a dolgokat, amiket el tud végezni mind a szőlőn, mind a boron.”
Ezt a szemléletet igen jól tükrözi az is, hogy számára mindennél fontosabb az, ahogy a borfogyasztó közönség viszonyul a boraihoz. A borversenyeken elért eredményeket háttérbe szorítja, ha olyan borkóstolókon vehet részt, ahol borszerető emberekkel találkozhat, ahol testközelből ismerhetik meg őt és a borait. József Attilához hasonlóan, aki azt vallotta, hogy “csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret”, ő maga is így érez a boraival kapcsolatban. Annak örül, ha olyan fogyasztó közönsége van, aki megismerte őt magát, aki megszerette a borait, és talán azt is, amit a borai üzennek a borszerető embereknek.
Közben kinyitottuk az első palackot, és egy 2009-es kadarka került a poharakba. A többi borához hasonlóan a kadarka is hagyományos módon, nyílt erjesztéssel, fakádban, hosszan héjon tartással készül. Az erjedést követően az almasavbontás is a héjon megy végbe, mígnem egy tiszta, tükrös bor kerül a hordóba. Jellemzően ezek 500 literes tölgyfa hordók, amikben minimum egy évet érlelődik a bor. Csak azután kerül palackba, ahol szintén minimum fél-egy évig tart a további érlelés. Ez a kóstolt tétel néhány hónapja van csak a piacon. Alacsony alkohol- és savtartalommal bíró, lágy, gyümölcsös bor, gyönyörű rubinszínnel.
Fotók: Kovács Viktor
“Tradíciókra, családi hagyományokra épülő tevékenység a miénk. A család mindkét ágon nagyon régóta szőlő- és bortermeléssel foglalkozik. A megtermelt szőlőt mindig is feldolgoztuk, mindig is borként adtuk el. Ezt a tevékenységet vettük át szüleinktől az öcsémmel valamikor a hetvenes évek közepén. Persze utána még sok helyen dolgoztam, más területeken, majd 15 évig egy gazdabolt vállalkozásom volt. Mintegy 8 éve kizárólag szőlő- és bor termeléssel foglalkozom. Jelenleg mindössze 3 hektár termőterület van, tehát igazán a legkisebbek közé tartozunk, akik palackos borral jelennek meg a piacon.”
Ültetvényének 90%-át a kadarka, a kékfrankos és merlot adja, nagyjából azonos arányban. A fennmaradó 10%-ban pedig zweigeltet, nagyon kevés cabernet franc-t és cabernet sauvignont, minimális portugiesert, és talán 100 tőke olaszrizlinget termel. A borszortiment is főként a már említett három fő fajtából áll.
Közben a poharunkba került a 2008-as Óvörös, mely kékfrankos, kadarka és merlot házasítása. Sokan a bikavér “kistestvéreként” tartják számon. Egy magas alkoholtartalmú, de mégis harmonikus bor. Többek között miatta nem készül már alap kékfrankos a Halmosi Pincészet falai között.
“Az óvörös egy bikavér jellegű házasítás. Gyakorlatilag 2000 körül Dúzsi Tamás hozta vissza a köztudatba, ő palackozott először óvörös néven a rendszerváltás után. Mi 2002-ben palackoztunk először, és odáig jutottunk, hogy a legnagyobb tételt ebből a borból forgalmazzuk. Gyakorlatilag az alapborokban korábban volt kékfrankos is, de velük olyannyira telített a piac, hogy nem szívesen teszik ki a polcokra. Az óvörösből viszont nem tudunk annyit készíteni, amennyit el ne tudnánk adni. Emiatt döntöttem úgy, hogy a kékfrankost az alapsorozatból kihagyjuk.” - árulta el Halmosi József.
Miközben a harmadik borral, egy 2009-es merlot-val és erdei bogyós gyümölcsös ízvilágával ismerekedtünk, betekintést nyerhettünk a Halmosi-ültetvény művelési módszereibe, a borkészítési eljárásokba, ahol minden a maga természetességével és tradíciós megalapozottsággal történik. Az ültetvényeket hagyományosan művelik, nem használnak gyomirtószereket, nem füvesítenek, nem kaszálják a gazt, és nem tesznek egyszerűsítő megoldásokat. A gazda ugyanis azt vallja, hogy a szőlő elég magas kultúra a növények között ahhoz, hogy megérdemelje, hogy rendesen műveljék. Terméskorlátozással sem élnek, inkább több menetben végzik a szüretelést, jellemzően 2,5-3 kg termésmennyiséget megcélozva. Ennek 2/3-át az alapszürettel szedik le, 1/3-át pedig a válogatás tételekhez szüretelik le.
A feldolgozás során is mellőzik a nem természetes dolgokat. Nem használnak fajélesztő kultúrát, tápsót, különböző pektinbontó és egyéb anyagokat a színkioldás gyorsítására vagy javítására. Ezek ugyanis mind-mind megtörténnek a természetes folyamatok alapján is, csak ki kell várni az idejét. Ugyanígy nem használnak almasavbontó kultúrát, hiszen hosszan héjon tartva a cefrét, az almasavbontás végbemegy magától is a szürettől számított 5-6 héten belül.
“A bor minden belenyúlással elveszíti azokat a természetes ízeket, amiket magától produkálhat. Persze sokkal tisztább lesz, de ugyanígy rendkívül egysíkú is. Minden technológiai és ipari anyag alkalmazása - beleértve még a fajélesztőket is -, uniformizálja a borokat. Uniformizál a tartályhasználat, de ugyanígy uniformizál az azonos hőmérséklet is. Olyan tiszta törzsekkel dolgoznak, ami semmiféle variabilitást nem ad, magyarán nem lesz pincejellemzője vagy gazdajellemzője a bornak.”
Halmosi-borokkal külföldön csak egy helyen találkozhat a nagyérdemű, méghozzá Brnóban. Ez nem véletlen, hiszen a 3 hektáros területről évente mindössze 20 ezer palack kerülhet eladásra. A kis volumen miatt hazánkban is inkább a kisebb borkereskedésekben, vinotékákban vagy éttermekben szerepelnek, mintsem a nagyobb áruházak vagy borkereskedések polcain.
Időközben az alapborokról áttértünk a válogatás tételekre. Az egyik a 2007-es kékfrankos, a másik a 2008-as merlot válogatás. Mindkettő a Négykezes fantázianév alatt szerepel, utalva arra, hogy a bort a fiával, Áronnal közösen készítették. Csodaszép borok, különösen a merlot. Fotós kollégámmal azonnal össze is kacsintottunk, mikor megkóstoltuk, jelezvén, hogy “Igen, ez az, amire egész este vártunk!” A merlot válogatás kapcsán kérdeztünk rá az eddig elért eredményekre. Halmosi József kicsit irulva-pirulva neki is állt a sorolásuknak.
“Sokszor megjelentünk különféle borversenyeken, de nagyon kimagasló csúcseredményt nem értünk el egészen a tavalyi évig. 2004-ben országos címkeszépségversenyt nyertünk. A 2007-es kadarka válogatásunk a kiskőrösi Nemzetközi Kadarka Nagydíjat nyerte meg 2010-ben. Aztán a szerencse és a jó sorsom úgy hozta, hogy tavaly beneveztem a 2008-as Merlot válogatással a VinAgorára. Első alkalommal vittem ide a boromat, és hál’ Isten szép sikereket hozott a merlotnak. Megnyerte az aranyérmet, megnyerte a Legjobb magyar Merlot fajtabor címet, valamint bekerült a 10 legszebb borospalack közé. Ezen kívül tavaly az Országos Takarékszövetkezeti Borverseny egyetlen nagyaranyérmes vörösbora lett, és bekerült a Pannon Top25-be is. A merlotnál egyébként 2006 óta tart ez a sorozat, akkor volt az ültetvény első szűztermése. Az is már nagyon nagy bor volt, aztán a 2007-es bekerült Pálffy Istvánnak a 100 legjobb magyar bor könyvébe is.”
Mégis - miközben beszélt -, úgy éreztem, hogy bár büszke az elért eredményekre, valahogy legbelül mégsem ez a legfontosabb neki. Nem is tévedtem nagyot.
“Nekem a legfontosabb, hogy egy olyan vevőköröm legyen, akik szívesen fogyasztják a boraimat, és megtalálják benne azokat az értékeket, amiket szerintem a bornak közvetítenie kell akár termőhelyet, akár termesztést, akár a gazda hozzáállását, munkáját illetően. Ha ezeket tudja közvetíteni a bor, akkor azt gondolom, hogy ez mindennél többet ér, mint hogy hány aranyérmet vagy hány plecsnit lehet felragasztani a palack oldalára.”
Végezetül egy 2003-as kadarkával búcsúztunk az estétől. A már megszokott kadarka íztől, a cseresznyés-fűszerpaprikás ízvilágtól merőben eltérő tétel volt, rendkívül intenzív illattal, mely még bőven azután is érezhető volt, hogy az utolsó kortyot kihörpintettük a pohárból.
A Halmosi-borok nem a mai közízlést, hanem sokkal inkább az erőteljesebb, masszívabb borokat kedvelők ízlését képviselik. Azt gondolom, hogy kár is lenne sillerekkel és rosékkal traktálnia a vevőkörét, csak amiatt, hogy a jelenkor ízlésvilágának megfeleljen. Minden bora kellően tükrözi stílusát, és többek között ez az őszínteség az, ami hitelessé teszi munkájában.