A faluban csend honol, az alig több mint 150 lelkes zsáktelepülés felé még eltévedni se lehet. Ide céllal kell jönni, s ez a cél leginkább a borhoz lehet köthető. A Villányi borvidék településeinek sorához tartozik Kisjakabfalva is, amelynek régi sváb nevét, a Jackfallt vette fel egy dinamikusan fejlődő pincészet, ami alig tíz év alatt kikerülhetetlen lett, ha egyedi stílusú, csúcsminőséggel kacérkodó villányi pincészetekről beszélünk.

„A Jackfall éppen ezért jakkfall és nem dzsekfoll, ahogy sokan próbálkoznak a név megfejtésével” – mosolyodik el Jandrasics Gábor, a pincészet ügyvezetője, társtulajdonosa. Gábor és Sára, azaz Elek Sára, a másik társtulajdonos, informatikusként az elmúlt évtizedekben sokat dolgoztak külföldön, ahol a borkultúra, azaz a bort ismerni és kedvelni, hozzátartozik a hétköznapokhoz. Aki pedig sok jó bort kóstol, az hamar megfertőződik. No nem mással, mint a bor szeretetével, majd a bor gyűjtésével, majd a saját pincészet ötletével. Egy kis, villányi családi pincészet így lényegült át Jackfall Bormanufaktúrává, amely 2003-tól működik Kisjakabfalván.

„A falu hangulata, az itt található házak, a környezet abszolút magával ragadó. Ahol most kóstolunk, ez is egy régi, gazdag sváb családé volt, amikor megvettük, már-már az összedőlés határán állt, mostanra lassan véget ér a rekonstrukciója” – mesél Gábor a kóstolóterem épületéről. A földműveléssel és állatkereskedéssel egykoron vagyont szerzett család háza gazdagon, gyaníthatóan nem is magyar művészek, mesterek munkájától lett egyedi. Az épület egymásba nyíló szobái, a megőrzött és újraalkotott régi fal- és mennyezetfestés, a padló helyreállítása évekbe telt, de hamarosan már ezekben a szobákban kóstolhatóak a Jackfall-borok. A háznak ezen kívül is van különleges, borhoz köthető pillanata, hiszen ebben az épületben született Bock József, Villány egyik nagy borásza.

Rozét kóstolunk a birtokbejárás elején, Rózsabimbót, amely nem tipikus rozé, de krémes, édes-málnás világa a behavazott délutánon is üdítő. A pincészet építészeti leírásával többet itt nem is foglalkoznék, a fotók többet mondanak, akit meg felcsigáztunk, utazzon le Kisjakabfalvára! Megnézni és megkóstolni is élmény a Jackfallt. Mondjuk ezt, amikor a pincetérbe érve elbámészkodunk a pedáns rendben tartott, korszerűen kialakított feldolgozón, a glédás rendben sorakozó hordókon. Persze, pohárral a kézben, miközben Kőszeli András, a Jackfall fiatal borásza éppen a különféle készítőktől beszerzett hordók általi különbségeket mutatja meg néhány vörösborban. Izgalmas, gyümölcsös, ugyanakkor tömény, sűrű tételek ezek, jól beérett alapanyagból, nincsenek agyonhordózva, persze így hordóból még korai bármit is mondani. Éppen ezért a palackos tételeket is becélozzuk, de előtte még átnézünk a szomszédba. Keresztes Gáborhoz, a Jackfall-birtoktárshoz, ahol apartmanokat, szobákat hoztak létre, a szomszédos parasztházat felhasználva, átalakítva. Nem csak egy-két kóbor turistát, de egy busznyi érdeklődő borturistát is el tudnak itt szállásolni, nem is akármilyen környezetben. A kóstolóterembe visszatérve Sára vár vacsorával, az asztalon sorjáznak a palackok, mi pedig beszéltetjük Gábort, nem ügyelve arra, hogy az egyébként remekül elkészített kacsacomb így gyorsan kihűlhet.

„A Jackfall olyan értelemben manufaktúra, hogy itt egy kis csapat dolgozik mindenen. Nem célunk, hogy 20 hektárnál nagyobbak legyünk, hanem hogy minden borunkat különös gondossággal készítsük el, hogy minden borunk valami egyedi élményt nyújtson. Ahogy a vendéglátásban is arra törekszünk, hogy az ideérkezők akár egy borkóstoló, egy vacsora, vagy egy itt eltöltött éjszaka során is többletélményekkel gazdagon távozzanak. A különleges adása mindenben a célunk.”

Jelzem, ez könnyen sikerülhet, hiszen a borok kiválóak, ugyanakkor határozott arcéllel rendelkeznek. A Pillangó nevű cabernet sauvignont vagy a Grand nevű házasítást vakkóstolón is megjegyeztem már, pedig csak másodszor kóstoltam őket. A birtok korszerűen rusztikus, a szálláshelyek elkészültek. Már csak oda kell menni és megtapasztalni mindezt, mert borról, vendéglátásról olvasni bizony sokszor kevés. A Jackfall esetében tényleg így vagyunk ezzel. Az idő pénz, éljük ma. Kisjakabfalván mégsem rohanunk.