Az Erzsébet Pince nálam már évek óta ott van Tokaj élvonalában. Rendszeresen kóstolom a boraikat, az aszúik az évjárat függvényében vagy az összetettségükkel, vagy éppen a savszerkezetükkel emelkednek az átlag fölé, míg a száraz boraik, főleg a dűlőszelektált tételek (Zafír, Király) leginkább a hordóhasználatról ismerhetőek fel.

Erzsébet Pince cimkék a saját honlapjukról

Vannak ismerőseim, akik szerint ezek a borok túl fásak, én velük ellentétben úgy gondolom, hogy egyrészt a piaci igényekre gondolva (komoly piacuk az Egyesült Államok), másfelől a furmint és Hegyalja sajátosságaira reflektálva az intenzív hordós jegyek soha nem uralják az ízképet, inkább strukturálisan fontos a fa jelenléte. Ami az aromákat illeti, mindig a gyümölcsösség mellett van jelen a fűszerkészlet, soha nem helyette. Erről most ennyit, aki többre kíváncsi, az megnézheti egy kattintás árán, hogyan vélekedtem mostanában a 2016-os Zafír, Király, a 2013-as vagy a 2010-es aszújukról és arról is, hogy milyen ételt ajánlott a budapesti Rosenstein étterem az egyik borukhoz néhány évvel ezelőtt.

Prácser Hajnalka és ifj. Prácser Miklós (fotó: a pincészet honlapja)

Most viszont egy könnyed kései szüretre vágytam, amit ráadásul alig pár hónapja vakon már kóstoltam egyszer és adtam is rá 89 pontot. A helyzet nem sokat változott azóta. Ez a bor most is intenzív illatokkal csábít, de közben egyetlen pillanatra sem lesz gejl, gyümölcsös de nem lekváros, pici kajszibarackkal és mentával a háttérben. Az ilyen típusú boroknál elvileg nem a komplexitás, sokkal inkább az ihatóság a fontos, nincs ezzel másként ez a late harvest sem. A kortyban élénk savak tartják a közepes testet, az ízben érett fehér húsú gyümölcsök, a háttérben pici szantál és szegfűszeg, a lecsengése közepesnél hosszabb. Tipikusan az a bor, amiből úgy fogy el egy palack, hogy észre sem vesszük. Most is megér 88/100 pontot!

Az Erzsébet Pincének a mádi Király dűlőben is van szőlőterülete (forrás: a pince honlapja)

Érdekesség, hogy a Tokaj belvárosában található pincéjük egykor a cári Borvásárló Bizottság pincéje volt, a fölé épült, kibővített kúriában pedig ma meg is lehet szállni, ha akarunk. A tulajdonos Prácser család üzemelteti Hegyalja és egyben Tokaj város legjobb kávézóját is, ahol a koffein mellett a napi szörp és sütemény bevitelre is odafigyelhetünk és ahol tokaji képzőművészek festményeit is megvásárolhatjuk. Bár már ott tartanánk, hogy a teraszukon ülve koccinthatunk az új évjáratra!