Kérem Várjon!
Cikkek
Kísérletek, borok, kóstoló
PTE SZBI éves borbírálat
Győrffy Zoltán
2021 June 16.

A Pécsi Tudományegyetem Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete minden évben megrendezi a kísérleti borok bemutatóját, amelyre a szokásos májusi időpont helyett csak június derekán adott lehetőséget a pandémia. A meghívott kutatók, szőlészek, borászok mintegy 50 tétel kóstolása révén nyerhettek betekintést az intézetben zajló borászati kutatómunkába, ami így is alig több mint 10 százaléka az évente erjesztett kísérleti boroknak. Mi is belekóstoltunk.

A PTE SZBKI egyre inkább nyit a professzionális és hobbiborászok felé is, ennek fontos eszköze, hogy inél több lehetőséget adjon az intézet keretein belül zajló szakmai munkába betekintést engedni. A több évtizede zajló metszi és szüreti bemutatók a szőlészeti tevékenységekhez nyújtanak támpontot és minden évben hasznos, új információkat, míg az éves borbírálat a pincében folyó borászati munka, az itt zajló kísérletek eredményeit mutatja be.

Az intézet egyik kiemelt tevékenysége a rezisztencia-nemesítési program, amelynek célja olyan új, innovatív szőlőfajták előállítása, amelyek a főbb gombabetegségekkel szemben magas fokú ellenállóképességgel rendelkeznek. A rezisztencia-nemesítési programból az idei bemutatóba 9 tétel került be, a mér nevet viselők közül a bianca és az andorszőlő, de voltak még nem elismert fajták, amelyek csak számmal rendelkeznek, két chardonnay visszakeresztezés valamint egy semillon-tramini visszakeresztezés, a dontilia (ami egy illatos fajtajelölt). A második sorozatban rajnai rizling visszakeresztezésekből származó jelölteket mutattak be, a hatos és kilences számokkal jelöltek voltak talán más-más jegyekkel, de mindenképp izgalmasak, ezekből van is kísérleti telepítés Szekszárdon, Mészáros Pál pincészetében.

Az idei bemutatónak neves vendége is volt: Petar Cindrić, az Újvidék Egyetem emeritus professzorának előadást hallgathatták meg a vendégek a vajdasági szőlőnemesítésről. A zupljanka (prokupac és pinot noir) és sila (kövidinka és chardonnay) fehérszőlők jelentek meg a hetvenes években, majd a következő generáció magyar nemesítésű fajtákkal készültek a kilencvenes években, petra (kunbarát és tramini), liza (kunleány és pinot gris). A kétezres években megjelent harmadik generáció már a gombabetegségekkel szemben jobban ellenálló volt, a kosmopolitan (cserszegi fűszeres és kristály), bácska (petra és bianca), pannonia (kunbarát és tramini, ezt követően bianca, majd rajnai rizling visszakeresztezésből). A következő generáció szőlőfajtái a frajla (Vértes csillaga és petra), dionis (cabernet franc és pannonia),

A folytatásban olaszrizlingek érkeztek, a klónszelekció során válogatott egyedi klónok összehasonlításába kapott a közönség egy öt tételes betekintést, nekem személy szerint a könnyedebb, kevésbé alkoholos, farnehéz tételek jöttek be, a P112 és a P300 klónok. Aztán a folytatásban is olaszrizlingek, ezúttal az erjesztéstechnológiai kísérletek kóstolhattuk végig, 4 újabb tételen át, a kontrollon kívül magyar, amerikai és francia hordódongát kapott borokat kóstolhattunk – nekem a magyar jött be leginkább, light pörkölésben.

Egy hosszabb ideje zajló kísérletsorozat a furmint-klónszelekció, a jövő száraz furmintjaihoz alkalmas klónok kiválogatása. Öt bor került a kóstolópoharakba, nálam egyértelműen a P27-es volt a befutó, tiszta, finom illat, jó cukor és sav arány, moderáltabb alkohol. A fehér sort a cirfandli zárta, mi más lehetne a Pécsi borvidéken a kiemeltek között? Négy tételt kaptunk a jelenleg is zajló klónszelekcióból válogatva. Elsőre nehéz volt értelmezni a helyzetet, a leggyengébb bor 15,3-as alkohollal rendelkezett, mindegyik bort agyonnyomta az alkoholérzet. Nekem így kevésbé jöttek ki a különbségek, talán a P152 volt egy kisit könnyedebb, jobban befogadható.

Rövid szünetet követően rozék kerültek a pohárba, egy kékfrankos élesztőkísérletet mutattak be három tételben. Könnyed, jó savú, friss, gyümölcsös rozékat kóstolhattunk, kevés különbséggel, a Toro Nero élesztővel készült bor volt nekem a legszimpatikusabb, de a felszólalók többségének is, mögötte a Zymaflor RX60 végzett kis különbséggel.

A vörösborok esetében 4 sorozatot kóstoltunk végig, rezisztens fajták, kékfrankosok, merlot-k és cabernet sauvignonok érkeztek, összesen tizenkilenc bor.

A rezisztensek sorát egy különlegesség, egy blanc de noir, azaz kékszőlőből készített fehérbor kezdte. Ugyanabból a fajtából kaptunk még három verziót, majd az ötödik egy teljesen más világba vitte a kóstolókat. A pinit regina fajta felelt az első négy borért, a caberson (az egykori 29/5) volt a legutolsó. A kékszőlők és az ezekből készült vörösborok minősége még elmarad a rezisztens fehérboroktól, több munkára van még szükség, megtalálni, hogyan lehet ezekből jó borokat készíteni...

Következett egy kékfrankos erjesztéstechnológiai kísérlet, a kékfrankos cefre erjesztése különböző borászati fajélesztőkkel, tölgyfakészítményekkel és mikrooxigénezéssel. Nagyon kevés különbség érzékelhető egy laikusnak valószínűleg ezek kóstolása során, nálam az Uvaferm HPS jött ki a legjobban, ez volt a legkészebb bor, de egy-két pontnyi különbség volt csupán az utolsó négy bor között.

Az utolsó előtti sorozatban 5 merlot került a poharakba. Itt a betétdongák hatását mutatták be Hevér László főborász (képünkön) és kollégái. A kísérletek során 50 különböző eredsetű és pörkölésű tölgyfa hatását vizsgálták merlot cefre erjesztésekor. A bemutatott öt bor mindegyike természetesen 2020-as volt, ahogy mindegyik korábbi tétel, vagyis elég nyersnek mondhatnám őket, ráadásul az alkohol-tűrőképességem felső határát feszegették, 16 és 17 százalék között már kevésbé élveztem, de ennek ellenére észleltem némi különbözőségeket. A Zemplén A2 dongás volt a legélőbb, de még nyers, viszont a francia médium pörkölésű volt a legérettebb állapotban, kicsit negrócukorkás is volt.

A záró széria 4 különféle cabernet sauvignont mutatott be, az alany-nemes kölcsönhatást vizsgálták ebben a kísérletben, ahol az eltérő stressztűréssel rendelkező alany- és nemesfajták kombinációjának összehasonlítása és értékelése zajlott különböző évjáratokban. A Georgikon 28 alanyon és Ri 110 alanyon termesztett cabernet sauvignonok jöttek be nekem jobban, a másik kettő erősebb alkohollal és/vagy laposabb savérzettel rendelkezett.

Összegzés helyett javaslom minden érdeklődőnek, hogy a jövő évi kísérleti borbírálatra foglaljon magának helyet, mert tanulni mindig sokat lehet, még olyan nemborászok is tanulhatnak, mint jómagam.


Fotók: Csortos Szabolcs / UnivPécs