Volt itt vagy hat hét szünet. Mondhatnánk azt is, hogy végtére nyáron nyaraljon is az ember, de nem ezért volt. A folyamatos változás alól nincs menekvés, változnak az igények, emberek, tervek és lehetőségek. Hogy csak néhány példát említsek. Ez a hat hét inkább volt újragondolás, letisztulás, babrálás, gondolati és technikai szinten, rápihenés, átgyúrás. Most benyomtuk a zöld gombot, aki eddig is követte a Pécsi Borozót, szerves folytatást fog tapasztalni, hogy ilyen komolyan fogalmazzunk. A leállást egy kéknyelű kóstolás előzte meg, most visszatekintünk.
A borokat SzabóZé hozta, volt egy elég vegyes lecsengésű kóstolónk Pannon Borboltos barátainkkal, a nekik elküldött borok többségét megcimmogtuk rendesen, kell a szűrő, jó borokat áruljanak, mi is tőlük vásárolunk elvégre.
Na de a végére hagytuk az élvezeti kóstolás célzatú borbontásokat. Három kéknyelű, idén úgyis szeretnék áthajózni Boglárról Badacsonyba, rákészülés jelleggel indokoltam hát otthon az előzetesen tervezettnél hosszabb elmaradást. Kenszei is velünk kóstolt, a jegyzeteire építem hát az enyémeket, talán kijön belőle valami.
Nyári Ödön Kéknyelű 2011
Mint utóbb kiderült, erős kezdéssel indítottunk. Már az illat elragad magával egy másik világba, végre nem egy illatosra hangolt, reduktív turbó csoda, újra érzünk valamit az ősi bölcsességből, a vulkán erejéből, nagy bor, nem lehet kérdés, vibrál.
Édes-virágos elsősorban az illat, de nem hivalkodik, inkább hízeleg, közelebb hív, hogy ismerjük meg alaposabban. Levegőn jön nagy nagy adag ásvány is, sós-vulkanikus. Erőteljes, férfias savak fogadnak, meg a kivételes egyensúly, ami a kortyot jellemzi.
Édes ízzel indít a kortyot, aztán a savak alaposan beindítják a nyálelválasztást, a lecsengésben pedig mindent eltölt a mineralitás. Mindezt kivételesen csiszoltan, gyönyörű egyensúlyban, szinte hibátlan struktúra, nagy élmény. ****
Forrás: nyaripince.hu
Badacsonyi Pincegazdaság Kéknyelű 2010
És a következőnél már két lépés vissza, minimum. Oxidáltság és doh jön az illatban, kicsit tisztul, de tetszetős soha nem lesz. A sav nagyon éles és nagyon kemény, a nagyobb probléma viszont, hogy egy fikarcnyi díszítőelem sem társul mellé. Na jó, valami kis rózsa, ha rágyúrunk. Ebben a formában kevéssé élvezhető. **-
Szeremley Kéknyelű 2009
Visszatérünk a borokhoz. Ez is egy kis oxidáltsággal indít, de a levegőn nagyon szépen talpra áll, petrolos jegyek jönnek az előtérbe, hátul bujkáló virágok. Már nem a frissességről, inkább a tercier jegyekről szól, meg a vulkanikus jegyekről. Kortyolva magas a savérzet, de mégis egészen selymesnek érezzük kortyot, egészen telt, széles, már-már olajos.
Idő kell neki, hosszú órák, hogy igazán kitárulkozzon, igazi arcát mutassa, nem ötperces fröccsbor – hogy is lehetne az egy kéknyelű. Le kell ülni mellé, lehetőleg a nyár végi, arany naplemente idején, aztán hosszú órákat töprengeni, ez a bor kitűnő társ lesz. ***