A magyar bor világhírű, szokták mondani. Sajnálatos dolog, de erről jóformán csak mi, magyarok tudunk, a világhír országhatáron belül marad. A tokaji aszú és az egri bikavér régi hírneve megkopott, ma már nem lehet rá építkezni. Ezzel szemben, az osztrák borok igenis ott vannak a szeren. Nincs olyan külföldi étterem, aminek az itallapján ne szerepelne osztrák bor, sőt, a világ legjobbjai között is képviselteti magát Ausztria.

Teszi mindezt úgy, hogy 30 éve szinte a nulláról kellett újrakezdeniük mindent az akkori fagyálló botrány miatt. Hozzátesszük ez időben éppen egybeesik azzal, amikor hazánkban is új alapokra fektették a borászatot. A szomszédok mégis tovább jutottak. Felvetődik a kérdés, mégis hogy lehet ez? Komoly értekezésekbe nem mennék bele, csak néhány kulcsgondolatot ragadnék ki összehasonlítási alapnak.

Igen nagy hátránynak lehet tekinteni, hogy túl sok szőlőfajtánk és borunk van. Míg Ausztriában 23 fehér és 13 kékszőlőfajtát tartanak számon, addig mi 96 fehérrel és 40 kékkel büszkélkedhetünk. Bár dicséretes az ország jó klímája és termőadottsága, tegyük hozzá, hogy ennyi fajtát nem lehet igazán jól kezelni. Egy-egy pince kapásból 8-10, vagy több fajtával kísérletezik, mire kialakul a profilja. Ez egyrészt hosszú idő, másrészt a fogyasztóhoz nem jut el egy egyszerű, kiforrott üzenet. Míg az országunk eléggé elaprózódik a 22 borvidék tekintetében, addig a szomszédoknak csak 4 borvidékre kell összpontosítania, emiatt a zászlósfajták kiválasztása sokkal könnyebb dolog. A magyar borászok közti széthúzásról, a hazai központi támogatás hiányosságairól nem is beszélve.

Osztrák borok Szekszárdon

Az 1985-ös glikol-botrányt követően az osztrákok kemény, és mondhatni Európában a legszigorúbb bortörvényt vezettek be, így véve elejét a további hamisításoknak. Zászlósborokat jelöltek ki, megkötve ezzel a gazdák kezét a kényre-kedvre termesztett szőlőfajták szaporításában. Hatalmas állami pénzeket költenek marketingre és továbbképzésekre. Ma az osztrák bor fehér esetében szinte egyet jelent a zöldveltelinivel, illetve a rizlinggel. Kicsit lemaradva mögötte a sauvignon blanc, az olaszrizling és a pinot blanc követi. Vörös esetében a kékfrankos az irányadó, legalábbis ami az ismertséget vagy elismertséget illeti. Termőterület szempontjából viszont a zweigelt vezet, noha a szentlőrinci vagy más néven St. Laurent is igen közkedvelt. Arról nem beszélve, hogy Ausztria igencsak szép helyet foglal el a világ bortérképén, sokkal több bort exportálnak és jobb áron tudják eladni, mint mi.

Azért a helyzet nem reménytelen nálunk sem, csak lassabban haladunk. Gondoljunk csak a tokaj-hegyaljai Mádi Körre, a balatoni Csopaki Kódexre vagy Badacsonyi Körre, láthatjuk, hogy van összefogás. Sőt vannak borvidékeken belüli önkéntes társulások, kezdeményezések. Széttagoltan fellelhetőek vagyunk, egységesen azonban még nem annyira működünk. Ebből adódóan pedig messze vagyunk még a világhírtől, a jelentős borexporttól, a nyugati éttermek borlapjain való, valóban észrevehető megjelenéstől.

De nézzük a szűkebb osztrák kínálatot!

Weingut Elfenhof

55 hektáron dolgozó pincészet Burgenlandban. A család 1642 óta foglalkozik borászattal, 1971 óta viseli a birtok az Elfenhof nevet. A főbb fajták a muskat ottonel, tramini, pinot blanc, sauvignon blanc, zöld veltelini, rizling és chardonnay, kékszőlőfajtákból pedig a kékfrankos, pinot noir, zweigelt, st. laurent, cabernet sauvignon. A borok több mint 2/3-át exportálják.

1. Weingut Elfenhof - Elfenhof Gold: 9,5% alkoholtartalmú zöld velteliniből készült száraz pezsgő. Igazi kuriózum, ahol a pohárban a buborékokkal 23 karátos aranypelyhek járnak táncot.

2. Weingut Elfenhof - Grüner Veltliner 2014: Reduktív technológiával készült, 12%-os alkohollal, 3 g maradékcukorral. Tiszta, halvány citromszínű bor, virágos, gyümölcsös illattal. Lime-os, szőlős aromák jelennek meg, ásványos háttérrel, dinamikus savakkal, feszes struktúrával.

Weinkellerei Lenz Moser

A Lenz Moser név ma már elválaszthatatlanul összekapcsolódott az osztrák szőlőtermesztéssel és borkészítéssel. Lenz Moser III professzor számos úttörő újítást vezetett be és forradalmasította a szőlőtermesztést. Többféle ár- és minőségkategóriában kínálnak borokat, ahol a termékskála Alsó-Ausztria és Burgenland hagyományos fajtáit foglalja magában. 18.000.000 palack/év az átlagtermelés, melyeket 2-45 eurós áron forgalmaznak.

3. Weinkellerei Lenz Moser - Prestige Grüner Veltliner 2013: A 12,5 % alkoholt és 4 g/l maradékcukrot tartalmazó bor sokkal intenzívebb színnel, illattal és aromákkal köszön a pohárban. Trópusi gyümölcsök, licsi és mangó kettőse ugrik be, pici virággal megtűzdelve. Telt és lédús a korty, sokkal sűrűbb szövésű, mint az előző, és bár ugyanarról a fajtáról beszélünk, szépen példázza, hogy a terroirnak mekkora szerep jut a borban. A lecsengése is egészen hosszú, jó borélményt nyújt.

4. Weinkellerei Lenz Moser - Weissburgunder 2014: Reduktív technológiával, tartályos erjesztéssel készült bor, 12%-os alkohollal és 2 g maradékcukorral. Virágokat, fehérhúsú barackot, csonthéjas jegyeket vonultat fel, de az előző tételhez képest visszafogottabb, zárkózottabb.

Weingut Sepp Moser

51 hektáron és két területen (Kremstal és Neusiedlersee) folyik a gazdálkodás. Jelenleg Niki Moser igazgatja a birtokot. Biodinamikus szőlőtermesztés keretein belül, 2006-tól a Demeter védjegy alatt készítik boraikat. A betakarítás kizárólag kézzel történik, a borok spontán erjednek, hozzáadott adalékanyagok nélkül készülnek. A középpontban az egyéniség és a regionalitás áll. A kremstali szőlőültetvények 95%-án teraszos művelésű fehérszőlők találhatók (chardonnay, zöld veltelini, sauvignon blanc, pinot blanc, rizling, muskat ottonel). A másik birtokon a kékszőlőknek jut a főszerep, azon belül is főként a zweigelt a mérvadó, de található még a repertoárban pinot noir, merlot és cabernet sauvignon.

5. Weingut Sepp Moser - Riesling Gebling 2013: Reduktív eljárással, spontán erjesztéssel készült, 4,4 g maradékcukorral. Színre halvány arany, akácvirágos, mézes illat, almával. Sokkal komplexebb, gazdagabb korty jellemzi, szép gyümölcsösséggel, dinamikus savakkal alátámasztva.

6. Weinkellerei Lenz Moser - Riserve Carpe Diem 2012: Zöldvelteliniből készült, 14% alkohollal, 2 g maradékcukorral, 5,4 g savval, 1 évig finomseprőn tartva. Testes bor, komplex aromákkal, finom mineralitással, mély és intenzív ízekkel, mézes-marcipános-virágos illattal. A szájban megjelenik a fajta, az érett gyümölcsösség dominál. Nagyon jó struktúra, krémesség és hosszú lecsengés jellemzi. 4400 palack készült belőle, 30 eurós áron lehet hozzájutni.

Weingut Umathum

A Fertő-tó környékén lévő borászat generációkon át ívelve foglalkozik szőlőtermesztéssel és borkészítéssel. Míg kezdetben a szőlőt a szövetkezetbe szállították be, addig az 1970-es évektől önálló borkészítésbe kezdtek. Közel tíz évig még egyéb mezőgazdasági termékek előállításával is foglalkoztak - és bár ezek ma is aktívak -, fő profillá a borkészítés vált, az 1990-es évektől pedig Ausztria legjobb borászatai között tartják számon a vállalkozást. A 30 hektáros birtokon főként vörösborokat készítenek, a szőlőterület 85%-át teszik ki a kékszőlő fajták - zweigelt, kékfrankos, st. laurent. Emellett számos fehér is kikerül Josef Umathum keze alól, többek között a borvidéken általa újraélesztett hárslevelű, sárga tramini és pinot gris.

7. Weingut Umathum - Rosa 2014: 1/3 rész kékfrankos, 1/3 rész zweigelt és 1/3 rész st. laurent házasításából született friss, ropogós rozé. 12,5% alkohollal és 4,2 g maradékcukorral epres-málnás, vattacukros jelleg, csilingelő savakkal. Igazi nyári sláger lehet. Megjegyezzük, üvegdugó és hasonlóan elegáns palack jellemzi, mint a többi Umathum bort. Nem vagyok egy rozé-fanatikus, de ezt azért szívesen eliszogatnám. Noha 9,5 euróban jelölte meg a pincészetet képviselő Tóth Krisztián az árát, körbenézve az interneten, közel ötezer forintos polci áron lehet hozzájutni, ami rozé esetében eléggé felsőkategória.

8. Weingut Elfenhof - Blaufrankisch 2013: Fűszeres, gyümölcsös, fás illat, meggyel, pici szilvával és fahéjjal. Ízében érett gyümölcsök, finom hordófűszerek, jó arányok. Jól elkészített alapkékfrankos.

9. Weingut Umathum - Blaufrankisch Kirschgarten 2011: Fajtajelleges, gyümölcsös-fűszeres bor. Érett cseresznye és más pirosak, hordófűszer, vanília, kicsi ásványosság bekacsint. Szép, integrált tannin, jó savakkal és beltartalommal.

10. Weinkellerei Lenz Moser - Zweigelt 2013: Tiszta, gyümölcsös illatú, könnyű, jóivású bor. Laza, egyszerű, közepes testű, a rengeteg gyümölcsöt selymes tannin öleli át.

11. Weingut Umathum - Zweigelt 2011: Határozottan animális illat, mögötte gyümölcs és fűszer bújkál. Ízében sok meggy és cseresznye, finom gyümölcsök és fűszerek. Jó testű bor, a tanninja is rendben van.

12. Weingut Sepp Moser - Zweigelt Große Reserve 2011: Mély színű, sűrű bor. Intenzív illattal köszön a pohárban, keleti fűszerek és gyümölcsök kavalkádja. A bogyósokon egy leheletnyi fa. Szép egyensúly, finom fűszeresség és gyümölcsösség jellemzi ízében is.

13. Weinkellerei Lenz Moser - Mariage Carpe Diem 2011: Kékfrankos-cabernet-pinot szövetsége, melyet közvetlenül a palackozás előtt házasítottak. Áfonyás, szilvás aromájú, kellemes bor, kicsit likőrös felhanggal. Fekete szeder, rumos szilva, csokoládé jó arányokkal és beltartalommal.

14. Weingut Sepp Moser - Banfalu 2011: 40% zweigelt, 40% merlot és 20% cabernet sauvignon házasítású szűretlen bor. Elnevezését tekintve magyar áthallás van. A trianoni békeszerződésig Moson vármegyéhez tartozott a ma Burgenland tartományban, a Fertő-tó keleti partján fekvő település. Nevét egykori birtokosáról kapta, de német neve, Apetlon szintén magyar eredetű - apátalan, vagyis nem az apát földje értelemben -, mely az Illmic és Bánfalu közt folyt perlekedésből származik. Fekete és pirosbogyósok jelentkeznek, főként szeder és feketeribizli finom fássággal, hosszú lecsengéssel. Simogató alkohol, kerek tannin, érett gyümölcsösség, tiszta savak. Jó inni.