Az én kadarka ideálomhoz mindenképp az első típus illik jobban, viszont az utóbbi is nagyon tud tetszeni, ha eltekintek az ilyenféle ideologizálásától. Mindhárom borról elmondható, hogy kellemes társként tudnak viselkedni, akár magukban, akár étel mellett is jól csúsznak: mi kell még egy kadarkától? Nézzük, mit kaphatunk. Egy fajta, két irányzat és évjárat, három bor.

Dúzsi Szegzárdi Kadarka 2006

Szép meggyszínű, átlátszó, nem muszáj a pohár fenekére nézni, hogy meglássuk azt. Rajzolgat sűrűn, csúszik le gyorsulva a pohár falán. Illata intenzív, töményen gyümölcsös, kicsit gumis. Meggy, aszalt meggy, aszalt vörös áfonya., gyümölcskocsonya, eperfagylalt és egy kis befőttes gumi.

Szájban nagyon fickós, meg nem mondanám, hogy már túl van a második születésnapján. Élénk, finom savak üdvözölnek és kísérnek lankadatlanul végig. Ízében is sok gyümölcs, inkább a savanykásabb fajtából. Meggy és piros ribizli, halványpiros cseresznye. Kevés tannin a korty második felében bukkan fel, de nem próbál főszerephez jutni. Nem is tenne jót a darabnak. Frissítő, gyümölcsös, nekem nem, de van, akinek talán már túl savas, játékos bor ő. Én inkább a fűszerességet hiányolom. 82 pont.

Heimann Szekszárdi Kadarka 2007

Meggyszínű, szintén átlátszó egy kis pinot-s barnás beütéssel. Szépen tapad a poháron, aztán több hullámban, kezdetben gyorsan, majd egyre ráérősebben indul lefelé. Illata közepesen intenzív, gyümölcsös, fűszeres. Izgalmasan komplex: a gyümölcsös illatok sem édesek benne, inkább sós benyomást keltenek, mint egy vadétel mellé tett mártásban. Szilva és meggy pecsenyelével, szegfűszeggel és csipetnyi kakukkfűvel. „Mi van ebben a remek mártásban?” – faggatjuk a szakácsot, ám ő nem árulja el. Lehet, hogy néhány rózsaszirom a titok nyitja?

Szájban intenzív, szép savait húsos gyümölcsösség és nagyon finom sós mineralitás kíséri. Teljesen harmóniában van az illattal. Belekóstolva a gyümölcsös, pecsenyés mártásban egy kis kolozsvári szalonnát is felfedezhetünk. Nálam telitalálat: nem is édes, nem is savanyú, nem is sós, ugyanakkor mindegyik egyszerre. A korty második felében az édesség kezd felülkerekedni, ám csak annyira, hogy kedvessé, vonzóvá tegyék a bort. Szép kadarkányi tanninnal (ami ugye nem sok), hosszú jóízű, gyümölcsben gazdag lecsengéssel búcsúzik, annak biztos tudatában, hogy még úgyis visszatérünk hozzá. Igaza van. Játékos elegancia. 88 pont.

Takler Kadarka Szekszárd 2007

Nem meglepő módon majdnem ugyanaz a szín, mint az előző kettőnél, és azon sem csodálkoztam, hogy a három közül a legsötétebb tónusú. Ennek megfelelően mozgása is lomhább, nehezen indul meg lefelé. Illata a közepesnél intenzívebb, összetett, nekem kicsit komolykodó is egy kadarkához képest. Szépen elbújhatna egy pinot sorban. Meggy, gránátalma és istálló, erdő vonalon mozog: mikor melyik kapja meg a sárga mellényt.

Szájban a leginkább vörösboros a hármasból, komoly testtel is rendelkezik. Határozottan más irány, mint a Heimann- vagy Dúzsi-bor: vaskosabb, szélesebb cserébe viszont kevésbé tud játékos, üdítő lenni. Persze mindez sorrend és társak kérdése: emlékszem, nemrég más szekszárdi vörösek után milyen játékosnak találtam. Ízében érett cseresznye, kevés csokoládé, némi meggy. Lehetne egy könnyedebb merlot is. Savai remek munkát végeznek, szinte észre sem vesszük őket, pedig ott vannak, tartják amit kell. Furcsa, de mintha tanninból a legkevesebb lenne benne a háromból. Vagy itt simult bele legjobban a testbe, hiszen itt van leginkább hova. Lecsengése mindehhez képest kicsit rövid, vékonyodó, marad az alkohol melege a legvégére. Kadarkának nekem túl komolyan veszi magát, amúgy nagyon kellemes bor. 84 pont.

Kicsit a jövőbe látás varázsgömbjének tekintem, ezért fontosnak tartom megemlíteni, hogy a borok tartása három nappal bontás után is tökéletes volt. Nem változtak semmilyen irányba: ugyanolyan frissek, élénkek, játékosak vagy épp komolykodók voltak, mint kidugózás után egy órával. Talán, ezzel azt üzenik nekünk, hogy, ha ízlettek, bátran elrakhatunk egy-két palackot későbbre is, akkor sem fogunk csalódni bennük.