Illat, Villány. Ennyi elég is lenne talán, de akkor szálazgassuk. Erdei bogyós gyümölcsök, alkohol, hordófűszerek. Tömény, intenzív, ha választani kellene, akkor valahol az áfonyaszörp és a szederlekvár körül keresgélnék a kamra polcán.

De most nem eszünk, iszunk. Fárasztó munkanap volt, unalmas értekezletekkel, sok adattal, kimutatással, túlórás számolgatásokkal. Bent némi csoki tartott életben, itthon kell egy pohár vörös.

Csoki annyira nincs benne, mondjuk egy leheletnyi reszelt étcsoki a meggyes piskóta tetején, persze került bele áfonya és feketeribizli is. Kezdem azt hinni, erősen desszertficált lettem, annyira ezek ugranak be, pedig azt is mondhatnám, a szarvassülthöz adott bogyós mártásba is elférne egy pohárral, a többit meg hozzá kortyolgassuk el. Még mindig kaja...

Ugyanakkor ez nem nagyon koncentrált, túlhordózott, rágcsálható cucc, villányi persze, nem is annyira illik bele a "dobjunk ki minden fát a pincéből" mozgalomba, nem is azt várom ma este.

Van tannin, de nem csap tarkón, az alkohol se kevés, de van hozzá test, ami kicsit túlsúlyos, de ezért én végképp nem vethetem meg.

Sokkal fontosabb, hogy kedves, kerek, élvezetes és ezek számomra fontos kitételek. Kedd este nincs világmegváltás, csak egy pohár jó bor. Vagy kettő. Ebből kettő. Ez is mérce, vagy nem?

88/100 pont, 2990 Ft, Bortársaság.