Itthon már nem csak álmodoztam ételekről, habár a kórházi ebédemül kapott krumplifőzelék visszaidézte a menzás korszakot, valahogy ez az étel hiányzik az otthoni étlapról. Érdekes módon, kisfiam az oviban ugyanezt kapta ebédre, csak nincs valami titkos összefüggés?

Itthon inkább borokra gondoltam vissza. Például az íróasztalomon álló Sancerre okozta élményekre. Nem vagyok túl nagy francia-szakértő. Imitt-amott kóstolgatok franciákat, ha van rá lehetőségem, meghallgatom, amit hozzáértők mondanak, elolvasom, amit írnak. Van egy-két kedvencem is, biztosan sokkal több is lehetne. Ahogy lett ez a Chateau du Nozay Sancerre 2008, Pascal Jolivet-től. Párizsból hazafelé, a reptéri vinotékában ajánlotta a kereskedő. Bízom benne, hogy a Chateauneuf-du-Pape is legalább olyan jó lesz, amit ajánlott, mint ez volt. Én nem reméltem tőle túl sokat, duty free shop, reptér, ki tudja mióta, hogyan tárolták, megéri-e az árát.

Wété kollégával nyitottuk meg, már a borhűtőben állt pár hónapja, aztán valamikor nyáron vettük elő, délután, beszélgetéshez kísérőnek. Igyunk egy pohárral, kóstoljuk meg! Aztán lecsúszott az egész palack, el is felejtettem, másról mit beszéltünk. Számomra az év legizgalmasabb sauvignon blanc-ja volt, sok olyan illat- és ízjeggyel, amelyet korábban nem vagy csak kevés borban fedeztem fel. Illatban nem olyan direkt, mellbevágó, mint általában a sauvignon blanc, sokkal kifinomultabb, a hűvös füvesség mellett őszibarackos, citrusos, kortyban összetett, határozott savakkal, a gyümölcsös rétegen túl fűszernövényes fátyol, a korty végén erősödik fel a minerális, kovaköves vonal. Tartalmas, elegáns, lelkes-gyorsan elkortyolható. Meg is tettük.

Ahogy az ágy egyre kevésbé vonzó és egyszersmint nélkülözhető alternatíva, többet sétálgatok a lakásban, a televízió viszonylag kis arányban tud elfoglalni, olvasgatok inkább. Néha már meg is feledkezek erről a kis vágásról a szegycsontom felett. Kimenni nem nagyon megyek, hideg van, nem akarom, hogy valami megfázás okozzon bonyodalmakat. Egy hét pihenést kibírok valahogy.

Ahogy kóstolás nélkül is végigcsináltam a Pécsi Borozó legutóbbi tesztjeit, volt száznál is több tétel, a zsűrizést ellátó barátaimnál érdeklődtem a legjobb tételekről, azokból szigorú köpködéssel vételeztem mintát, vagyis hát még a nyálkahártyán felszívódó alkoholt is igyekeztem elkerülni, ahogy lehet. Ez még jóval műtét előtt volt, de a szervezet pihentetését javasolták már ekkor is kedvenc orvosaim. Évekkel ezelőtt a háziorvosom neve sem jutott elő, most meg van tüdőgyógyászom, sebészem, onkológusom, meg persze kedvenc nővérkém is. Boraim is lettek persze, kedvencek kicsit vagy nagyon, a kocakóstolások során.

A printben már olvasható a Mustra és a Bikavér-teszt eredménye, az újborokról azonban nem írtunk semmit sem. A zsűri nem javasolta közlésre, mert a beérkezett minták közül csak kevés került 80 pont fölé, az újborok tükrözték az évjáratot. Négy bor azonban nekem megtetszett, azt hiszem, átlagban is azok szerepeltek a legjobban, a Vylyan Bogyólé talán jobban is tetszett, mint a tavalyi, Riczu Tamás rozéja hozza a formáját, nekem új volt a Lelovits portugieser, de tetszett, míg Günzer Tamás rozéja, bár még friss volt, de ígéretes. Mondjuk, én nem vagyok egy megveszekedett primőr-rajongó, az újborokat is jobban szeretem karácsonytól kóstolgatni, és évet váltva válnak igazán élvezhetővé, számomra.

Ha már szóba került Günzer Tamás neve, nemrég volt szerencsém egy beszélgetést vezetni, pontosabban egy beszélgetős-borkóstolót, amelyen Günzer Tamás és Günzer Zoltán közösen mutatott be 4-4 bort. És önmagukat is talán kicsit közelebb tudták hozni ahhoz a mintegy 50 lelkes borkedvelőhöz, aki eljött az Ifjúsági Ház borklubjába. Egyik klubtag mondta a találkozó végén: külön-külön már sokszor és sokat kóstolt a Günzer-testvérektől, de így együtt, különleges élmény volt. Bár a Borozó őszi számában jelent meg velük egy nagyobb közös interjú RMP kolléga tollából, itt két és fél óra alatt jóval több minden került szóba s a beszélgetés mentén megkóstoltunk nyolc izgalmas bort is

Tamás hozott a Chardonnay 2009-ből, valamint az új kékfrankos rozét is megmutatta, majd Zoltán a 2009-es kadarka hordómintával érzékeltette, szerinte milyen a villányi kadarka. Folytattuk Tamás 2008-es pinot noirjával, Zoltán 2008-as cabernet sauvignonjával, a 2007-es Ördögárokkal, a 2007-as Ördögárok merlot már Tamás pincéjéből jött, míg zárásként Zoltán 2006-os Ördögárokjába kóstoltunk bele. Már ugye aki belekóstolt, én az utolsó háromból egy-egy félkortynyit vétkeztem. De megérte.

Az élet hoz mindenféle meglepetéseket, borokat és betegségeket, vidám pillanatokat és aggódós perceket. Egy jó nagy halom aggódós percet túl, azt hiszem, ismét itt az ideje a vidám, jó borokkal teli pillanatoknak. Tudom, tudom, csak óvatosan, apró kortyokkal, mértékletesen, mert a bor józanon ítélhető meg, spiccesen élvezhető, de részegen kár belénk.