A szakmai körök szavazatai alapján a díj egy olyan bortermelő gazdasági társaság kollektív teljesítményét díjazza, amely tevékenységével, a szőlőtermesztés, a borkészítés és értékesítés, valamint a borturizmus teljes vertikumában a magyar bor, a borkultúra és a kulturált borfogyasztás széles körű népszerűsítését tartósan, eredményesen és magas színvonalúan szolgálja - közölte az MTI-vel szerdán a Magyar Bor Akadémia.

Mint emlékeztetnek, a kiíró szervezetek felkérik az általuk a címre méltónak tartott pincészeteket, hogy pályázzanak a cím elnyerésére. A díjról a kiíró szervezetek tagjai, illetve általuk felkért szakemberek döntenek szavazással. A pályázó borászatok a pályázati anyagot felteszik saját honlapjukra, ahol a teljes anyag nyilvános és megtekinthető.

A közlemény szerint Günzer Tamás első, csupán 0,3 hektáros ültetvényét és az ahhoz tartozó apró pincét édesapjától kapta diplomaosztójára. Mára a pincészet 66 hektáron gazdálkodik, kizárólag classic és prémium besorolású száraz borokat készít széles palettán, ami több mint 20 borfajtát és borcsaládot jelent. Éves szinten 500 ezer palack bort értékesítenek, ennek 15-20 százalékát külföldön.

Günzer Tamás Pincészete számos díjat nyert már a világ legrangosabb borversenyein. Céljuk a hagyományos ízvilág megőrzése mellett a lendületes, fiatalos fajtaborok, házasítások elkészítése. A borfesztiválokon való aktív megjelenéseken kívül a pincészet nagy szerepet játszik a helyi kulturális, gasztronómiai életben is.

Az ünnepélyes díjátadón Dlusztus Imre borszakíró, Ferenc Vilmos szekszárdi borász, Bock József villányi borász, Feldmann Zsolt államtitkár, Riczu Tamás pályatárs siklósi borász mellett a Pécsi Borozó főszerkesztője, Győrffy Zoltán mondott beszédet, méltatva Günzer Tamás és a pincészet pályafutását:

"(...) Tamás akkor vágott bele komolyan, teljes mellszélességgel a borász fő profilba, amikor Villány már etalon volt. És a nagyok mögött mindenki vágyott új nevekre, új borokra. Ugyanakkor ez a helyztet számos veszélyt is hordozott. Nem ekkor, 2002-ben kezdte el természetesen, és ahogy addig, úgy később is nagyon szisztematikusan építette fel a birtokát. Van ebben a szerves fejlődésben valami úgy csodálatos, hogy közben észrevehetetlen. Nem harsányan lett naggyá, hanem mert ki tudta rakni a Rubik-kockát.

Úgy tudom, Tamás elég szenvedélyes horgász is, aki jól tudja a horgászszerencse nem kis mértékben magadon múlik. Borban sem bízta az egészet a szerencsére és a sors kezét próbálta jól vezetni.

(...)

Ma, tizenhét évvel a sorsfordító döntést követően, nem hiszem, hogy Tamás megbánta volna a döntését.

Tamás stílusa jól felismerhető, nem mondanám tipikusan újvonalasnak, aki csak a savakra és az üde, primőr gyümölcsösségre építi kedvenc borait. Van persze friss vonal is a pincészetben, egy Mont Blanc, rozé vagy portugieser mennyiségben kétségtelen meghatározó, rengeteg helyre, fogyasztóhoz eljut, de Tamás keze nyomát - cáfoljon meg ha nem így van -, de a szívét is sokkal inkább megmutatja egy Ördögárok Merlot vagy Bocor Villányi Franc, nem is beszélve az őt a borász úton elindító édesapjának ajánlott Mátyás Cuvée-ről.

Érett alapanyag, erőteljes, de átgondolt hordóhasználat, mély, vastag, igazi villányi borok. Nem a trendeknek készülnek, de mindig lesz fogyasztójuk, aki értékelni tudja a komplexitást, a mélységet, a tartósságot.

És van a pincében következő generáció is, Tamás lánya és fia, akik által az utóbbi években megjelentek más karakterű borok, amik már az utódot, utódokat mutatják be és meg a fogyasztóknak. És ez is így van rendjén, ettől lesz és marad családi a pincészet, és hiteles a tevékenysége. (...)"