Nekem a furmint mindig talány. Izgalmas borokat ad vulkanikus talajon, de az a stílus csak szűkek kedvence, én értékelem, de nem lettem rajongó. Vagyis vannak pincék, borok, évjáratok, amelyeket tisztelek, kedvelek, szeretek, de sokkal több olyan van, ami hidegen hagy, vagy pont, hogy kiábrándít.
Talán épp ezért olyan nehéz ügy a furmintot eladni, idehaza, ráadásul itt délen biztosan. De ahogy az eladási statisztikákat nézem, a magyar száj receptorait - amint túljut az irsai olivéres focisulin - inkább az olaszrizling, mint a furmint indítja be. Ezzel alapjáraton jómagam is így lennék, egy izgalmas furmint fel tud lelkesíteni és keresem is a nekem tetszőket szüntelen, de valószínűleg az ínyenc borbloggerek körében vállalhatatlan parasztízléssel vagyok ellátva, egy jó olaszrizling nekem többet jelent. Jelzem, sajnos ott sem a jóból van a több.
Ezen az Elevenben megrendezett kóstolón a vulkán kialudt, itt most a gyümölcsösebb borokat adó területeket szólította meg Jakab Tamás, onnan válogatott majd' egy tucat bort. Spoiler: nem vásároltam ezekből sem ládaszám.
Csak furmint, az évjárat 2017. Érett illatok. Végül is 36 hónapot töltött seprőn. Szép buborék, jó savak, alma, némi keksz és talán körte. Kortyban egyre inkább jön a körte is, finom ásványosság, némi trópusi gyümölcs, kovászos kenyér. Kiváló bevezető, 89 pont.
Közben megtudjuk, hogy Szlovéniában 600 hektár körül van a furmint /sipon termőterülete, míg Ausztriában egy előre 27 hektárról szüretelnek, de a telepítések emelkednek, hetven körüli lesz hamarosan a hektárszám. Jelentősebb terület Horvátországban van a magyar mellett, ott 300 körüliről tudunk, a szlovák és szerb területek lényegen kisebbek. A Dveri Pax (ahol a bencések 1139 óta készítenek bort) egyébként az osztrák Stift Admont bencés apátság tulajdona, így Ausztriában ezen a néven is találkozhatunk a boraikkal.
Az első felvonás a gyümölcsösebb, fiatalabb, könnyedebb oldalt tervezte hozni. A Jeruzalem ezt hozza is, friss, könnyed, gyümölcsös, piros alma, kis körte, kis birs, 88 pont simán. A Triebaumer ennél többet mutat, egyenes, szikár, alma, bors, kortyban szaftosabb gyümölcsösség, jó savak, 88 pont. Az FX Lehner ezek után picit csalódás, hasonlít az előző osztrákra, de nem annyira penge, nem annyira tiszta és éles illatok, zamatok vannak benne, 85 pont. A Dveri Pax megdöbbentően friss, körte és lime az illatban, aztán alma és érett citrusok, némi trópusi játékossággal, friss savak, 90 pont. A Planina déliesebb, érettebb alma és kis méz, jön a körte és a citrusosság, kis fűszerességgel, 89 pont.
A két FX Lehnerrel indítottunk, a Legendär több illatot, zamatot mutatott, nagyobb testet, az Oberberg kicsit koros, petrolos volt, almás-barackos felhanggal. Egy ponttal a Legendär nyert 86, a másik így 85. A Steigler a hordófűszerességről szólt kicsit jobban, mint a fajtáról, marcipános, almalekváros, 87 pont. A Triebaumer viszi ezt a felvonást, visszafogottan kezd, de szépen nyílik és mutat a körte és alma mellett finom ásványosságot, mintha csillámpalás területről származna, jó savak, diszkrét fűszeresség, szerecsendió és mangó, 91 pont.
Érett, szépen hordózott, elegáns érlelt száraz furmint. Jó egyensúly, jó arányok, jó savak. Karamell, akácméz, vanília, körtés keksz, almaszirom. Pici ásványosság, hosszan tartó zamatok, még mindig nagyon él, 92 pont.
Rövid summázás: az osztrák vonal nem hengerelt, a szlovének sokkal inkább mutattak izgalmakat, mintha többet szeretnének kihozni a fajtából, vagy az ottani területek jobban működnek, több hangszert szólaltatnak meg. A két hazai itt inkább színfolt volt, nekem a mohácsi ezúttal jobban bejött. A játék folytatódik, a kóstolást nem hagyjuk abba, de a furmint még mindig nem érkezett meg.