A horvát Kult Plave Kamenice gasztronómiai szakportál beszámolója szerint a Batak – Horvátország legnagyobb nemzeti étteremlánca – radikális lépésre szánta el magát a borlapok árazását illetően. 2026. július 15-től kezdődően az éttermeikben kínált összes palackozott bor árát 19,90 és 24,90 euró közötti sávban határozták meg, így a kínálatukban egyetlen tétel sem kerül többe 24,90 eurónál.

Az intézkedés nem az olcsó, névtelen folyóborokat érinti, hanem neves, nemzetközileg elismert és díjnyertes pincészetek tételeit: 19,90 euróért kínálják például a Decanter-érmes Fakin Malvaziját, az Agrolaguna Malvazija Festigiát, valamint a Testament Pošip bort. Ezek poháronkénti ára mindössze 3,80 euró. 24,90 eurós áron érhetőek el olyan prémium tételek, mint a Korlati, a szintén többszörös Decanter-aranyérmes Laguna Castello, a tekintélyes Belje Sauvignon, valamint kiváló német rizlingek és Loire-völgyi francia sauvignon blanc-ok. A francia Bouvet Ladubay pezsgőház elegáns buborékos tétele mindössze 4,40 eurós poháráron került fel a lapra.

A Batak vezetősége szerint az elszabadult, sokszor indokolatlanul magas éttermi borárak az utóbbi két évben kifejezetten ártottak a hazai vendéglátás megítélésének, és elriasztották a vendégeket. A lánc hónapokon át tartó tárgyalásokat folytatott borászokkal és forgalmazókkal, hogy végül az ország legversenyképesebb borlapját hozhassa létre. Az elemzés rámutat, hogy ez a stratégia nemcsak a Batak saját forgalmát és vendégkörének elégedettségét növeli, hanem hosszú távon a teljes horvát borágazatnak is lendületet adhat, mivel új fogyasztói rétegeket vonz be. 

Olvasva a Batak étteremlánc bátor és stratégiailag zseniális döntését, önkéntelenül is arra gondol az ember: bár bárcsak Magyarországon is megvalósulna egy ilyen kezdeményezés! A hazai éttermekbe betérve sajnos ma már szinte megszokottá vált az a sokkoló élmény, amikor a borlapot kinyitva a legalapvetőbb, „szürke hétköznapi” tételekért is olyan összegeket kérnek el poharanként, amennyiért a kiskereskedelemben egy egész palackot meg lehet vásárolni. A palackos borok árazása pedig sok helyen a csillagos eget súrolja. Ez a gyakorlat nemcsak a magyar fogyasztók kedvét veszi el attól, hogy minőségi bort rendeljenek az ételük mellé, hanem elmélyíti azt a szakadékot is, ami a kiváló hazai borászatok és a hétköznapi étterembe járó közönség között tátong. Ha egy nagyobb magyar étteremlánc vagy egy összefogásban gondolkodó gasztronómiai csoportosulás nálunk is meglépne egy hasonló, korrekt sávos árazást – közvetlenül a borászokkal megegyezve –, nemcsak barátságosabbá és hozzáférhetőbbé tenné a magyar éttermeket, de végre visszaadná az emberek hitét abban, hogy a kulturált borfogyasztás nem a kevesek luxusa, hanem a minőségi gasztronómiai élmény természetes része.