Nyitókép: Bár nem Szántó Piroska (1913-1998) A Vashegyi Krisztus c. képe, sőt azt talán nem is erről az útszéli feszületről mintázta a művész, mégsincs ennél vashegyibb Krisztus a vidéken. A virágzó aranyeső ágai között felsejlik a présház, ahonnan Garger Imre vashegyi borász gyerekkorában minden nap begyalogolt az óvodába. A szőlőhegynek ez a része Vaskereszteshez tartozik, a fogadalmi kereszt az 1700-as évek végétől már minden térképen szerepel. Helyi elnevezése "Vajszkrejc", Weisskreuz, azaz fehérkereszt. (fotó: Ercsey Dániel)

A présházak mérete arra utal, hogy a Vashegy fénykorában nem volt a környéken igazán nagy pince, a boroknak jellemzően a következő szüretig el kellett fogyniuk. Sajnos egyre kevesebb ilyen régi présház áll a hegyen, a többség lerobbant, a szőlőket felhagyják. (fotó: Ercsey Dániel)

A Vashegy magyarországi oldalán két település osztozik, Felsőcsatár és Vaskeresztes (a képen). Míg az előbbi Gornji Četar néven horvát falu, addig Vaskeresztes Großdorf néven németajkú település. Bár a hegyen az avatatlan szem mindenfelé szőlősorokat lát, valójában alig néhányan foglalkoznak már csupán a művelésével, bor pedig még annyi sem készül. (fotó: Ercsey Dániel) 

Üdítő kivételt jelent a hegyen Garger Imre pincészete. A borai 2009 óta országosan is egyre ismertebbek, nem túlzás azt állítani, hogy a Garger kékfrankos visszahelyezte a magyar bortérképre a Vashegyet. Ezen kívül csak két próbálkozó van, a Mittl pince akiknek a palackozott borait Vaskeresztesen meg is lehet vásárolni és a Nador névre keresztelt osztrák-magyar kooprodukció. Utóbbihoz is köze van Gerger Imrének, hiszen a tulajdonos a bécsben élő unokatestvére, aki új pincészetet és szállást is álmodott a hegyre. Ha minden jól megy, éveken belül elkészül mindkettő. (fotó: Ercsey Dániel)

Nem kell egyébként hatalmas hegyekre gondolni, a Vashegy inkább amolyan domb, aminek a határában már a Vaskorban is éltek emberek, ezt jelzi a több száz korabeli halomsír. Szombathely felől érkezvén sokáig a Kőszegi-hegység kísér minket jobb kéz felől, majd lekanyarodva a főútról hamarosan elérjük a szőlőhegyet, aminek a lábánál a Pinka folyócska izgalmas áttöréssel érkezik meg Magyarországra. A folyón már az 1910-es években apró vízerőműveket építettek, így a visszaemlékezések szerint a harmincas években Vaskeresztesen már minden háztartásban volt áram és közvilágítás, ezzel szemben volt ház, ahová csak a hetvenes években vezették be a vizet. (fotó: Ercsey Dániel)

A Pinka itt még gyors folyású és rendkívül tiszta folyócska. A sebesebb szakaszain a felső folyáson néha pisztráng akad horogra, lejjebb ideális terep a legyezőhorgászat kedvelőinek. A vízbe hajló bokrok alatt domolykók bújnak meg, a duzzasztott részeken ponty is horogra akadhat. A vaskeresztesi Szent Miklós templom építését a gótikus részletei és a tájolása miatt sokan a XV. századra datálják, a barokk Szentháromság szoborcsoport már a későbbi jezsuita hatásról tanúskodik. (fotó: Ercsey Dániel)

A jezsuiták 1640-ben kapták meg a pornói apátság birtokait (innen ered a szomszédos Pornóapáti neve) és terjesztették el a barokk művészeti irányzatot és a Szentháromság-tiszteletet a Pinka-völgyben. A vaskeresztesi szoborcsoportot 1761-ben állították, a képen látható részleten balról jobbra Szent Sebestyén, Szűz Mária és Szent Rókus állnak, fölöttük az oszlopon a Szentháromság látható. (fotó: Ercsey Dániel)

A Vashegy hagyományos szőlőfajtái a kékfrankos és a merlot, de az elvadult szőlők arról tanúskodnak, hogy bizony furmint is zöldellt errefelé valamikor. Ha minden igaz, a már emlegetett Nador borászat vissza is telepített valamennyi furmintot a hegyre és a 2021-es évjáratban már bor is készül majd belőle. (fotó: Ercsey Dániel)

A vaskeresztesi és a szomszédos németlövői (Deutsch Schützen, Ausztria)  lakosait sokan svábnak titulálják, holott a nyelvük alapján sokkal inkább hiencek. Így ír róluk a Pallas Negylexikon: A Hiencek általában kissé ravasz, bizalmatlan, csufolódó nép, régebben sokat csempésztek az osztrák határon át. De másrészt munkás, szerény igényü, istenfélő, elmés, ének- és mesekedvelő; ragaszkodik nemzetiségéhez, de kitünő hazafi. Közügyei jó szervezetüek, iskolái jelesek. E népből származott Liszt Ferenc és dr. Hyrtl stb. (fotó: Ercsey Dániel)

A következő domb már Ausztria, ahol Eisenberg DAC eredetvédelem alatt az ország legdrágább kékfrankosai születnek. A hegyen számtalan vendéglő és borászat várja a bécsi borkedvelőket és a graz-i kirándulókat, de ez sem újkeletű. A vaskeresztesiek máig mesélik, hogy a hatvanas években, amikor a határőrség különleges engedélyével művelhették csak a szőlőiket, melyeknek az alja már-már átlógott a vasfüggönyön, a nyári naplementében gyakran hallgatták a jókedvű sógorokat, ahogy zeneszó mellett, énekelve-poharazgatva töltötték a szombat estét a Vashegyen. Ezalatt a magyar oldal elsorvadt, elfelejtették és ezen sajnos a vasfüggöny lebontása sem segített. A jövedelemkülönbségek miatt aki él és mozog, átmegy Ausztriába dolgozni, ezek után viszont már senkinek nincs kedve a szőlőt művelni. (fotó: Ercsey Dániel)