Egy magyar óriás

Amikor a mozsgói Nagy János 2008-ban úgy döntött, hogy hivatalos keretek között belekezd a magyar óriásnyúl megmentésébe, szó szerint az utolsó példányokat gyűjtötték össze. Az elmúlt évben egyesületünk hivatalos tenyésztőszervezet lett, folyamatosan nőtt a tenyésztőink létszáma, de még mindig az út legelején járunk. A magyar óriás nem menekült még meg, csak a közvetlen veszély múlt el – figyelmeztet az elnök.

Nagy János, a Magyar Óriásnyúl-tenyésztők Országos Egyesületének elnöke. Hat éves kora óta, kisebb-nagyobb megszakításokkal mindig voltak nyulai. A civilben bútorasztalos fiatalember tenyészetében járunk. Hideg, de tiszta januári reggel van, a ketrecekben jól megtermett, laikusnak vadnyúlra emlékeztető példányok vannak, akik a vastag bundájukban láthatóan jobban viselik a hideget, mint mi. Az itteni néhány tucat nyúl tulajdonképpen a fajta törzsállományának a dereka, fontos része a tenyésztőszervezet „génbankjának”.

A magyar óriásnyúl története nem nyúlik olyan régre vissza. Már a huszadik század elején megjelenhettek a fajta első példányai, de csak a két világháború között terjedt el szélesebb körben. A tenyésztők célja az volt, hogy egy gyorsan fejlődő, nagyobb húst és több prémet adó fajtát hozzanak létre. Az egyik alap a belga óriásnyúl volt, mely nem volt igazán edzett, ami a magyar viszonyoknak leginkább megfelelt volna. A kísérletezések végül a magyar parlagi és vadas nyulakkal hoztak jó eredményeket, ebből a keresztezésből jött létre a magyar óriásnyúl.

Igaz, az eredményeket árnyalja, hogy nem minden elképzelés vált valóra. A fajtának rendkívül jó tulajdonságai vannak, viszont alkalmatlan a nagyüzemi tenyésztésre. Értékeit akkor képes megmutatni, ha gondos, lassú tenyésztéssel nevelték fel, ami a magas minőség záloga is. A fajta nem bírja a szűk ketrecet, drótos taposórácsot, intenzív fialtatást. Nem véletlen, hogy kiszorították a szaporább fajták, amikor a mennyiség volt a döntő.

Jelenleg sem éri el még a százat a tenyészállatok száma. Nagy János nem egyszer járta körbe az országot még meglévő példányok után kutatva. Mint elmeséli, néhány bizalmatlan gazdától eltekintve általában örömmel fogadták, igaz, sokan nem magyar, hanem például német óriással. A megmaradt egyedek regisztrálása után megkezdődhetett a tenyésztési program kidolgozása, a tenyésztők megszervezése és a fajta felszaporítása, melynek „központi idegrendszere” a mozsgói ház. Nagy János pedig ha kell, bíztat, tanácsot ad, vevőt keres, nyilvántartja a tenyészállatokat, tetoválást készít.

Közben hatalmas nyulat hoz elő a ketrecéből. Az állat bundája a barna, a szürke számos árnyalatában pompázik. Szép, méltóságteljes állatok, kerek pofával. Látszik rajtuk, hogy kiállításokra is viszik őket, díjnyertes példányokról van szó. Többen is tartják versenyzés, mint haszontartás céljából, jegyzi meg Nagy János.

A magyar óriás nagyon jól hasznosítja a táplálékot. Sokkal ellenállóbb, rezisztens, nem fognak rajta anynyira a betegségek – sorolja a nyúlfajta erényeit a tenyésztő. Mire eléri a hat kilogrammos súlyt, és jó takarmánnyal etették, a tápanyagok és a vitaminok szépen, egyenletesen épülnek be a testébe. A végeredmény tekintetében leginkább a neveltetés számít.

Régen jellemzően az istállókban, lovak lába alatt, vagy ketrecekben a baromfiudvarban éltek a háznál tartott nyulak. Nagy szerint nagy lehetőségek vannak a tartási módokkal való kísérletezésben. Nemcsak ketreces, de kifutós és teljesen szabad tartással, vagy ezek kombinálásával is próbálkoznak a tenyésztők.

A hasznosítása szinte biztos, hogy kiskereskedelmi keretek között képzelhető el. Jelenleg tucatnyi fanatikus tagunk van, akik így is rengeteget áldoztak a sikerért – magyarázza Nagy. Látni kell, hogy ez nem az anyagi haszonszerzésről szól. Önmagunk erejéből, lelkesedésből dolgozunk, mert ha lesz is, anyagi megtérülés még hosszú évekig nem képzelhető el. Állami és intézményi támogatást egyelőre nem kap a fajta.

Ma a nyulak átlagos leadási ára 400 Ft/kg. De mire a hús eljut az áruházak polcaira, addigra három-négyszeresébe is kerülhet. A húsát általában csonttal együtt árulják, értékesebb hús a combok és a gerinc környékén van.

A nyúlhús rendkívül értékes. Nem is annyira gasztronómiai, mint egészségügyi szempontból. A magas és jó minőségű fehérjetartalom mellé minimális zsír és koleszterintartalom párosul, gazdag vitaminokban. Gasztronómiai feltérképezése, helyének megtalálása most zajlik. Sokáig nagyon egysíkú volt, az alacsony zsírtartalom miatt szárazabb húst inkább paprikás, pörkölt, vadas módon, esetleg sütve készítették el. Pedig a jellegzetes íz miatt nagyobb lehetőségek rejlenek
benne.

Nagy János ugyanakkor elmondja, jelenleg még a pécsi vásárcsarnokba sem tudnának kijárni, nincsen annyi állat. Igaz, a törvényi szabályozás segíti az őstermelői kereteket. De folyamatosan kísérleteznek kolbász, májas és szalámi készítésével is. Nagyban segítené a helyzetet, ha feldolgozó üzemet létesítenénk, hiszen így helyben történne minden helyi munkaerővel. Az állatot születésétől fogva addig figyelemmel kísérnék, amíg a boltokba nem kerülnek.

Néhány évtizede ugyanis a nyulak 90 százaléka otthoni és kistenyészetekből származott, nagy részét olasz, német és svájci területekre exportálták. Az óriási export arány ma sem változott, viszont eltűntek a kistenyészetek, helyüket nagyüzemek vagy nagyobb bértartók vették át. Pedig előbbiben lenne fantázia Nagy szerint.

De tudni kell, hogy a rentábilis tenyésztéshez a kétezer forint per kilogrammos húsár lenne a megfelelő – számol Nagy János. A házi, az egészséges és az öko termékek költségesebbek. Valójában nem drágábbak a nagyüzeminél, viszont „tisztábbak” üzletpolitikailag. Mivel nem szorít minket anyagi kényszer és szerelemből dolgozunk, a jövőben van időnk kiépíteni egy megfelelő termékpalettát nemcsak egy tudatos vásárlókból és ínyencekből álló közönségnek.