Rossz ember lettem, posztoltam ki Facebookra, miután nem tudtam megállni, hogy ne vegyek a sarki közértben két 2020-as újbort. Pont aznap hoztam le egy cikket az Azonnalin arról, hogy meg kell állítani az újborlobbi nyomulását és valahogy mederbe terelni ezt az egészet, mire beérve az Esselungába elcsábulok pár friss sangiovesetől és pinot nerotól, drága Bolgár úr, hát hogy van ez?
Hát úgy, hogy ezek az olasz újborok, ezek a vino novellók inkább hasonlítanak a forgalomba a hagyomány szerint eleve csak november harmadik csütörtökén, azaz idén november 19-én kerülő Beajuolais nouveau-kra, mint azon, a francia példához képest egészen más borkészítési eljárásokkal készülő magyar újborokra, amiket a gyors szüret utáni bevétel reményében dobnak piacra – van, hogy már október elején is. Ez érthető, hogy kinek jó: a borásznak és a kereskedőnek, aki az új! hot! new! neu! novy! bűvöletében élő fogyasztót jól lehúzhatja, és érthető, hogy ez a gyakorlat alapvetően kinek rossz: az újbort valamiért csak hónapokkal később gyanútlanul megvásárló fogyasztónak, valamint a Magyar Borkultúra Szent Ügyének, így, négy nagybetűvel.
Olaszország azonban rendes bortermelő országként mederbe terelte az értelmetlen újboros nyomulást: olasz újbort, azaz vino novellót csak és kizárólag a szüreti év október 30-a és december 31-e között lehet forgalmazni, a bor kötelező jelleggel kell rendelkezzen egy 11 százalékos minimum-alkoholtartalommal, és előírás az is, hogy a tétel legalább 40 százalékának szénsavmaceráltnak kell lennie. Így nagyjából pont annyi és pont olyan vino novello lepi el a piacot, amennyire igény van, és van egy egészséges időbeli eltérés az újbor és az új évjárat borának piaci megjelenése között.
100 százalék sangiovese, ami ugye a Chianti alapja. Igazi külvárosi szénsavmacerált bor, a borászat központja a címke szerint ugyanis Firenze Kozármislenyében, Scandicciben van. Olyan, mint ha a hangulat kedvéért a stewardesszel mértékkel megborsoztatott repülős paradicsomlébe kerülne egy kis vino cotto, egy koktélmeggy, meg némi tannin. Meg maradékcukor, habár az ugye van a vino cottóban és a koktélmeggyben is. Frissen ez egy izgalmas dolog és a maga nemében mint egyszeri élmény el is fogy két pohárral, két nap után viszont nincsen benne semmi jó, szárít és fűt, még a maga 12,5 százalékos alkoholjával is. A borászat külön kéri, hogy még idén igyuk meg – milyen figyelmesek –, ám erre fentiek miatt végül nem került sor. 3,80 euró
Bizony, 100 százalék pinot noir a Pó völgyéből, egy 600 hektáros nagybirtoktól, a Torrevillától. Tankönyvszerűen fajtajelleges szamócajuice kis földességérzettel, nagyjából annyi és olyan gyümölcsportfóliót villant, mint egy tehetségesebb pinot noir rozé itthon, csak mivel ez szénsavmacerálva van és vörös-újbor, ezért a színe sem halványpiros, hanem lilás, és némi testet is költött hozzá a borász. Tippre 5-10 g/l közötti maradékcukor teszi a firenzei, tehát a sangiovese iránt közömbössé vált renzista nyugdíjasok kedvencévé. Meg azért tetszett nekem is. Simán kibírt a hűtőben két napot, de frissen volt a legjobb. Ha nem lenne tele a bolt jobbnál jobb olasz és francia borokkal, vennék még belőle, amúgy meg igazi rászoktatóbor 16 éveseknek. 4,30 euró
PS: A vino novellókat még múlt héten, talán pont Márton-napon vettem. Egy kicsit több, mint egy hétre rá, a Beaujolais nouveau-premier napján, vagyis csütörtökön ezen cikk írásához bejártam pár boltot, hátha szerezhetek még pár 2020-ast a cikkhez mondjuk az isteni Dél-Tirolból, de nem. Azokon a helyeken, ahol eddig az olasz újborokat árultak, most Bolgherik, Brunellók, sima Chiantik jelentek meg 2016-ból, 2017-ből. A szupermarketek boros polcain visszaállt a régi rend, a Beaujolais-kat pedig már nem nyomják akkora hévvel a vásárló elé, mint a sajátjaikat. Egy, csak egy vino novello tartotta a frontot: a legolcsóbb. Az még megmaradt, a 3 eurós ára alapján már az se sokáig. Mivel "Európa jövője Olaszországban dől el" (Orbán Viktor), ezért üzenem a budapesti borelitnek: tessenek ehhez alkalmazkodni!
Szerzőnk az Azonnali főszerkesztője.