Egy igazi meglepetés volt számomra az e heti borklub, írja beszámolójában Borturista Sanyi barátunk. Már régóta vártam erre a pillanatra, amikor sorra nyílnak a palackok, és egyre jobb borok kerülnek a pohárba. Méghozzá nem olyan borok, amiket már régóta ismerek, hanem valami új, kicsit ismeretlen. Amikor az ember beleszagol, és önkéntelenül is belehümmög a pohárba, elámul az illatoktól, aztán félve belekortyol, mert ilyen illatok után csak remélni meri az ember, hogy hozzá méltó íz következik, és igen! És ott van! Ez a bor nem más, mint az isztriai félsziget fő fajtája, a malvazija (malvázia).
Ebből a fajtából kóstoltunk kilenc tételt, de előtte bemelegítés képen megkóstoltunk néhány bort Szerbiából is. Sokan elcsodálkoznak rajta, hogy a horvátok vagy a szerbek is csinálnak jó borokat. (Ott egyébként gyakran viszontcsodálkoznak, hogy a magyarok készítenek bort? És jót?) Hát, igen valóban nem hallottunk róluk túl sokat eddig. Magyarországhoz képest ott még kicsit később, a kilencvenes évek második felében kezdődött el az a minőségi termelés és bormarketing, aminek eredménye képen egyre többet találkozhatunk igazán jó borokkal. Ha most végigautózunk az Isztrián, láthatjuk, hogy rengeteg új területet telepítettek be szőlővel és olajfával. Emellett egy igen intenzív marketingbe kezdtek a termelők és a politika egymással összefogva, melynek kirakatában a főszereplő fajta, a Malvazija istarska.
Itt nálunk sajnos nemigen találkozhatunk vele a boltok polcain, de ha arrafelé nyaralunk, mindenképen érdemes felfedezni és megkóstolni minél többet! Szerbiából két régió borait kóstoltuk, az első két bor a Vajdaságból volt, a következő kettő pedig Szerbia közepéből.
A pincészet 1830 óta létezik, magyar ősök alapították, Kiss Családi Pincészet néven, most az unoka viszi a borászatot. A bor illatban mély, elsősorban ásványos, nem túl bonyolult, ahogy melegszik azért jönnek elő szép lassan a gyümölcsös aromák is, a korty végén keserű mandula. Nem túl hosszú, de azért egész jó egyensúlyban van. 78 pont
A Vindulo Borászat Újvidék felett, Temerinben található, a kóstolt boruk pedig egy cuvée, Chardonnay alapon egy kis Olaszrizling, Bácska és Kozmopolita. Érdekes összeállítás, üde, gazdag, édeskés illatok jellemzik, almás-ananászos villanásokkal, ízben nem tud teljesen felnőni az illatához, ennek ellenére kellemes, jó savakkal rendelkező, jól iható bor. 81 pont
Közepesen intenzív, tiszta illatok, érezni a fajtajelleget, de nem az a lehengerlő féle. Savban is lehetne erősebb, íze kicsit egysíkú, lecsengése közepesen hosszú. Nincs benne az a fajta sauvignon blanc, amihez szoktunk, nem az a friss, ropogós, üde történet, van benne viszont némi egyediség, de ez most kevés volt. 81 pont
A régi királyi szőlőket visszakapva, csak sauvignon blanc-nal foglakozik egyelőre a Szerb Királyi Pincészet. Ez a bor már igazi fajtajelleges illatokkal bír, ott van a bodza, a csalán, a frissen kaszált fű illata is. Szájban is tartalmas, picit szúrós, közepes testű, üde, harsány, savai is nagyon rendben vannak, lecsengése is kellemesen hosszú. 83 pont
Ezek után jött a malvazija-sor, egytől-egyig az Isztriáról. A legjobb területek a tengerparttól néhány kilométerre találhatók, az első kis hegyvonulat után, sok napsütés, állandó légmozgás, és hűvös éjszakák teszik ilyen finommá ezeket a borokat.
Illatban nagyon izgalmas, összetett, harsány. Virágos, gyümölcsös, ásványos. Stabil savak, közepes test, friss, üde, jól iható, alig tudom letenni a poharat. Nagyon fiatal, nagyon lendületben van, még egy kicsit minden zsizseg benne, de ez éppen tetszik. Nekem nagyon bejön a fajta. 84 pont
Két fiatal srác csinálja a borászatot, a boruk pedig egyszerűen fantasztikus! Illatban elsősorban a virágos jegyek mutatkoznak, bodza és hárs, össze lehetne keverni egy sauvignon blanc-al. Nagyon kitartóan illatozik, szájban vastag, egész nagy teste van, kitűnik belőle némi akácmézes ízvonal. Remekül összerakott, harmonikus bor. 86 pont
Illatban ez is sauvignon blanc-ra emlékeztet, viszont van neki egy nagyon egyedi és nagyon különleges minerális illatvilága is. Nagyon mély tónusú, nagyon komoly, bodza, hárs, és akác virágok aromái csak úgy vibrálnak az ásványos ízek mellett. Izében gyümölcsös, harmonikus, kerek, még az igen magas, 14,4% alkohol sem lóg ki belőle sehol. A korty vége édeskés. Még az üres pohár is úgy illatozik, mintha tele volna, meglepően desszert bor illatokat árasztva. Nem csak mi értékeltük nagyra, hiszen a World of Malvasia versenyen a legjobb fiatal malvázia címet nyerte el. Ezt a pontozáskor, kóstoláskor nem tudtuk, de így is 90 pontot adtunk.
Tiszta illatok, de nem olyan intenzív, kicsit nyomott, savai rendben vannak. Íze nem túl koncentrált, amúgy korrekt, jól iható. Ez egy extrém biobor, egyáltalán nem permeteznek, nem terméskorlátoznak, a pincészet ars poétikája, hogy ahogy isten megteremtette, az úgy jó lesz. Nekünk ez 78 pont.
Illatban meglepő, ezúttal rossz értelemben. A parfümös jegyek mellett animális szagok. Ízben is uralkodik az ammónia. Egy kakukktojás, ez egy kis, háztáji pincészet a szlovén Isztriáról, ezer palack készült a borból. Kizártuk.
Újra sauvignon blanc-os illatok az előtérben, bodza, fű, kis szénsavval, erőteljes üde, szájban valamivel gyengébb, mint orrban. Nem túl bonyolult bor, de olyan, ami nagyon jólesne egy kis sült tengeri hal mellé, csak finoman fűszerezve, mediterrán fűszerekkel. 80 pont
A pincészet a szlovén határ mellett fekszik, vannak olyan szőlősorok, amik szinte átlógnak a túloldalra. Illatban trópusian édeskés, mangó, ananász, kavalkád. Ízben érezni, hogy ez már a csúcs, vagy egy picivel azon túl. Nagyon érett jegyeket hordoz, elég nagy testtel. Frissen valószínűleg még többet tudott. 81 pont
Sűrű, nagyon komoly anyag, erőteljes tölgyes jegyekkel. Intenzív kávéillat árad belőle, ami azért igen meglepő számomra egy fehérbortól. Nagyon egyéni, komplex, krémes. Szépen összeért vaníliás, karamelles hordós ízekkel. Először picit túl hideg volt, de ahogy melegedett, egyre kerekebb lett, egyre több illatot adott ki, nem könnyen érthető, de nagyon szerethető. 87 pont
Egy korábbi bor már szerepelt tőlük egy tengerparti kóstolón. Ez a malvazija erőteljesen fás, szép vastag, testes. Illatban és ízben is mézes, gyümölcsös, a végén pedig karamelles. Az utolsó két bornál egyértelműen kiderül, hogy a fajta kiválóan alkalmas a barrique hordós érlelésre. Igen jól áll neki. Ez a pincészet egyébként az egyik kezdeményezője-motorja a malvazija minőségi fejlesztésének, a vezetője az isztriai borászok szervezetének, a Vinistrának elnöki posztját tölti be. De borról nem csak beszélnek, hanem nagyon jót készítenek is, a borklub értékelése 88 pont.