Volt egyszer rég, másfél hónapja már, születésnapja wété kollégának. Miután szinte naponta találkozunk, alig tudtunk találni alkalmat az ünneplésre. Így végül posztszülinapi ebédre jöttek el hozzánk, készült igazi marhahúsleves, velőscsonttal, de bœuf bourguignon is. Bontottunk borokat is, kettőt, ketten.
Toreta Rukatac 2011
(Horvátország, Dalmácia, Korčula)
Egy tavasz kiránduláson beszerzett bor a titkos palackhűtőből. Amíg az ebéd készült, bontottam ki, legyen valami könnyedet iszogatnunk. Rukatac, néha maraštinának is hívják. Az a fránya DNS-elemzés meg kiderítette, hogy valójában malvasia lunga. De ilyenkor mindez kevésbé lényeges.
Viszont a feladatra tökéletes volt ez a bor. Enyhén virágos, inkább csak jelzésértékűen, aztán könnyed gyümölcsösség, a barack, az egres és az ananász is megjelenik, némi herbás háttérrel. Nincs sok alkohol, csak 12,2 százalékot jelez a címke, de íze is ezt adja vissza, nincs fáradtság, nincs túlérettség vagy punnyadt alkohol túlsúly. És vannak savak, persze, ne várjuk el itt az északi hegyek mineralitását, de van a déli hegyekéből, kis sós érzet a végén, éppen izgalmasabbá teszi a zárást, éppen ösztönöz egy újabb kortyra. ****
Van még tőlük egy pošip is a hűtőben, lassan ideje elvenni, kíváncsi lettem.
Cantine San Giorgio Pausania Malvasia Nera IGP 2010
(Olaszország, Puglia, Salento)
Ez a bor nemrég repült velem haza, a bari reptéren szereztem be, kíváncsi voltam a malvasia nera fajtára. A kiterjedt malvasia-klán vörös tagja dél-olasz vidékeken érzi otthon magát, én egy Taranto környékén termelt szőlőből készített bort vásároltam meg.
A főételünk bœuf bourguignon volt, nem annyira Julia Child, mint a magam alakította recept szerint, de belement egy palack jófajta szekszárdi Etalon is, három órát készült a sütőben. A malvasia nera ismét jó választás volt, testes, de harmonikus, érezhető, ám elég édes-kerek tanninokkal, sok gyümölccsel, leginkább erdei gyümölcsök, szeder, málna és szilva, aszalt szilva. A sötét szín mögött egy kedves déli vörös bújik meg, afféle kedélyes mackó, aki nem a (meglévő) izmaival, inkább humorával bűvöli el a közönséget.
Van benne, ahogy hagyjuk megpihenni a pohárban, egy árnyalatnyi herbális jelleg, mediterrán fűszernövények, kakukkfű és menta talán - egy bouquet garni, ha már francia az ételünk -, ami még izgalmasabbá teszi az édes, érett gyümölcsös ízeket. Elfogyott. ****